● news.bsdnet.hu

Misztikus eltűnések legendái és természetfeletti jelenlétről szóló beszámolók övezik a paranormális turizmus kedvelőinek egyik népszerű, kolozsvári úti célját, a Hója-erdőt. De hogyan lett a helyiek népszerű kirándulóhelyéből az ötvenes évek után a kísérteties helyek kedvelőinek látványossága, amely már-már a Drakula-kastély népszerűségével vetekszik? A Hója-erdő a maga 295 hektáros területével Kolozsvár nyugati részén található, a Törökvágás nevű hágón. A hely egy része Natura 2000-es természetvédelmi terület , népszerűsége azonban elsősorban nem a biodiverzitásának köszönhető. A tölgyfaerdőt még a BBC is a világ „legkísértettebb” helyei közé sorolta, a Guardian pedig hosszan cikkezett arról, hogy miért nevezik ezt a helyet az „erdélyi Bermuda-háromszögnek”. A lap riportere egy éjszakai vezetett sétán vett részt a Hója-erdőben, ahol saját bőrén tapasztalta meg az elmondása szerint hátborzongató helyszín adottságait. Elsőként Alexandru Sift biológus foglalkozott az ottani vélt paranormális jelenségek vizsgálatával, őt a helyiek fantasztikus történetei vonzották az erdőbe. Az ötvenes években rögzítette tapasztalatait kamerával, ezeken a felvételeken pedig megmagyarázhatatlan fény-árnyék jelenségeket, azonosíthatatlan és felismerhetetlen formákat észlelt. Halála után dokumentumarchívuma megsemmisült, a pár megmaradt fénykép azonban máig referenciapontként szolgál a paranormális jelenségek kedvelői körében. Az erdő 1968-ban került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor Emil Barnea katonai technikus elmondása szerint egy azonosítatlan repülő tárgyat fényképezett le, ahogy az elsuhant a fák felett , amikor ő épp a párjával sétált az erdőben. A képen egy elmosódott folt látható a fák felett, Barnea úgy írta le az Informația Bucureștiuluinak adott interjújában, mint egy „zajtalan, folyamatosan mozgásban lévő, fémes fényt árasztó objektum”, amihez hasonlót még sosem látott. A felvétel elindította az erdő iránti, azóta is fennálló nemzetközi érdeklődést. Ami ezt a történetet megkülönbözteti más ufóészlelésektől, az az, hogy Barneának semmi haszna nem származott a történetből, veszítenivalója azonban volt bőven. A Romániában akkor fennálló szocialista rendszer ugyanis a paranormális jelenségekben való hitet nemcsak hogy őrültségnek titulálta, de gyakran államellenes szabotázsként is kezelte. Bár a kép nyilvánosságra került, és több sajtóorgánum is leközölte mint fantasztikumot, már akkor megosztotta a közvéleményt. Élénk vita bontakozott ki, Barneát és barátnőjét interjúkban szerepeltették az állami televízióban, sőt állítólag a titkosszolgálat emberei szenzoros hazugságvizsgálónak is alávetették őket, ami azonban nem bizonyította, hogy ne mondtak volna igazat. A tudományos körök szkeptikusan fogadták az esetet. A kolozsvári csillagvizsgáló igazgatója például azt állította, hogy a képek meteorológiai ballonokat ábrázolnak, vagy egyszerű csalásról van szó, miközben Barneát személyében is támadta, alkoholistának és írástudatlannak titulálva. Ugyanakkor több független szakértő – köztük fotósok, laboratóriumi elemzők és a Kolozsvári Egyetem technikusai – vizsgálta a negatívokat, és mindannyian arra a következtetésre jutottak, hogy semmilyen manipulációra utaló nyom nincs a képeken. A fény-árnyék viszonyok vizsgálata alapján azt is megállapították, hogy az objektum valószínűleg saját fényt bocsátott ki, nem csupán visszaverte a napfényt. Az 1977-es, első nemzetközi ufókonferencián, Acapulcóban be is mutatták Barnea képeit. Ebben a környezetben pedig már jóval pozitívabb volt a fotók fogadtatása , amelyeket akkor a világ legélesebb, legértelmezhetőbb ufófelvételei közé soroltak. Adrian Pătruț, a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem vegyészprofesszora és egyben a Román Parapszichológiai Társaság elnöke 1995-ben kiadott, Fenomenele de la pădurea Hoia Baciu című könyvében tudományos hátterű, több évtizedes helyszíni kutatást mutat be a Hója-erdő rendhagyó jelenségeiről. A paranormális jelenségekről megállapítja, hogy véletlenszerűek, ezért statisztikai elemzésük nem lehetséges. Kimondja azt is, hogy bár egyes megnyilvánulások feltűnően hasonlítanak a hagyományosan ufóként emlegetett jelenségekre, általában nem mutatják az ufológiai fenomenológia specifikus és jellegzetes vonásait, legalábbis ami az erre vonatkozó szakirodalmi meghatározásokat illeti. „Rendkívül nehéz következtetést levonni. Az egyetlen biztos dolog, hogy ezek a jelenségek léteznek, és rendkívül egzotikus viselkedésük van, amelyet legalábbis jelenleg nem lehet az általánosan elfogadott tudományos paradigmákba sorolni” – fogalmazza meg a konklúzióját Pătruț. Az erdő mint turistalátványosság a BBC cikkében is megjelent, ahol úgy hivatkoznak a területre, mint amit az ott élők egyirányú átjáróként írnak le , ahova ha bemegy valaki, nem jön ki többet. „Azok, akik túlélték, azt mondják, hogy egész idő alatt rosszul érezték magukat és féltek. Azt mondják, a fák régen egyenesek és magasak voltak, mára már görbék és csavartak” – áll a cikkben. Az erdő valóban népszerű a paranormális jelenségekkel foglalkozók szubkultúrájában, több tartalomgyártó is tematizálta az azt övező legendákat és feltételezett természetfeletti jelenségeket. Podcastokban és videókban úgy emlegetik, mint portált egy másik dimenzióba vagy egyszerűen csak mint a legkísértettebb erdőt, de ott felszívódott gyerekekről, csoportokról is szó esik, és visszatérő elem a juhász legendája, akinek a juhaival együtt veszett ott nyoma. Egy több mint kétmilliós megtekintésű videóban szó esik olyan esetekről is, ahol az ufójelenéseket megörökítő felvételek egyszerűen eltűntek a készülékekről, amelyekkel rögzítették őket, de olyan emberek beszámolóit is említi, akiknek a kamerája látszólag ok nélkül merült le, ahogy beértek az erdőbe. Ha azonban az ember összeszedi a bátorságát és meglátogatja az erdőt, kevésbé fantasztikus és hátborzongató élményben lesz része, mint amit a YouTube-on beharangoznak neki, legalábbis a TripAdvisor és a Google Térkép értékelései ezt mutatják. „Elég fantasztikus, de közel sem olyan kísérteties, mint ahogy a »kísértetiességi« értékelések alapján gondolnám” – áll egy visszajelzésben. Többen is csalódottan írták, hogy nem találkoztak sem ufóval, sem szellemekkel az erdőben, de olyan is van, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetlen dolog, amitől félni kell a Hójában, azok a kullancsok. Vannak azonban olyanok is, akik fura hangokról és kísérteties hangulatról számoltak be, sőt akad, aki elmondása szerint saját bőrén érezte a kísértetjárást. Az egyik felhasználó azt állította, hogy sötétedés után felébrednek a kísértetek az erdőben, amikor ott sátorozott, a sikolyok eléggé megnehezítették az elalvást éjszaka. Ezért értelemszerűen gyerekeknek nem ajánlja a látogatást. Az erdő egyik kiemelten „kísértett” része, ahol az eredeti ufófelvételek is készültek 1968-ban, a Kerek-tisztás (Poiana Rotundă), egy kopár rész az erdő közepén. Sokan már a létét és a formáját is természetellenes jelenségként definiálják, ugyanis a hozzá kapcsolódó történeteknek tulajdoníthatóan párhuzamot vélnek felfedezni az ufóleszállásokkal azonosított gabonakörökkel. Minderre azonban, ahogy a legtöbb ilyen jelenségre, van tudományos magyarázat: egy ökológiai jelenségről van szó, a talajösszetétel, a mikroklíma és a talajvízszint magyarázza a fák hiányát. A Hója-erdőben a Skeptoid elemzése szerint semmi bizonyíték nincs paranormális jelenségekre. A cikk szerzője kifejti, hogy a turisták által tapasztalt telefon- és kamerazavarok valószínűleg gyenge térerőből, akkumulátorhibákból vagy környezeti tényezőkből adódnak, nem „energiamező” okozza ezeket. A hely paranormális hírneve inkább a média, a helyi turizmus és a misztikus történetek által felerősített folklór, mintsem valós jelenségek következménye. Nincs dokumentált bizonyíték természetfeletti jelenlétre, minden állítólagos furcsaság magyarázható természetes, pszichológiai vagy környezeti okokkal. Az egyik legmeghatározóbb pszichológiai tényező a pareidolia, ami mindenkinek ismerős lehet egy horrorfilm megnézése után, ha maga a megnevezés idegennek hat is. Azt az állapotot írja le, amikor az emberi agy ismerős mintákat lát bele véletlenszerű formákba vagy zajokba, előzetes tudásra, ismeretekre és elvárásokra alapozva. A Hója-erdő környezetvédelmi helyzete napjainkban rendezetlen és konfliktusos. Bár a kolozsvári civilek és szakértők évek óta kérik az egész terület védetté nyilvánítását, ez mindeddig nem történt meg, miközben az erdőt fakitermelés, ingatlanfejlesztések és közlekedési infrastruktúra is veszélyezteti. A legutóbbi vita egy kéthektáros tarvágás miatt robbant ki, amelyet a hatóságok jogszerű, előre tervezett erdőgazdálkodási munkaként írtak le, a civilek és a szakértők azonban megkérdőjelezték a szükségességét. A civilek továbbra is sürgetik a Hója védett területté nyilvánítását, a fakitermelés szigorúbb ellenőrzését, valamint azt, hogy a közelbe tervezett körgyűrű és az új építkezések ne veszélyeztessék tovább az erdő ökológiai és közösségi funkcióit.