● news.bsdnet.hu

• Erzsébet királynéra legtöbben hosszú hajkoronájú, gyönyörű asszonyként, Ferenc József feleségeként és a magyarok kedvelt királynéjaként gondolnak.    • Kevesebben tudják azonban, hogy Sisi egész életén át írt verseket is.    • Sisi verseiben pedig egy egészen más Erzsébet szólal meg: egy szabadságra vágyó, magányos, az udvari életet nehezen viselő nő. Erzsébet királyné már fiatal lányként próbálkozott versírással, később pedig egyre komolyabban fordult a költészet felé. Különösen élete utolsó szakaszában vált számára fontossá a vers: gondolatait, csalódásait, utazásait, veszteségeit és az udvarral szembeni ellenérzéseit is papírra vetette. Költeményei egyfajta személyes naplóként is olvashatók. A fennmaradt kéziratos anyag több száz oldalt tesz ki, és olyan gondolatokat is őriz, amelyeket Erzsébet a nyilvánosság előtt aligha mondott volna ki. - Egyik versében úgy fogalmaz: „Börtönöm a Burg nekem!”- kezdte a Fanny magazinnak Bóka B. László Erzsébetváros helytörténésze és színháztörténész . - A kis Erzsébet – a mai értékrend szerint is- nagyon normálisan nőtt fel. Szerették a szülei, foglalkoztak vele, sokat játszott és boldog volt. Amikor azonban 16 éves korában férjhez ment és beköltözött a királyi palotába, nagyon szigorú élet kezdődött számára, ahol mindent megszabtak neki az öltözködéstől kezdve a viselkedésig és ezt élete végéig nem tudta megszokni. A királyné nem tudott szabadon kommunikálni a világgal, a versírás volt az egyetlen menekülési lehetősége, hogy kiadja magából a bánatát. Kétségbeesve című versét például az az eset ihlette, amikor anyósa, Zsófia főhercegnő, aki utálta a hollókat, parancsot adott arra, hogy lőjjenek le minden hollót a Burg kertjében. Ez egy vérfürdő lett végül, ami Sisit megviselte – magyarázta a szakértő. A királyné így írt az ominózus esetről: „Uramisten! mardos a kétség: Hol az irgalom és kegyelem? Ama hollók iszonyu végét Sohasem feledem, sohasem! Mint buknak és hullnak a hóba! Tört szárnyuk ingva seper, Hogy rángva, repesve, halódva Nyomorultan vesszenek el!” Erzsébet költészetének egyik legkülönösebb része, hogy a versek egy része gyakorlatilag személyes naplóként működik. A fennmaradt kéziratokból egy több száz oldalas, rendkívül személyes világ rajzolódik ki. A versekben az udvarral kapcsolatos kritikái, a monarchiáról alkotott gondolatai és magánéleti fájdalmai is megjelennek. Egy olyan nő belső világába engednek betekintést, akinek egész életét mások tekintete kísérte. - Nagy meglepetést nem okoznak az érzései, a verseiből egy olyan ember portréja rajzolódik ki, amilyennek gondoljuk őt. A költemények címei mindent elárulnak: Elhagyottan – ez arról szól, hogy vajon mihez tud kezdeni a hatalmas magányban. Egy másik verséből kiderül, hogy ő is küszködött azzal, amivel a mai híres emberek – hívta fel a figyelmet Bóka B. a királyné A bámészkodókhoz című alkotására utalva. A BÁMÉSZKODÓKHOZ Ó, bár elfogyna már a sok Bámészkodó köröttem! Hisz annyit bízvást mondhatok: Csak embernek születtem. Epém kavarja föl, mikor Gusztálni kezd a jó nép, Bensőmben ettől csak düh forr: Egy csigaházba bújnék! Színházban azt, ki nézni mer Kis látcsövén, szemezve, Megfojtanám helyben, mivel Szerszámát rám szegezte. Erzsébet királyné költészetének talán legizgalmasabb része az, amelyben férfiakról, vonzalomról és szerelemről vall. Sisi versei között akadnak szenvedélyes, játékos és fájdalmas darabok is, egyikük pedig különösen érdekes az Andrássy Gyulához fűződő legendás kapcsolat miatt. A királyné ugyanis egy versében „hű lovagjaként” említi a grófot – miközben arról máig vita folyik, hogy barátság vagy ennél több kötötte-e össze őket. Sisi verseit olvasva nem egy romantikus mesebeli királyné képe rajzolódik ki. Sokkal összetettebb nő jelenik meg előttünk: olyan asszony, aki vágyott a szeretetre és a szabadságra, miközben nehezen viselte a szerepet, amelyet a császárnéi rang kényszerített rá. És talán éppen ettől olyan izgalmas Sisi szerelmi költészete: a királyné nem ad egyszerű válaszokat. Verseiben időnként kikacsint ránk a legenda mögül – de hogy pontosan kinek szóltak a legmélyebb érzései, azt valószínűleg magával vitte a sírba. Sisit már életében is rajongva szerette a magyar közönség, de a róla kialakult legendás kép később tovább formálódott. Ebben fontos szerepe volt Krúdy Gyulának is, aki újra és újra visszatért Erzsébet alakjához. Az író nem pusztán történelmi személyiségként ábrázolta őt, hanem különös, érzékeny, magányos asszonyként. - Az Előkelő világ egy 1898 és 1900 között, hetenként megjelenő magyar társadalmi folyóirat volt, amely a magyar nemességnek és az előkelő szalonok közönségének szólt. Krúdy 20 évesen írt ide írt cikket először a királynéról, és „a sajátságos nő”-nek nevezte – mondta Bóka B.László. Az író számára Sisi alakja szinte kimeríthetetlen irodalmi téma volt. A királynét nem egyszerűen idealizálta: az ő Erzsébete egyszerre volt legendás szépség, szenvedő asszony és szabadságra vágyó különc. A magyarokat nagyon szerető asszony a mai napig különleges helyet foglal el az emberek szívében. - Kultúrtörténeti sétát vezetek az Epreskertben, ahol van egy Mayer Ede által készített, hófehér márvány Sisi szobor. Itt minden esetben megáll a séta, mert mindig, mindenki le akarja fotózni, még 2026-ban is. És hát verseiben megfogalmazott üzenete valóban időtálló: Találd meg önmagad. Próbálj szabad lenni, soha ne hagyd, hogy összetörjenek, merj kilépni a keretekből! - fogalmazott a szakértő.