● news.bsdnet.hu

Kevesen ismerik ezt a különleges városrészt London említésére valószínűleg nem Zágráb egyik munkásnegyede jut először eszünkbe. A horvát főváros Trešnjevka nevű városrészében azonban létezik egy apró lakónegyed, amelyet évtizedeken keresztül  Kis Londonnak hívtak. A terület hivatalos neve Naselje Prve hrvatske štedionice, magyarul az Első Horvát Takarékpénztár lakónegyede. A Selska, az Ozaljska és a Trakošćanska utca, valamint az egykori samobori kisvasút nyomvonala által határolt részen szabályos utcák, hasonló formájú családi házak és zöldterületek váltják egymást. A környék nem tartozik Zágráb legismertebb látványosságai közé. Nincsenek előtte turistabuszok, ajándékboltok vagy hosszú sorok. Éppen ezért lehet érdekes azoknak, akik a történelmi belvároson túl a horvát főváros hétköznapibb, mégis különleges arcát is megismernék. Innen ered a Mali London, vagyis „Kis London” elnevezés A Mali London nevet – amely horvátul szó szerint „Kis Londont” jelent – leginkább a második világháború idején és az azt követő években használták. A szabályosan elhelyezett házsorok, a kertek és a szellős beépítés élesen elütött Trešnjevka más részeinek jóval rendezetlenebb utcaszerkezetétől. A Mali London ugyanakkor sosem volt hivatalos elnevezés. A lakónegyed hivatalos neve az Első Horvát Takarékpénztárhoz kötődik, amely az 1930-as években megvásárolta az akkor még beépítetlen területet. A pénzintézet célja az volt, hogy megtakarítói megfelelő méretű telkeket vásárolhassanak, és kedvezőbb körülmények között építhessenek otthont. A negyed kialakítása a brit kertvárosok világát idézte, ahol a városi élet előnyeit családi házakkal, zöldfelületekkel és emberléptékű utcákkal próbálták összekapcsolni. Innen ragadhatott rá a Kis London becenév, amelyet ma is ismernek a környék története iránt érdeklődő zágrábiak. Munkásoknak tervezett modern lakónegyed volt valaha A városrész tervét Zdenko Strižić horvát építész és várostervező készítette el 1934-ben. Strižić három alapvető háztípust dolgozott ki, amelyekből egymáshoz illeszkedő, mégsem teljesen egyforma utcasorok jöttek létre. Az építkezés 1935-ben indult el, nagyjából ugyanabban az időszakban, amikor a Tratinska és az Ozaljska utcában kiépült a villamosvonal, új végállomás létesült, Ljubljanica városrészben pedig villamosremízt nyitottak. A lakónegyed így nem elszigetelt külvárosi telepként, hanem a városhoz tömegközlekedéssel kapcsolódó, korszerű lakókörnyezetként született meg. A házak között volt olyan, amelyet kétszintes lakásként alakítottak ki pincével és padlással, míg más épületekben két külön lakás kapott helyet. Több házhoz terasz, mosókonyha, tároló és olyan helyiség is tartozott, ahol télen a növényeket tarthatták. A közel száz év alatt a legtöbb épületet természetesen átalakították. A házakat kibővítették, korszerűsítették, vagy másképpen osztották fel, de az eredeti településszerkezet és a jellegzetes házsorok több utcában ma is felismerhetők. A Kis London közepén még medence is volt A városrész egyik legérdekesebb eleme a Zorkovačka utca környékén kialakított zöldterület volt. A parkot és a játszóteret a korszakban a szélesebb társadalmi rétegek számára tervezett modern közparkok egyik mintájának tekintették. A Park Zvonka Špišića területét 1940 júniusában adták át a környék lakóinak. A játszóeszközök és a pihenőterületek mellett egy gyermekmedence is helyet kapott itt, ami különösen modern megoldásnak számított egy munkásoknak szánt lakónegyedben. A medencét később már nem használták, de maradványai sokáig megőrizték annak emlékét, hogy a várostervezők nem csupán házakat akartak egymás mellé építeni. Olyan közösségi környezet létrehozására törekedtek, amelyben a gyerekek játszhattak, a felnőttek találkozhattak, a lakók pedig valóban otthon érezhették magukat. Régen az utcán játszottak a gyerekek A negyedben felnőtt helyiek visszaemlékezései szerint a házak előtt egykor alig álltak autók. A gyerekek az úttesten játszottak, az utcák pedig sokkal zöldebbek voltak, mert szinte minden házhoz tartozott legalább egy nagyobb fa. A zsákutcák és a visszafogott forgalom miatt a lakók ma is úgy érezhetik, mintha valamennyire védve lennének a nagyváros zajától. Pedig a negyed Zágráb sűrűn lakott részén, piacok, iskolák és forgalmas útvonalak közelében található. A környék egyik legnagyobb mai problémája a parkolás. A keskeny utcákat nem a jelenlegi autóforgalomhoz tervezték, a garázsok és udvarok pedig sok esetben más funkciót kaptak. A növekvő forgalom és az új építkezések közben folyamatos kérdés, mennyit sikerül megőrizni az eredeti kertvárosi hangulatból. Az eredeti terv sosem készült el teljesen Strižić nagyszabású városrendezési elképzelése csak részben valósult meg. Az építkezést a gazdasági nehézségek, majd a második világháború szakították félbe. A későbbi évtizedekben az eredetileg lakóházaknak szánt területek egy részén más jellegű épületek jelentek meg. Maga az építész sem maradt élete végéig Zágrábban. A háború alatt a németek jugoszláv katonatiszti múltja miatt letartóztatták. A háború után egyetemi oktató lett, majd a jugoszláv rendszerrel kialakult konfliktusa miatt 1955-ben külföldre távozott. Előbb Ausztráliába, később Németországba költözött. A lakónegyed egy része ma kulturális örökségi védelem alatt áll. Ez korlátozza az eredeti házsorokat teljesen elnyomó beépítéseket, és segíthet megőrizni a környék jellegzetes méretarányait. Nem turistalátványosság, hanem ma is élő lakónegyed Kis London felfedezéséhez nincs szükség belépőjegyre vagy szervezett túrára. A környék villamossal elérhető Zágráb központjából, majd gyalog járható be. Érdemes végigsétálni a Gredička, a Jakovljanska, a Golubovečka, a Januševečka, a Mihovljanska, a Mirkovečka és a Zorkovačka utca környékén, mert itt maradtak leginkább felismerhetők Strižić eredeti háztípusai. Mivel ma is lakott városrészről van szó, az udvarok és házak magántulajdonban vannak. A látogatás inkább csendes városi séta legyen, mint fényképezőgépes „látnivalóvadászat”. via Fotó: illusztráció, Getty Images