● news.bsdnet.hu

Budapest komoly burkolt figyelmeztetést kapott a héten az oroszok elleni szankciók meghosszabbításáról szóló európai uniós döntésből. A kíméletlen üzenet nem csak Magyarországnak szól, hanem minden renitens EU-tagnak, amely az erős államok Brüsszelben manifesztálódó közös akarata ellen használná érdekei védelmében vétójogait. Európában új világ következik – lássuk, mi formálódik: a konkrét eset csak egy epizód volt. Brüsszel harca Orbán Viktor ellen az utóbbi választási veresége  után is folytatódik – a történet azonban valójában sohasem róla, vagy a magyarokról szólt. Miközben mindenki a perpatvarra figyelt, A 2014-ben létrehozott, és aztán félévente újratárgyalt és meghosszabbított szankciós listáról azzal a feltétellel tudta Pozsony és Párizs levetetni Aliser Uszmanov és Mihail Fridman orosz milliárdosokat – akiket korábban Magyarország is kivett volna –, hogy ezúttal nem kevesebb mint három évig lesz érvényes a lista, nem csak hat hónapig. Első látásra az oroszok elleni szigornak tűnik a hosszabbítás, ha már a lista rövidebb lett. Valójában azoknak az EU-tagállamoknak üzenet, akik vétójukkal hadonászva szembe mennének a központi akarattal. A vétótaktikának az elmúlt évtizedben Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnök vált a szimbólumává, aki Magyarország számára fontos engedményeket csikart ki vele. Brüsszel, illetve az uniós politikát formáló hatalmak az ellene folytatott harc jegyében indítottak ellentámadást a tagállami vétójogok ellen. Ennek az offenzívának csak egy epizódja az orosz szankciós lista ügyében kierőszakolt látványos hosszabbítás. Más lett a magyar miniszterelnök, az Orbán Viktor elleni harc mégis folytatódik – olvassuk csak ez európai lapokat –, és Brüsszel az Európai Parlamenttel versengve sürgeti a befejezést – ilyen a helyzet. Az EU-döntéshozatal hónapokon belül alakulhat át, mert a jövő évi francia és lengyel választások előtt és a német belpolitika válságától is siettetve újraosztják a lapokat az EU-ban: a pénzt és a hatalmi pozíciókat is beleértve. Magyarország gyenge pozíciókkal megy ebbe a játszmába. Látni fogjuk, nem csak a szankciós döntés vett el lapot Budapesttől: tovább potyognak a kártyák. Az európai újraosztás közepette ráadásul a Tisza-kormánynak elemi szüksége van Brüsszel bólintására a visszatartott EU-pénzek kiutalásáról, illetve költségvetési terveire – hiszen teljes gazdaságpolitikáját az euró bevezetéséhez láncolta, és még túlzottdeficit-eljárás is folyik az ország ellen. A bólintásokért cserébe Brüsszel is bólintásokat vár el. Gesztus követ gesztust, ennek a folyamatnak lehet részre, hogy az EU-pénzekről pozitív jelzések érkeztek, Ursula von der Leyen évértékelő beszédében elismerőn nyilatkozott a legalábbis ingatag helyzetbe került magyar jogállamról, miközben Budapest a magyar gazdasági érdekeket aligha előremozdító lépéssel futballcsapatnyi orosz diplomatát utasított ki. A pénzügyi piacok örvendenek, de ahogy javul Magyarország kapcsolata Brüsszellel, úgy romlik érdekérvényesítő képessége. Nézzük meg, mi történt már, és mi várható még ezen a téren. Mindjárt ki fog derülni: nem Orbán Viktorról vagy Magyar  Péterről van szó, nem is a magyarokról – az EU egésze alakul át. A döntések kevesebb kézbe kerülnek, amit a hatékonyabb működéssel indokolnak: az erősek azonban ezzel még erősebbé, a gyengék még gyengébbé válnak, és véget ér a tagállami konszenzusok korszaka az unióban. Egy olyan másik epizóddal kezdjük, amely Magyarországot közvetlenül érinti. Nagy port vert fel a magyar és az európai sajtóban, hogy a Tisza-kormány blokkolta  a 2. és 3. fejezet megnyitását Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásaiban. Arról, hogy a fejezetnyitáshoz elég legyen az egyöntetűség helyett a minősített többség (Qualified Majority Voting, vagy QMV) , az Európai Parlament hozott egy határozatot. A meghökkentő a dátum lehet: 2026. március 11. A határozat azért született, mert az akkor még hatalmon lévő Orbán-kormány az első fejezet megnyitását is megvétózta: az ügyről szóló EU-dokumentumok nevesítik is Magyarországot. Korábban Marta Kos, az EU bővítési biztosa is kifejezte, hogy jó ötletnek tartaná a QMV bevezetését. Formális bizottsági javaslat nem született, Orbán Viktor ment, Magyar Péter jött, az első fejezet megnyitását elintézték júniusban, de aztán érdekei védelmében Magyarország bekeményített. Lehet fogadásokat kötni, ezek után a következő hónapokban bevezetik-e a QMV-t. Szándék biztosan van rá. Hosszabb hatályt adni a döntéseknek, mint az orosz szankcióknak, nem új invenció, hanem immár bevett taktika. Június 25-én az Oroszországra kivetett gazdasági szanckiókat hosszabbították meg a korábban alkalmazott fél év helyett egy évvel, 2027. július 31-ig: a francia választások előtt, az uniós költségvetési vita közben ezzel már nem kell újra bajlódni ezzel a vétóra és alkudozásra lehetőséget nyújtó üggyel. Ezek a hosszabbítások azonban egyszeriek. Megindult egy olyan folyamat is, amely magukat a szabályokat változtatná meg úgy, hogy kipenderítse a "kerékkötőket". Önjáróan, pedig Orbán Viktor már nincs az útban, márpedig messze a legtöbb vétó és vétófenyegetés őhozzá kapcsolódott Ursula von der Leyen elnöksége alatt ( a távoli második és harmadik hely a lengyeleké és a szlovákoké). A legismertebb a külpolitikai döntéseket érintő kezdeményezés. Végső csapást mérne Orbán Viktorra tizenegy tagállam, de Magyar Péteren fog landolni – fontos eszközt veszíthet el a magyar kormányfőBeindult az uniós politikai szezon, és az első látványos akcióban Orbán Viktor volt magyar kormányfőre mérne megkésett csapást 11 tagállam. Az egységes uniós külpolitika a tét, "áthidaló záradék" az új brüsszelizmus, amit most meg kell tanulnunk, és a csapás nem a Fidesz elnökét éri , hanem például Magyar Pétert és más kormányfőket, akik egy fontos eszközt veszítenek el országuk érdekeinek képviseletében. A 11 tagállam – benne a Brüsszelben nagy befolyású német-francia tengely – azt kezdeményezte, hogy a külpolitikai kérdések egylőre körülhatárolatlan körében a továbbiakban ne legyen szükséges egységesen szavazni. Fontos lábjegyzet: bizonyos kérdésekre nem vonatkozna ez, például a németek az Izrael-politika ügyében fanntartanák a vétójogukat, ahogy a szankciós listát illetően Párizs is fenntartotta, a kiszivárgások szerint egy neki fontos fogolycsere érdekében. A többségi szavazásra térés az erős tagállamoknak kedvez, amelyek könnyebben állítanak többséget szándékaik mögé, illetve az Európai Bizottságnak, amely a most a tárgyalóasztalra kerülő hétéves költségvetéssel tovább erősítené a maga hatalmát saját bevételi források bevezetésével, illetve jogot szerezve arra, hogy a kiutalásokat "jogállami" feltételekhez kösse. Ugyanakkor vannak olyan kötelező egyöntetű szavazások, amelyek nem alakíthatóak többségivé az unió alapszerződéseinek megváltoztatása nélkül. Ilyenek: A vétótaktikának tehát még mindig marad azért terepe, ha a lehetőségeket le is szűkítik. Feltéve, hogy egy adott tagállamnak megvan erre a szándéka, illetve a lehetősége. Ami Magyar Péter kormányát illeti, a kérdés, nem lőtte-e már el eleve az összes bónuszát az EU-pénzek besöprésével és a jóváhagyásra váró költségvetési tervével. Miközben még ott vannak az asztalon az orosz olaj és gáz nem apróságot jelentő kérdései is. A külpolitikai profizmus ilyen helyzetben biztosan nem hátrány.