● news.bsdnet.hu

[sz]DP[sz] Igazi példakép az osztrák Maria Kittl: 94 évesen is hetente két-három alkalommal mássza az Alpok sziklafalait – írja a Meglepetés magazin. Maria ugyanis nem hajlandó tudomást venni a naptárról, inkább kötélre és karabinerre cseréli a nyugdíjasbérletet. Azt mondja, a hegy az ő csodaszere. „A mászás, ez az én életelixírem” – jelenti ki, és ránézésre nehéz lenne vitatkozni vele. A történet legbrutálisabb fordulata, hogy a nagymama nemrég átesett egy combnyaktörésen. Maria viszont a rehabilitáció után fogta a cókmókját, és visszament a hegyekbe. A sérülés olyan, ami az ő korában a legtöbb ember számára egyet jelent a végleges leállással, a hosszú ágyban fekvéssel és a mozgás végét jelentő lassú leépüléssel. Annyi változott, hogy tudomásul vette a fizika törvényeit, és kicsit visszavett a tempóból. „Az én koromban lassabb már minden, hát akkor lassabban megyek” – mondja ezzel a betonkemény eltökéltséggel. Maria bázisa a Hallstatti-tó melletti Bad Goisern, a kedvenc terepe pedig az Ewige Wand nevű, 1183 méter magas hegytömb, amelynek meredek sziklafalain a legtöbbünknek már a fotójától is tériszonya lesz. Itt nyomja heti rendszerességgel, teljes hegymászó-felszerelésben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A titka pedig annyira banális, hogy szinte fáj: kőkemény munka. Semmi isteni ajándék vagy szerencsés genetika, csak fegyelem. „Ha százéves korodig hegyet akarsz mászni, és én ezt szeretném, akkor bizony teljesíteni kell a feltételeit, nem lustálkodhat az ember.” Az egész életét a tudatosságra építette: mindennapos torna, kitartó edzés és szigorú étrend. Szerinte a fiatalság egyetlen előnye, hogy akkor még minden könnyebben megy. Utána viszont jön a meló. „Aztán, ahogy öregszel, mindenért egyre jobban meg kell dolgoznod” – összegzi a filozófiáját, ami annyira egyszerű, hogy a legtöbben pont ezért képtelenek betartani. [kapcsolodo]barcsak-ne-tettem-volna-elarultak-a-80-felettiek-mi-volt-eletuk-legnagyobb-hibaja/[kapcsolodo]