● news.bsdnet.hu

Az elmúlt időszakban egyre nagyobb társadalmi és szakmai figyelem irányul arra, hogy miként tárhatók fel a közpénzek és a közvagyon felhasználásával kapcsolatos esetleges visszaélések, illetve milyen eszközökkel szerezhető vissza a jogellenesen kikerült vagyon. Ennek a törekvéseknek az intézményi megjelenése a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozása is, amelynek feladata a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyon felkutatása, azonosítása, biztosítása és visszaszerzése. A jogi kérdés azonban jóval összetettebb annál, mint hogy egyes korábbi közbeszerzéseket, koncessziókat vagy más közvagyont érintő ügyleteket utólag büntetőjogi szempontból megvizsgáljanak. Egy közbeszerzési vagy más, közvagyont érintő eljárás formális szabályszerűsége önmagában még nem zárja ki, hogy a háttérben további, büntetőjogi szempontból releváns körülmények is vizsgálatra szoruljanak. A szerződések és egyéb iratok nem feltétlenül tárják fel teljes egészében a döntések hátterét, előfordulhatnak előzetesen kialakított szerepek, visszatérő üzleti kapcsolatok vagy olyan érdekviszonyok, amelyek csak az ügy valamennyi körülményének feltárásával értékelhetők. A döntő kérdés ezért az, hogy az adott ügylet mögött tényleges verseny, észszerű és a közvagyon érdekeit szolgáló gazdálkodás állt-e, illetve történt-e olyan magatartás, amely büntetőjogi felelősséget is felvethet. E kérdéseket vizsgálja Fodor Balázs Gábor ügyvéd, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának megbízott oktatója a Büntetőjogi Szemlében megjelent tanulmányában. A szerző azt vizsgálja, hogyan lehetne hatékonyabban megelőzni, felderíteni és bizonyítani a nemzeti és európai uniós vagyont érintő bűncselekményeket, és mit lehet tenni azért, hogy az ezekből származó vagyont ne csak megtalálják, hanem vissza is szerezzék. A tanulmány fontos állítása, hogy a közvagyonnal gazdálkodók mozgástere eleve szűkebb, mint egy magántulajdonú gazdasági társaságé. A közpénzek felhasználását nemcsak az köti, hogy egy döntés formálisan jogszerű legyen. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodásnál az átláthatóság, a hatékonyság, a költségtakarékosság és az értékarányosság követelményeinek is érvényesülniük kell. Ez azért lényeges, mert a tanulmány szerint egy közbeszerzés vagy pályázat puszta léte önmagában még nem jelenti azt, hogy a közvagyon felhasználása rendben volt. Fodor szerint felelősségi szempontból indokolt lehet megvizsgálni azokat a döntéseket is, amelyek észszerűtlennek tűnnek, még akkor is, ha látszólag be is tartották a jogszabályokat. Ilyen helyzetet teremthet például egy meghatározott szereplőre szabott kiírás, az irányított értékelési rendszer, a nem megfelelő közzététel, a közbeszerzések feldarabolása vagy az infrastruktúra indokolatlan túltervezése. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy minden rossz vagy veszteséges állami döntésből automatikusan büntetőügy következik. A büntetőjogi felelősséghez a bűnösséget is bizonyítani kell. Hűtlen vagy hanyag kezelés pusztán abból nem állapítható meg, hogy egy gazdasági döntés utólag rossznak bizonyult. A tanulmány egyik legérdekesebb része akkor kezdődik, amikor Fodor egymás mellé teszi a büntetőügyi statisztikákat. A költségvetési csalások esetében az ismertté vált ügyek száma nem alacsony, a szerző szerint azonban az ezekhez kapcsolódó, nyilvántartott vagyoni hátrány jóval kisebb annál, mint amit a tényleges nagyságrendről feltételez. A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolói alapján a kezdeményezett eljárásokhoz kapcsolódó rögzített cselekmények száma 2019-ben 1810, 2023-ban 1737 volt. A regisztrált bűncselekmények száma ugyanezekben az években 1503-ról 1041-re csökkent. A NAV statisztikái még látványosabb változást mutatnak. Költségvetési csalási ügyekben 2015-ben 5374 nyomozást rendeltek el, 2022-ben 2786-ot. Az ismertté vált jogsértések elkövetési értéke ugyanebben az időszakban 137 milliárd forintról 60 milliárdra csökkent. A NAV 2023-as évkönyve szerint az ismertté vált jogsértésekkel okozott vagyoni hátrány abban az évben 36,5 milliárd forint volt. Fodor ebből nem azt állapítja meg, hogy pontosan mekkora lehet a tényleges kár. Azt veti fel, hogy az ismertté vált ügyekben kimutatott vagyoni hátrány elmaradhat a valós összegtől, aminek egyik lehetséges magyarázata szerinte az lehet, hogy a nagyobb vagyoni hátránnyal járó ügyek egy része nem jut el az eredményes büntetőeljárásig. Még nagyobb az eltérés a csődbűncselekményeknél. 2004-ben 1791 ilyen bűncselekményt regisztráltak. 2023-ban már csak 120-at, 2024-ben pedig 112-t. A 2023-as adat a 2004-es érték mindössze 6,7 százaléka. Önmagában ez még csak egy statisztikai trend. Fodor azonban egy másik adatsort is mellé tesz. A NAV 2022 végén 11 625 folyamatban lévő felszámolást tartott nyilván, a felszámolásokkal érintett kintlévőség 451 milliárd forint volt. Ugyanebben az évben a csődbűncselekmények ismertté vált elkövetési értéke a tanulmány szerint körülbelül 3,3 milliárd forint, a vagyonbiztosítás összege pedig mindössze 45 millió forint volt. Fodor ebből saját szakmai tapasztalataira is támaszkodva arra következtet, hogy a csődbűncselekményeknél jelentős lehet a látencia, vagyis sok olyan eset maradhat rejtve, amelyből végül nem lesz regisztrált bűncselekmény. A tanulmány szerint különösen nehéz utólag rekonstruálni azokat az ügyeket, amelyekben a céget kiürítik, a vagyont eltüntetik, az iratok hiányosak vagy megsemmisülnek, mire pedig a hatóság megjelenik, már alig marad használható bizonyíték. Hasonló kérdéseket vetnek fel a hűtlen és hanyag kezelés adatai. A Legfőbb Ügyészség 2024-re vonatkozó tájékoztatója szerint 2020-ban 24, 2021-ben 44, 2022-ben 28, 2023-ban 46, 2024-ben pedig 30 regisztrált hűtlen kezelés volt. A hanyag kezelés ennél is ritkább: 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben egy-egy ügyet tartottak nyilván, 2023-ban egyet sem, 2024-ben pedig ismét egyet. A tanulmány érvelése szerint büntetőjogi kérdést vethet fel többek között az indokolatlanul előnytelen szerződések megkötése, a tudatos túlszámlázás, szükségtelen beszerzések végrehajtása vagy a tényleges forgalmi értéket lényegesen meghaladó vételár kifizetése – feltéve természetesen, hogy a bűncselekmény valamennyi törvényi feltétele bizonyítható. A több ezer szerződés, számla, pályázati adat és pénzmozgás áttekintése emberi erővel rendkívül időigényes. Fodor ezért a technológia, ezen belül az automatizált elemzés és a mesterséges intelligencia alkalmazásának is komoly szerepet szán. A tanulmány szerint olyan rendszerekre lenne szükség, amelyek képesek tömegesen átvizsgálni a közbeszerzési adatokat, és jelezni a szokatlan mintázatokat. Ilyen vészjósló lehet a túlságosan rövid pályázati határidő, az egyetlen ajánlattevő, ugyanazon nyertes cégek vagy alvállalkozói körök rendszeres megjelenése, a gyakori és indokolatlan szerződésmódosítás, a túlságosan szűk műszaki feltétel, az indokolatlanul hosszú alvállalkozói lánc, a feltűnően magas vagy alacsony elfogadott ajánlat, illetve a nyertes vállalkozás és a döntéshozó közötti személyi kapcsolat. Itt is lényeges a különbség, egy ilyen jelzés nem bizonyít bűncselekményt. Arra lehet alkalmas, hogy a több ezer ügy közül gyorsabban kiválassza azokat, amelyek részletesebb emberi vizsgálatot igényelhetnek. A gyorsabb és eredményesebb eljárásokhoz pedig megfelelő létszámú és felkészültségű nyomozókra, ügyészekre és szakértőkre is szükség van. A probléma  nem ér véget ott, hogy egy gyanús tranzakció vagy szerződés felkerül a hatóság radarjára. A következő kérdés sokkal nehezebb: hogyan lehet bizonyítani, mi történt valójában a papírok mögött? Ebben Fodor szerint már nem feltétlenül a szerződés vagy a bankszámlakivonat a legerősebb bizonyíték. Hanem az az ember, aki ott volt, amikor a döntés megszületett. A közpénzeket, a nemzeti vagyont és az uniós forrásokat érintő visszaélések feltárása különösen aktuális kérdés. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozása is mutatja, hogy a jogellenesen megszerzett vagyon felkutatása és visszaszerzése önálló intézményi feladattá vált. Fodor Balázs Gábor a Büntetőjogi Szemlében megjelent tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy ezekben az ügyekben nem elég azt vizsgálni, papíron szabályos volt-e egy döntés. A közvagyonnal való gazdálkodásnál az átláthatóság, a hatékonyság, a költségtakarékosság és az értékarányosság követelményeinek is érvényesülniük kell. A szerző szerint a felderítéshez felkészült nyomozókra, ügyészekre és szakértőkre, valamint korszerű adatelemzésre van szükség. A mesterséges intelligencia például kiszűrheti az egyajánlatos közbeszerzéseket, a visszatérő nyerteseket, a szokatlan szerződésmódosításokat vagy a döntéshozók és gazdasági szereplők közötti kapcsolatokat. A dokumentumok azonban sokszor nem mutatják meg, mi történt a háttérben. Ezért Fodor nagy jelentőséget tulajdonít azoknak, akik belülről ismerik a döntéseket, a pénzmozgásokat és az esetleges háttérmegállapodásokat. A tanulmány szerint az eljárás eredményessége sem mérhető pusztán azzal, hogy sikerül-e felelősségre vonni valakit. Az is kulcskérdés, hogy a jogellenesen megszerzett vagyont sikerül-e felkutatni, biztosítani és visszaszerezni. Fodor ugyanakkor hangsúlyozza: mindez csak jogállami keretek között történhet. A gyorsaság és a hatékonyság nem írhatja felül a tisztességes eljárás garanciáit. „Napjainkban jelentős társadalmi elvárás, illetve politikai célkitűzés is a közpénzekkel való visszaélésekkel kapcsolatos bűncselekmények gyors és hatékony felderítése, a bűnös gazdagodások elvonása, a nemzeti vagyon visszaszerzése. A célkitűzések ékes példája a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása, mely intézmény egyik legfontosabb jogszabályi feladata a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyon felkutatása, azonosítása és visszaszerzése” – magyarázta az Index Fodor. A hivatal hatáskörei a büntetőjogászok körében is vitát váltottak ki. Kérdés, mi indokolja egy párhuzamos nyomozói és ügyészi jogosítványokkal rendelkező hatóság létrehozását, és hogy működése mellett maradéktalanul érvényesülnek-e a büntetőeljárás garanciái. Legalább ilyen fontos, hogy a hivatal a gyakorlatban képes lesz-e gyors és hatékony vagyonvisszaszerzésre. Egy új intézmény és új jogszabályok önmagukban ugyanis még nem garantálják sem a gyors és tisztességes eljárásokat, sem a bűncselekményből származó vagyon tényleges visszaszerzését. A bűnös úton szerzett, tehát bűncselekményből származó vagyon elvonásának, azaz a vagyonelkobzásnak a jogszabályi alapja már régóta megvan a magyar büntetőjogban. A vagyon-visszaszerzési eljárás 2013. július 1-jétől szerepel a büntetőeljárási törvényben. A 2017-ben elfogadott – jelenleg is hatályos – büntetőeljárási törvénynek már kifejezett célkitűzése volt a vagyonelkobzás alá eső vagyon felderítése és biztosítása. A törvény szerint, ennek érdekében »az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás során minden szükséges intézkedést köteles megtenni.« Az eljárási szabályok közel 10 évvel ezelőtti újragondolásának elve, tehát az volt, hogy a bűnös vagyon ténylegesen felkutatható és biztosítható legyen. Fodor azt is kiemelte lapunknak, hogy a vagyonbiztosítással, illetve az elrendelt vagyonelkobzásokkal kapcsolatos elérhető statisztikák azonban töredezettek, hiányosak, így a vagyonvisszaszerzés valódi működése társadalmilag érdemben nem ellenőrizhető, ahogy a közpénzekkel való visszaélések mértékére is csak durva becslések vannak. Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke 2026 júniusában úgy fogalmazott, hogy „konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 év ára 60 ezer milliárd forint”. A nagyságrendet jól mutatja, ez meghaladja Magyarország teljes 2026. évi központi költségvetésének kiadási főösszegét. A közvagyon sérelmével is megvalósuló egyes bűncselekmények statisztikái szintén figyelemre méltók. Az ügyészségi adatok szerint 2019 és 2023 között a regisztrált hűtlen kezelések éves átlaga nem érte el a negyvenet, a hanyag kezeléseké pedig mindössze egy-egy volt. Fodor szerint ezek a számok aligha tükrözik a ténylegesen elkövetett bűncselekmények teljes körét. Ha ez így van, akkor közpénzvesztések és az azokból származó jogellenes vagyoni előnyök jelentős része felderítetlen maradhatott. Jogosan merül fel a kérdés, hogy az új jogszabályváltozások és intézmények elérik-e majd az elvi célokat. Ennek kapcsán a szakember szerint fontos leszögezni, hogy a jogszabályi háttér kiemelten fontos a hatékony, de tisztességes eljárások érdekében: „De jó kottából is lehet rosszul játszani. Ezért feltétlenül szükséges a megfelelően megfizetett, jól összeválogatott, modern hangszerekkel felszerelt zenekar és a felkészült karmester. Azaz szakképzett vezetők, nyomozók, ügyészek, szakértők, bírók, fejlett technikai háttér és egyértelmű szakmai iránymutatás a szabályok helyes (hatékony, de tisztességes) értelmezése tekintetében. Mindezek hiányában a szabályozás és a hivatalok nem vezethetnek érdemi és gyors eredményre. Az eredmények igazolása pedig csak hiteles és átlátható statisztikákkal lehetséges.” A következő időszak valódi mércéje ezért nem az lesz, hány új szabály és intézmény született a közvagyon védelmére, hanem az, hogy ezek működése kimutatható eredményt hoz-e. Vagyis több, eddig rejtve maradó ügyet sikerül-e feltárni, a bűncselekményből származó vagyont időben biztosítani és ténylegesen visszaszerezni – mindezt úgy, hogy közben a büntetőeljárás garanciái sem sérülnek. Hogy ez megtörténik-e, azt végső soron nem a jogszabályok szövege, hanem az eredmények és az azok ellenőrzését lehetővé tevő, átlátható adatok mutathatják meg. (Borítókép: Unger Anna Róza politológus, és a hivatal nyomozati elnökhelyettesének megválasztott Tasnády Katalin 2026. augusztus 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)