Zalatnay Sarolta élete szerelmeiről: Nem voltam érdekből senki szeretője, csak annak, aki nekem tetszett
Blikk
2026-09-26 11:00
Zalatnay Sarolta életében soha nem voltak langyos érzelmek. A legendás énekesnő szerelmei között akadt nagy szenvedély, házasság, csalódás, újrakezdés és olyan kapcsolat is, amelynek emléke évtizedekkel később sem halványult el. Cini az évek során őszintén beszélt arról is, milyen férfiak mellett találta meg a boldogságot, és arról, miért maradt később hosszú időre egyedül.
Orosz Ferenc
Újságíró (Sztárvilág)
Ezeket látta már?
Zalatnay Sarolta neve évtizedek óta összeforr a szenvedéllyel. Az 1967-es és az 1971-es Táncdalfesztivál győztese a színpadon mindig is erős, határozott nőként állt a közönség előtt, és a magánéletében sem a félmegoldásokat kereste. Ha szeretett, akkor igazán szeretett, és ha egy kapcsolat véget ért, annak bizony megvolt az ára.
Nem mondott le a Kossuth-díjról, de már nem hajszolja, Zalatnay Sarolta szerint az ilyen elismerések „akkor jönnek, amikor jönniük kell”. A legendás énekesnő a Vasárnapi Blikknek adott interjúban azt is elárulta: bár fiatalon világsztár is lehetett volna, nem bánta meg, hogy végül hazajött Magyarországra. Ma is aktív, új dallal és egy készülő dokumentumfilmmel bizonyítja, hogy számára a színpad nem múlt idő, hanem jelen.
Gimnáziumi szerelme Komár László énekes volt, de ebből a kapcsolatból nem lett házasság. Cini első férje a Generál és a Piramis együttesekből ismert Révész Sándor lett 1975-ben. Az énekesnő második férje Benedek László volt, a harmadik pedig Márton Csaba. A legendás vízilabdázóval, Csapó Gáborral is együtt élt évekig, de abből a románcból sem lett házasság.
Az énekesnő életének egyik legfontosabb fejezete Révész Sándorhoz kötődik. Az énekessel fiatalon kerültek egymás közelébe, kapcsolatukból pedig házasság lett. Később elváltak, ám Cini visszaemlékezései alapján az érzelmek nyoma sokáig megmaradt. A kapcsolat története szinte filmbe illő. Zalatnay korábban arról mesélt, hogy eleinte egyáltalán nem kedvelte Révészt, ám egy közös, váratlanul drámai élmény után egészen másképp kezdett tekinteni rá. A két fiatal ezután elválaszthatatlanná vált, majd 1975-ben összeházasodtak.
Révész Sándor 1975-ben házasodott össze Zalatnay Saroltával / Fotó: Pozsonyi Zita
A házasság azonban nem bizonyult örök életűnek. A zenész körül hemzsegtek a rajongók, és a kapcsolat végül zátonyra futott. Cini évekkel később sem egyszerű szakításként beszélt erről az időszakról. „Hatalmas szerelem volt a részemről” – mondta egy korábbi visszaemlékezésében, hozzátéve, hogy boldog évek voltak ezek számára.
Évtizedekkel később, amikor Révész Sándor komoly egészségi problémán esett át, Zalatnay ismét megkereste egykori férjét. Ez is azt mutatja, hogy bár az életük külön útra vitte őket, a másik iránt érzett szeretet nem tűnt el nyomtalanul.
A szerelmi történetek közül különösen megrázó Csapó Gáborhoz fűződő hat éves kapcsolata. Az egykori vízilabdázó halála után Cini arról beszélt, hogy még mindig hiányzik neki, és azt is felidézte, milyen különös módon találkoztak először.
– A mai napig emlékszem a pillanatra, amikor életemben először személyesen találkoztunk. Az esküvőmön történt, aznap mentem hozzá Révész Sándorhoz. Wossala Gyuri hoteljében, a Normafában tartottuk, ahová besétált a vízilabda-válogatott. Amikor megláttam Dudit, az volt az első gondolatom, milyen csodálatos látvány a hosszú, szőke hajával, a vékony derekával, a széles hátával. Összetalálkozott a tekintetünk, majd odajött hozzám, aztán megkérdezte: boldog vagy? Én nagy büszkén válaszoltam, hogy persze, ma van az esküvőm. Erre rám kacsintott, s azt mondta: emlékezz majd, mit mondtam, én leszek a következő! És tényleg így lett – mesélte Cini a megismerkedésükről.
Zalatnay Sarolta megértő társra vágyik / Fotó: Blikk-archív
Zalatnay Sarolta Nem vagyok én apáca című könyve a jobb memoárok közé tartozik - írta Mező Gábor A szárnyszegő című könyvében. Szórakoztató és összességében egészen őszinte visszaemlékezés. A maga idejében botrányosnak nevezték, már a Kádár-diktatúra végelgyengülésének, illetve Erdős Péter hátrébb lépésének idején, 1985-ben jelent meg. Magánkiadásban. Bár „Cini” sem Erdős, sem Csepregi nevét nem írta le – vagy nem így publikálták –, a szöveg így is erősnek számított .
„Nem voltam érdekből senki szeretője; csak azé voltam, aki nekem tetszett. Egyedül, saját lábamon állva, és tehetségemmel értem el mindent. Persze szerencsém is volt, az biztos, de sokkal többre tartom az ilyen – hogy úgy mondjam – »természetes kiválasztódással« népszerűvé vált embereket, mint azokat a fölfújt sztárokat, akik azért lehetnek, mert egyesek a szakmai és a privát életet összekeverik. Kár, hogy belém nem volt szerelmes semmiféle menedzser (bár volt, aki társaságban azt mondogatta, hogy az ő típusa vagyok, és ha hagynám magam, lehetne belőlem komoly sztárt csinálni). Talán akkor az utóbbi években is több lehetőségem lett volna. Nem könnyű dolog ez nálunk! Mivel itt egyetlen vállalat van monopolhelyzetben, nincs menedzserrendszer, nincs konkurens cég sem. Nem tudunk máshová menni, ha ezzel a hivatallal nem jövünk ki jól. És még ráadásul: ha valaki – aki megteheti – közülünk egyet külön támogat, azt a többiek – éppen azért, amit leírtam – megsínylik. És ez ellen nem lehet semmit sem tenni.”
Zalatnay Sarolta az utóbbi években többször beszélt arról is, hogy hosszú időn át nem volt párkapcsolata. 2021-ben arról nyilatkozott, hogy 14 éve nincs férfi az életében, miközben továbbra is vágyott egy harmonikus kapcsolatra. Egy évvel később már árnyaltabban fogalmazott: hetvenes éveiben nem feltétlenül egy mindent elsöprő románcra várt, sokkal inkább egy olyan társra, akivel kölcsönösen megértik és támogatják egymást .
A Blikk utolérte Zalatnay Saroltát, aki megerősítette a korábban leírtakat.
– A pályám során nemcsak sikereink, hanem nehézségeink is voltak , többek között Erdős Péter részéről, aki nem igazán támogatott bennünket, még ha ezt soha nem is akarta elismerni. Én valóban mindig azokkal álltam szóba, akik emberileg is szimpatikusak voltak nekem, mert természetesen ebben a közegben is akadtak olyan férfiak, akik bepróbálkoztak az énekesnőknél. Mi imádtuk a rockzenészeket, ha szerelmesek voltunk beléjük, azért, ha a zenéjüket szerettük , akkor azért, ez egy ilyen nyáj volt. És hát most őszintén: egy ilyen szőrös, idős mókus, az én miniszoknyás, húsz éves koromhoz nem igazán illett...