● news.bsdnet.hu

Egyetlen éjszaka alatt 144 kisföccsöt hörpintett fel, 18 évesen Zuglóban háromszobás lakást és autót kapott, a meccseken pedig úgy cselezett, mint a grundon. Kocsis Lajos, a Honvéd olimpiai bajnok zsenije Puskás Ferenc, Albert Flórián és Törőcsik András magasságában futballozott, a sorsa mégis a Lehel téri piacon, segédmunkásként folytatódott. Kozma Mihály, a kispestiek gólkirály legendája a Blikknek idézte fel barátja tragikus és méltatlan megpróbáltatásait. Sinkovics Gábor Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Korszakos zseni volt. Sokan állítják, hogy tehetsége, tudása Puskás Ferencéhez , Albert Flóriánéhoz és Törőcsik Andráséhoz fogható . S akik látták jó formában futballozni Honvéd-mezben, azok talán nem is vitatkoznak ezzel. Kocsis Lajos valóban különleges alakja volt a magyar futballtörténelemnek – és sajnos nemcsak azért, mert utánozhatatlan klasszis volt, sokkal inkább a pályafutása, az életútja okán. Csikó, ahogy a legtöbben becézték őt, mindössze 53 esztendőt kapott a sorstól. Olimpiai bajnokként, óriási kispesti kedvencként rendkívül rossz fizikai és lelkiállapotban búcsúzott az élettől. Ha olykor írnak róla, afféle elrettentő példaként emlegetik, hangsúlyozva: így teheti tönkre saját magát egy sokra hivatott sportoló. A legenda szerint egy másik labdarúgóval együtt egyetlen éjszaka alatt 144 kisföccsöt hörpintettek fel. Volt huzatja, mondhatnánk tréfásan Kocsisra, csakhogy az ő sorsából valahogy hiányzott a humor. Pedig életvidám, szerethető ember volt, akit kedveltek a csapattársai és rajongtak érte a szurkolók. Salgótarjánból került Kispestre ifjonti fejjel, és lett pillanatok alatt alapember, sőt válogatott játékos. Amikor 18 esztendősen a Honvédhoz került, olyasmi történt vele, amit joggal irigyelhettek a kortársai: háromszobás, saját lakást kapott Zuglóban, mellé egy autót. Mintha a brazil Garrinchát igazolta volna át az akkoriban piros-fehérben futballozó fővárosi klub. És Csikó valóban virtuóz volt… „Úgy cselezett, mintha a grundon lenne” – Huszonöt évet töltöttem el Kispesten a 60-as, 70-es, 80-as években, megannyi remek futballista volt a csapattársam, de egyik sem érhetett fel Kocsis Lajoshoz – mondta lapunknak Kozma Mihály, a Honvéd egykori gólkirálya , válogatott játékosa és klublegendája. – Imádtam vele játszani, megszámlálhatatlan gólt szereztem az indításaiból, a passzaiból. Tudtam, ha futás közben jobbra néz, akkor majd balra teszi ki a lasztit. Akadtak meccsek, amikor egyszerűen nem tudták leszerelni, és ő úgy cselezett, trükközött, mintha a grundon lenne, csupa ügyetlen fiú között. Kozma Mihály rengeteg gólpasszt kapott tőle / Fotó: honved hu Kozma őszintén beszélt a Csikót körülvevő pletykákról és a méltatlan elküldéséről is. – Tudom, hogy mindenki az alkoholt, a piálást emlegeti vele kapcsolatban. Bevallom, én soha nem láttam őt részegnek. Mások is ugyanúgy megitták az egy-két sört vagy fröccsöt, ahogy ő. Az pedig, ahogy a Honvédnál elbántak vele és elküldték, az a mai napig megemeli a vérnyomásomat. Egyszer nem jött el edzésre. Van ilyen, mással is előfordult. Nem szép dolog, meg kell büntetni, de Csikót azonnal kirúgták. Ahelyett, hogy kitüntették volna a sok-sok gólért, győztes meccsért és felejthetetlen pillanatért, amelyet a kispesti klub neki köszönhetett – mondta. Kocsis Lajost egy ideig valóban tejben-vajban fürösztötték Kispesten, s 1968-ban tagja volt a Mexikóban olimpiai bajnoki címet nyerő válogatottnak. De az is Csikó volt, aki 1971-ben részegen jelent meg a nemzeti csapat edzésén, és a szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf rögvest hazaküldte. A folytatásban olykor már enyhe pocakkal is varázsolt, sőt, 1975-ben őt választották a bajnokság legjobbjának. De a pia, mint valami levakarhatatlan barát, mindig ott volt kéznél. – Majdnem egy időben kerültünk Kispestre Csikóval. Sok minden összekötött bennünket, családostól jártunk össze, odafigyeltünk egymásra – folytatta Kozma. – Kocsis Lajos képességei alapján bármelyik klubban futballozhatott volna szerte a világon. Ám itthon még bajnoki címet sem nyert. Szokták mondani, hogy önsorsrontó ember volt, és ezzel nehéz vitatkozni. De a klubnak igenis vigyáznia kellett volna rá, nem pedig elküldeni. Amikor elment a Honvédból, már ritkábban beszéltünk. Később hallottam, hogy infarktusa volt, majd egyszer csak jött a halálhíre, és én azóta is gyászolom őt, ugyanúgy, mint azokat a csapattársaimat, akikkel együtt futballozhattam annak idején. Kocsis Lajos nem sokkal azután, hogy kirúgták Kispestről, a Lehel téri piacon „hórukkemberként”, segédmunkásként vállalt munkát. Még csak 29 esztendős volt. Ő, a korszakos zseni ládákat pakolt. Aztán valakinek eszébe jutott a másodosztályú Gyula csapatánál, hogy érdemes lenne őt szerződtetni. Így Csikó a fürdővárosba került, és ezrek jártak miatta meccsre. Ott aztán nemcsak a labdával, az eredményekkel is varázsolt, merthogy belekerült a bundabotrányba: meccseket manipulált, és ezért három napot még a börtönben is eltöltött. Eltiltották, és már soha többé nem tért vissza a pályára. Tanult, majd rövid időre az edzősködésbe is belekóstolt, ám a szervezete a 91-es infarktust követően, megannyi betegséggel harcolva, 2000. október 9-én feladta a küzdelmet. A betörhetetlen Csikó, az öntörvényű zseni eddig bírta az élet nevű futóversenyt.