● news.bsdnet.hu

Régen egy állásinterjúra készülve leginkább az volt a kérdés, hogy jól felkészültünk és megfelelően felöltöztünk-e, vagy éppen az, hogy tudunk-e mondani valami értelmeset arra, hogy miért szeretnénk az adott cégnél dolgozni. Mostanra azonban úgy tűnik, újabb akadállyal kell megküzdenie annak, aki munkát keres, hiszen még az sem mindegy, mit szorongatunk éppen a kezünkben, amikor belépünk az ajtón. Legalábbis erről robbant ki komoly vita a közösségi médiában, miután egy toborzó arról beszélt, hogy a jelölteknek talán jobb lenne otthon hagyniuk a jegeskávéjukat. Caitlin Wehniainen, aki saját elmondása szerint 16 éve dolgozik toborzóként, és főként Fortune 500-as, meglehetősen formális vállalatokkal dolgozik, egy TikTok-videóban fejtette ki, miért problémás az, ha valaki jegeskávéval érkezik meg egy állásinterjúra. Szerinte a látvány azt sugallhatja, hogy a találkozó csak egy újabb tétel a jelölt napi programjában. Mintha a munkakereső nem kifejezetten az interjú miatt érkezett volna, hanem csak éppen útba esett neki a cég az edzőterem, a reggeli és a következő program között. Coffee & interviews … finish it beforehand 😅 Mielőtt bosszúból bárki a jegeskávék felforralásába kezdene, érdemes leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy a toborzó személyesen haragszik a hűsítő koffeines italokra. Sokkal inkább arról, hogy egy apró tárgy is képes lehet egy bizonyos képet kialakítani arról, mennyire veszi komolyan az adott jelölt a találkozót. A kijelentéseitől persze azonnal elszabadultak a kommentelők, és a videó hatalmas felháborodást váltott ki. Többen azzal érveltek, hogy egy állásinterjú tényleg csak egy állomás a napjukban, és önmagában egy pohár kávéból meglehetősen merész következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy mennyire komolyan veszi valaki az adott lehetőséget. Mások az ilyen, kimondatlan viselkedési szabályokat tartják igazságtalannak és meglehetősen elavult felfogásnak. Egy kommentelő például arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos egészségügyi állapotok miatt valakinek például szüksége lehet folyadékra, így az sem fair, ha egy ital jelenléte alapján ítélik meg a jelöltet. Ha csak nem azt várják tőle, hogy egész nap a munkahelyén kávézgasson, mint sokan mások... Annyi szent, hogy az ártatlan jegeskávé rövid idő alatt eljutott oda, ahová a közösségi média vitái előbb-utóbb általában eljutnak, vagyis már nem is a kávéról beszélünk, hanem sokkal inkább a társadalomról és annak sokszor már meglehetősen idejétmúlt normáiról és szabályairól. Egy jegeskávé önmagában természetesen nem tesz senkit rossz jelöltté, de egy állásinterjún még egy ilyen apróság is befolyásolhatja, milyen benyomást keltünk. Egyes toborzók számára teljesen jelentéktelen lehet, mások viszont azt gondolhatják, hogy a jelölt nem kezeli elég komolyan a helyzetet. Persze ennek ellenére, ha valaki nem szeretne lemondani a koffeinről, nem kell az interjú napján száműznie az életéből. Egy visszafogottabb, például elegáns termoszban vitt ital kevésbé keltheti azt a benyomást, hogy valaki éppen két program között ugrott be az állásinterjúra. Csak lehetőleg ne úgy érkezzünk, mintha a kezünkben lévő fél literes, műanyag pohár fontosabb lenne, mint az ember, aki éppen a jövőbeli fizetésünkről szeretne beszélgetni... A vita valójában jóval kevésbé szól magáról a kávéról, mintsem arról, hogy milyen jelentést társítunk bizonyos viselkedésekhez. Az állásinterjúk tele vannak olyan szabályokkal, amelyeket senki nem ír le, mégis sokan elvárnak. Mennyire legyen elegáns a ruhánk? Mikor érkezzünk? Hova tegyük a telefonunkat? Tegeződjünk-e? Mennyire legyünk közvetlenek? És úgy tűnik, most már az is bekerülhet a listára, hogy jegeskávéval vagy anélkül lépjünk-e be az ajtón... Ezek a kimondatlan szabályok azért is érdekesek, mert aki ismeri őket, az könnyebben alkalmazkodik hozzájuk, aki viszont nem találkozott velük, akár anélkül is megszegheti őket, hogy egyáltalán tudna a létezésükről. Ettől pedig egy ilyen teljesen ártalmatlan szokás is jelentőségteljes lehet. Még ha persze – valljuk be – hülyeség is... A közösségi média közben külön iparágat épített az ilyen kimondatlan szabályok megfejtésére. A TikTokon és más platformokon egymást érik az olyan karriertanácsok, amelyek megmutatják, hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, mit nem szabad mondani, hogyan érdemes felöltözni, hova tegyük a kezünket, vagy éppen mit ne vigyünk magunkkal. Ezek a videók sokszor éppen azért működnek, mert olyan szabályokat tesznek láthatóvá, amelyekről korábban legfeljebb annyit lehetett tudni, hogy „így illik”. A fiatalabb álláskeresőknek közben egyre több ilyen apró előírással kell megismerkedniük, ha nem akarnak véletlenül rossz benyomást kelteni. Csakhogy ezzel egy furcsa kör is kialakulhat, ugyanis minél több videó magyarázza el, hogyan kell „helyesen” viselkedni egy interjún, annál több olyan viselkedési szabály rögzülhet, amelynek eredeti oka már rég nem világos. Így egy idő után nem is feltétlenül azt kérdezzük, hogy számít-e bármit a jegeskávé, hanem azt, hogy vajon mit gondolhat róla valaki, akiről azt sem tudjuk, hogy valójában számít-e neki. A régi munkahelyi berögződések ráadásul könnyen új életre kelnek a közösségi médiában. Ami korábban egyszerűen egy megszokott etikettnek számított, abból ma könnyen több százezres megtekintésű tanácsvideó készülhet. Az ezeket megtekintő generációk pedig már nemcsak megtanulják ezeket a szabályokat, hanem azt is, hogy folyamatosan figyelniük kell saját magukat, hogy vajon megfelelően álltak, ültek, öltöztek vagy éppen beszéltek-e – és most már azt is, hogy megfelelő pohárból ittak-e. Emiatt talán érdemes időnként azt a kérdést is feltenni, hogy egy-egy ilyen szabálynak van-e még valódi jelentősége, vagy egyszerűen csak tovább örökítünk egy régi berögződést. Mert ha egy állásinterjún már a jegeskávé is külön üzenetet hordoz, akkor a következő lépés akár az lehet, hogy külön TikTok-videó készül arról is, hogy melyik pohárból illik inni a munkahelyi étkezőben a próbaidőnk alatt. Az egész történet legszórakoztatóbb része talán az, hogy miközben a munkaerőpiacon egyre több szó esik arról, hogy a munkáltatóknak rugalmasabbnak, emberközpontúbbnak és kevésbé merevnek kellene lenniük, még mindig lehet egyetlen pohár jegeskávé alapján rossz benyomást kelteni. Persze az is érthető, ha valaki nem szeretné, hogy a leendő munkavállaló egy szívószálas, félkilós pohárral a kezében essen be az interjúra, miközben a jégkockák hangosan zörögnek minden egyes mozdulatnál. De talán érdemes különbséget tenni aközött, hogy valaki nem veszi komolyan az interjút, és aközött, hogy egyszerűen szeretne inni egy kávét. És ne adj isten, abból még marad is az interjúra... Mert ha már odáig jutunk, hogy a megfelelő szakmai tapasztalat, a kommunikációs készség és a munkához való hozzáállás mellett – vagy éppen még ezek kiderítése előtt – arra is odafigyelnek, hogy milyen pohárból isszuk a koffeint, akkor hamarosan eljuthatunk az állásinterjúk következő nagy kérdéséhez, vagyis, hogy ki milyen tejjel issza a kávéját. Ugyanis mi van akkor, ha ennek a cégnek a kultúrája csak a zabtejet preferálja, mi pedig éppen büszkén szorongatjuk a tehéntejes latténk? (Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Dragos Condrea / Getty Images Hungary)