● news.bsdnet.hu

– Amikor valaki a „nők a bányában” példával jön, sugallmazva vagy kimondva, hogy azért a nehéz és veszélyes fizikai munkából persze nem akarnánk kivenni a részünket, gyakran eszembe jut: milyen érdekes, hogy arra nem gondol, hogy hivatásos ápolóként vagy idős/beteg rokonról gondoskodó családtagként hány, de hány nő mozgat napi szinten soktízkilós testeket. Na, de lássuk, mi a helyzet a nőkkel a bányában. ...viszont a nők már a kora vaskorban is dolgoztak a bányákban. Elég csak a hozzánk közeli Hallstatt kelta bányáiig menni, mert a régészeti leletek alapján nők is résztvettek a sókitermelésben: a csontok vizsgálata számos, a munkavégzéssel összefüggő elváltozást tárt fel, ami arra utal, hogy a nekropoliszban eltemetett emberek a közeli bányákban dolgoztak. A férfiak csákánnyal fejtették a sót, míg a nők feladata az volt, hogy  a kitermelt tömböket a bányák mélyéről a felszínre húzzák, majd elszállítsák. A középkorból már konkrét forrásaink vannak Európából, ezek elsősorban azt erősítik meg, hogy a nők a bányászati munkák felszíni részénél végeztek fizikai munkát: a kitermelt követ, ércet, sót stb. válogatták, mosták, zúzták, cipelték, szállították. Ám akad olyan forrás is, ami arra utal, hogy már ekkor is végezhettek a nők a bányák mélyén is munkát: 1322-ben Dernyshire-ben életét vesztette egy bizonyos Emma, William Culhare lánya, aki egy szénbányában fulladt meg az ott felgyülemlett mérgező gáztól.  D. Tóth Kriszta: Mint egy második esküvő – WMN Fesztivál 2026 (gigantikus képgalériával) WMN Life – 2026. szeptember 26. – DTK WMN Life – 2026. szeptember 26. – DTK A Brit-sziget bányavidékein az 1600-as évektől már bizonyíthatóan gyakran egész családok dolgoztak a bányákban – a föld alatt is. Lancashire környéken például egész bányászdinasztiák alakultak ki, abban a régióban pedig az országon belül is kiemelkedően magas volt a nők foglalkoztatottsága a 19. században. Az, hogy ez – azaz a nők és a gyerekek dolgoztatása a bányákban – rendben van-e, szintén a 19. században került fókuszba. Részben a bányászatban eleve, de az ipari forradalomban még szembeszökőbben rettenetes és veszélyes munkakörülmények miatt. Részben viszont a család, és abban a nők és a gyerekek szerepének, helyének, lehetőségeinek, illetve feladatainak megváltozó szemlélete miatt. Ekkoriban erősödik meg ugyanis az az ideál, ami szerint a testileg-mentálisan „gyenge” nő helye elsősorban az otthon, legfontosabb feladata pedig az anyaság. Azt, hogy a nő ne dolgozzon, persze leginkább a középosztály engedhette meg magának, az alsóbb rétegek, így a földműves és munkáscsaládok asszonyai és gyerekei mindvégig sokat és keményen dolgoztak. A változó szemlélet azonban a bányásznőket is elérte: a viktoriánus közvéleményt például felháborította, hogy a bányák felszínén dolgozó nők praktikusan nadrágot (és afölött szoknyát) viseltek. Arthur Munby középosztálybeli jogász volt, akit egyáltalán nem érdekeltek a saját társadalmi osztályába tartozó, a viktoriánus „otthon angyalai”-típusú nők. Szintén lenézte a városi dolgozó nőket: a női hivatalnokokat, bolti eladókat, illetve a jobb módú cselédeket, akik szerinte túl magasra törtek. Megszállottan érdekeltek viszont a munkásosztálybeli nők – minél keményebben és minél rosszabb körülmények között dolgoztak, annál inkább. Interjúkat készített velük, lefényképezte és lerajzolta őket, sőt, nemcsak vaskos naplókat, de verseket is írt róluk. E páratlan dokumentáció nyomán egészen különleges betekintést kapunk a viktoriánus Anglia munkásosztálybeli nőinek, így a bányásznőknek a világába is – egy középosztálybeli férfi szemszögéből. Munby aztán 1854-ben találkozott az akkor 21 éves Hannah Cullwickkel, és sajátos viszonyba kezdtek, amit 18 évvel később titkos házasságkötéssel is megpecsételtek. A történész Leonore Davidoff szerint a köztes időben hagyományos értelemben nem szexeltek, bizonyos szado-mazoisztikus tendenciák viszont a naplóik nyomán felfedezhetők a kapcsolatukban. 1873-as esküvőjüket követően férjként és feleségként európai körútra indultak, ám Angliába visszatérve a nyilvánosság előtt Cullwick a férje cselédjének öltözött – Munby pedig ki is fizette a munkáját. Számos olyan fotót is készített feleségéről, amiken Cullwick hol vidéki leányként, szolgálóként, „feketére festett” férfi rabszolgaként, angyalként, hol pedig „középosztálybeli hölgyként pózol. Arról, hogy Munby tisztában volt vele, hogy a titkos kapcsolatuk mennyire és hányszorosan átlépi a viktoriánus normákat, az is árulkodik, hogy végakaratában kikötötte: a naplóit 1950-ig nem hozhatják nyilvánosságra. Visszatérve a borzasztó munkakörülményekre, a Gentleman's Magazine már 1795-ben arról írt, hogy egy bizonyos kilencéves Betty Hodson a hétéves bátyjával a föld alatt dolgozott: kosarakban hordták a szenet az apjuknak. A korban teljesen megszokott volt, hogy nők és gyerekek 11-12 órás műszakokat töltsenek a föld alatt. Az 5-6 éves gyerekek a szellőzőajtókat nyitották és csukták, pár évvel idősebben pedig a csilléket tolták. 1838-ban viszont szörnyű tragédia gyorsította fel az eseményeket: Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat! Szükségünk van a támogatásodra. Sándor Anna Kiemelt kép: Getty Images/Three Lions