● news.bsdnet.hu

A mai szülők és gyerekek számára olyan választási lehetőségek kínálkoznak, melyeket az előző generációk hírből sem ismertek. Számtalan különóra , edzéstípus , pszichológiai jellegű foglalkozás közül lehet kiválasztani a gyerek képességeinek, érdeklődési körének megfelelőt. Ezzel párhuzamosan pedig nő a szülővel szemben támasztott elvárások sora, ami az anyákat, apákat zavarttá, önbizalomhiányossá, kimerültté teszi. Mint Deliága Éva gyermekpszichológus alábbi posztjában írja, gyakran hallja a szülőktől: „Eszköztelennek érezzük magunkat!” Néhány generációval ezelőtt a szülői szerep nem volt ennyire terhelt, kevesebb volt a választási lehetőség, ugyanakkor kisebb elvárásokkal is kellett szembenézni a gyereknevelés során. Ma az apák, anyák gyakran bizonytalanok: -Mindegyikük, külön-külön meg van róla győződve, hogy egészen biztosan elrontott valamit. Különben nem tartanának ott, ahol. Nyilván. – írja alábbi posztjában Deliága Éva. A szülővel szemben támasztott elvárások: - a szülő hivatott kielégíteni gyereke összes érzelmi igényét: játsszon vele, mert a gyerek nem tudja lekötni magát, szilárdítsa meg az érzelmi biztonságát - csomó mindent elő kell teremtenie, hogy a gyereke elmondhassa magáról: hogy neki is van saját szobája, laptopja, okostelefonja, márkás edzőcipője, lehetősége sportolni, táborba menni - az elfoglalt, leterhelt szülők mellett a gyerek meg is találja a boldogságát a képernyőn keresztül: elbódítja, felingerli a mese, majd a videójáték, később, idősebb korban az ömlesztett zagyva videók - a szülő, bár együtt él gyerekével: generációs szakadékot kezd megtapasztalni, szinte semmi vonatkozási pontja nincs ahhoz a gondolkodáshoz, beszédstílushoz, elképzeléshez a világról, amit a gyerek magáénak érez - akármilyen a gyerek, a környezet nagyon gyorsan levonja a következtetést, hogy elhanyagolta vagy nem nevelte meg jól, vagyis a szülő miatt olyan Jen Lumanlan szerint elsősorban önmagunkkal kellene tisztában lennünk a gyereknevelés során.