● news.bsdnet.hu

A pécsi Mecseki Müzli a vidéki sajtó egyik legszínvonalasabb projektje.A hetente megjelenő hírlevelet Gűth Ervin szerkeszti, aki vallja, hogy a Müzlinek nem növelnie, hanem csökkentenie kell a zajt.Az egészséges hírdiétát kínáló Müzli előfizetési díja havi 1790 forint, de a tartalom egy része ingyenes.Ervinnel a projekt mellett a vidéki sajtó jelenéről és jövőjéről is beszélgettünk. A vidéki médiumok az 1990-es és 2000-es években még rengeteg embernek adtak munkát, a Dunántúli Napló is kifejezetten nagy szerkesztőséggel dolgozott. Viszont ez mára teljesen átalakult. Még ha bele is számoljuk a fideszes propagandistákat, akkor is csak pár tucatnyi újságíró dolgozik a vidéki nagyvárosokban. Mi vezetett a vidéki sajtó elsorvadásához?Rengeteg minden. A hanyatlás a 2008-as válsággal kezdődött, akkor rengeteg pénz került ki a rendszerből. Aztán ott volt a közszolgálati média vidéki leépítése, a körzeti stúdiók bezárása. Pécsen volt egy elég komoly gyártóbázis, ahonnan az országos műsorokba is szállítottak be híreket. A tévéstúdió 2011-ben, a körzeti rádió 2012-ben zárt be. És az is egyértelmű, hogy megváltoztak a médiafogyasztási szokások. Régebben a Pécs TV fogalom volt. Elsővonalbeli politikusok vitatkoztak közéletről és kultúráról a helyi tévé stúdiójában, de nem csak a helyhatósági választás kampányában, hanem a parlamenti választás kampányában is. Egészen más volt a helyzet.Miért nem akartak a válság után a vidéki online médiába fektetni a médiavállalkozók?Az biztos, hogy piac most is van, és akkor is volt. Szerintem lomha volt a magyar média azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjen a vidéki sajtóval. Voltak próbálkozások – például a pecs.index.hu a 2000-es évek elején –, de szerintem nem volt megfelelő üzleti modell a fenntartásukhoz. A vidéki print szerkesztőségek – mint a Dunántúli Napló – és a rájuk épült online médiumok sokáig uralták a vidéki piacot, csak a mellékesre lehetett rámozdulni. Ahogy gyengültek, úgy nőtt a lehetőség, csak akkor már hiányzott a pénz.Amikor pécsiekkel beszélgetsz, mit szoktak mondani: mik azok a témák, amiket az országos helyett a helyi sajtótól várnak?A helyi dolgokat. Viszont látok egy érdekes kettősséget. Elvárják, hogy ne az országos híreket szajkózzam, hanem a helyben történő dolgokkal foglalkozzam. Az olvasóimmal készített közvélemény-kutatásokból és interjúkból azonban az szokott kijönni, hogy annyira nem érdeklik őket a helyi történések, hogy sok időt invesztáljanak bele. Nem akarják például hétről hétre követni a helyi politikusok Facebook-oldalát, de amikor valamilyen ügy van, akkor annak szeretnének utánanézni. Csak akkor meg nehéz, mert nincsen meg hozzá az alap.Tematikában mik az elvárásaik? Politikai híreket szeretnének, vagy inkább kulturális jellegű sztorikat?Mindent. A hírfogalom eléggé képlékeny dolog, az országos médiában nem feltétlenül az a hír, mint ami helyben hír. Ha kinyitott egy új vendéglátóhely, az itt simán elmegy hírnek. A visszajelzések alapján az olvasóimat például kevésbé érdekli a sport. Ezért akkor rakok be PMFC-vel kapcsolatos hírt a hírlevélbe, ha annak van közéleti vonatkozása. De ez csak az én szűrt közönségem.A vidéki újságírók zártabb közegben dolgoznak, mint az országos lapok újságírói. Még egy Pécs méretű városban is – ha közvetett módon is – nagyjából mindenki ismer mindenkit. Akár az ismerőseiddel is találkozhatsz egy oknyomozó sztori felfejtése közben. Milyen képességekre van szüksége egy vidéki újságírónak, hogy jól tudja kezelni ezeket a helyzeteket?Vannak ilyen helyzetek, de ritkán. Nemcsak az oknyomozó sztorikról, hanem a napi politikai dolgokról is nehezebb írni. Higgadtabban kell fogalmazni, mert sokszor alapból megvan a személyes viszony az alannyal. Viszont bizonyos szempontból könnyebb a munka. Például a kormányváltásig nem nagyon lehetett országosan ismert fideszes politikusokkal szóba állni, de a pécsi fideszesek válaszoltak a kérdéseinkre. Nyilván ebben az is benne volt, hogy 2019 óta Pécsen ellenzékben van a Fidesz, és érdekük volt, hogy a buborékjukon kívül is meg tudjanak szólítani embereket. A kormányváltás után jelentősen átalakult az országos média, de Pécsen is voltak mozgások. Jelenleg milyen helyi lapokból választhatnak a pécsiek?Van a KESMA-s Dunántúli Napló, ami 80 év után napilapból hetilap lett. Aztán a Pécs Aktuál, ami éppen próbálja magát depolitizálni. Ez egy Fidesz-közeli médiaprojekt, amit az elmúlt években kormányzati hirdetésekkel tömtek ki és civil pénzek landoltak a közelükben. Pauska Zsolt fideszes lapját, a Pécsi Újságot viszont lekapcsolták. Van a Pécsi Stop, ami elvileg szocialista kötődésű, de manapság nehéz megmondani, hogy pontosan micsoda: saját tartalmaik nincsenek, másoktól vesznek át híreket. Van még a Szabad Pécs, aminek esetleges a működése és a Bahír, ami azért érdekes, mert az LMP pártlapja volt, aztán Fidesz-közeli szereplőkhöz került. Azt hittem, hogy leállítják a választás után, de egyelőre még működget. Emellett ott az önkormányzat lapja, a PécsMa, illetve a Pécsi Hírek, amit tavaly kicsináltak, de most lehet, hogy visszajön. És van még a Mecseki Müzli, amit te csinálsz. Hogyan indult a projekt 2021-ben?Hírlevelet mindig is csináltam, már a gimnáziumban is. Az első informatikaórán kezdtük az egyik osztálytársammal, házikat, vicceket, tanárbeszólásokat küldtünk az osztálytársaknak. Később, amikor elkezdtem egy új helyen dolgozni, mindig mondtam, hogy csináljunk hírlevelet, mert ez az egyik legjobb csatorna az olvasóval. Aztán a Substacknek 2021-ben volt egy pályázata, kifejezetten helyi hírlevelek támogatására. Nem nyertem a pályázaton, viszont annyit gondolkodtam rajta, hogy úgy döntöttem, kipróbálom. Interjúkat csináltam a potenciális célközönségembe tartozó emberekkel, hogy megtudjam, szerintük mi lenne jó, mi hiányzik. Emellett nekem is voltak elképzeléseim, hogy melyik kihívásokra kellene szerkesztőségi szempontból reagálni. 2021 nyarán csináltam 5-6 próbaszámot, aztán szeptemberben elindítottam a hírlevelet. Fél évig teljesen ingyenes volt, majd áttértem a jelenlegi formátumra, hogy részben ingyenes, bizonyos részekért viszont fizetni kell.Kezdetben volt más munkád is a Mecseki Müzli mellett?Mindig volt. 2014 óta vagyok szabadúszó, akkor volt utoljára főállásom. Azóta egyéni vállalkozóként dolgozom. Az elmúlt 16 évben azt tanultam meg a magyar médiapiacon, hogy diverzifikált portfólióval kell rendelkezni, mert fasz se tudja, mit húznak ki az ember lába alól. Azért láttunk erre példákat.Milyen gyorsan növekedett az előfizetői bázisod?Másfél év után már kvázi önfenntartó volt a hírlevél, vagyis megtermelte az összeállítására fordított heti egy munkanapom bérét és a technikai költségeket. Azóta stabil és folyamatos a növekedés, csak közben minden annyira megdrágult, hogy az infláció felzabálta ezt a növekedést. Már négy hónap után az látszott, hogy a feliratkozók 12-14 százaléka előfizető lesz. Ez az arány azóta is hasonló.Jelenleg hány előfizetőd van?150 és 170 között. Ingadozik a számuk, a választás után például volt egy visszaesés.A kormányváltás miatt?Más is közrejátszott. Eddig nyugtákat kaptak az előfizetők, de a bevallás nehézkesebb lett, így gondoltam, hogy áttérek a számlázásra. Ehhez több adatot kell bekérni az előfizetőktől és úgy tűnik, hogy ez egy olyan döntési helyzet, amit inkább meg kellene spórolni. A demográfiával kapcsolatban van kimutatásod? Kik fizetnek elő a hírlevélre?Szoktam felméréseket csinálni, de ezeket általában az elkötelezett olvasók töltik ki, akik egyébként nem feltétlenül előfizetők. A spektrum nagyon széles, van 16 éves feliratkozóm és 80 évnél idősebb előfizetőm is. A legnépesebb csoport a saját korosztályomé, a 35-50 közöttieké.2022 óta a Telex pécsi tudósítója is vagy. Mekkora szerepe van a Telexnek a Mecseki Müzli sikerében?Biztos, hogy van, de azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem dolgoztam volna telexes tudósítóként. Korábban mondtam, hogy az újságírás mellett mindig volt valamilyen más munkám is. Dolgoztam beszállítóként az Európai Bizottságnak, részt vettem fordítási projektekben, de még egy kanadai újság tördelője is voltam. A Telex azt tette lehetővé, hogy 2022 óta megint újságírással tudok egy az egyben foglalkozni. A Müzli sikeréhez nyilván az is hozzájárult, hogy a Telexre írt cikkeim végén ott van, hogy a Müzli szerkesztője vagyok. De a stabilitás fontosabb volt, most az időm 80 százalékában az újságírással foglalkozom, mellette már csak az egyetemen tanítok.Amikor a Telexnek tudósítasz, akkor olyan cikkeket írsz, amiket a Mecseki Müzlibe is beraknál?Nem feltétlenül. Vannak cikkeim, amik csak a Telexen jelennek meg, a Müzliben nem. Azért más a közönség, ezt figyelembe kell vennem.A Mecseki Müzli egyszemélyes projektnek néz ki, de az archívumban vannak cikkek, amiket nem te jegyzel. Kikkel dolgoztál együtt korábban, és volt-e olyan időszak, amikor a Müzli többszemélyes projekt volt?Volt, amikor 2023-ban az International Press Institute és az Internews pályázatán is nyertem. Akkor fel tudtam venni két fizetett gyakornokot, és beszállítókkal is dolgoztam. Abban az időszakban négy fő dolgozott a Müzlin, de mindenki inkább mellékesen csinálta. A projekt folytatódott volna, csak jött Trump, és 2025 januárjában vége lett. Azóta csak a podcastben dolgozom mással, Szegedi Petivel. Illetve egy ELTE-s hallgató végezte nálam a másfél hónapos gyakorlatát.Más vidéki városban is működnek független médiumok. Gondolkoztál azon, hogy ezekkel a lapokkal valahogyan együttműködj?Van a Független Helyi Lapok Közössége, de nem látom, hogy milyen hasznom lenne belőle, ha csatlakoznék hozzájuk. Ahogyan azt sem látom, hogy az olvasóknak miért lenne jó, amit ők csinálnak. Például amikor egymást szemlézik: mikor érdekel egy kecskeméti embert, hogy mi történt az adott héten Debrecenben? Szerintem szinte soha, ha annak nincsen valamilyen kecskeméti vonatkozása. Én a hírlevélben akkor szoktam szemlézni ezeket a vidéki lapokat, ha látok valami összefüggést. Például mi van az ottani MCC-vel, vagy hogyan büntetik a sétálóutcákban közlekedő szegedi bicikliseket és rollereseket. Utóbbira Pécsen is volt próbálkozás, csak elsikkadt az ügy a komoly politikai kockázat miatt. Akkor tudnék más vidéki lapokkal együttműködni, ha lennének közös projektek. Például nézzünk meg valamit minden városban, és csináljunk egy nagy cikket. A Tisza egyik választási ígérete volt, hogy létrehozzák a Nemzeti Sajtóalapot, aminek forrásaira nyomtatott és digitális sajtótermékek is pályázhatnak majd. Az új médiatörvény is utalt az alapra, részleteket azonban nem igazán hallottunk eddig róla. Számítasz arra, hogy létrejön az alap?Nem foglalkoztam vele, mert engem annyira nem érint. Egyébként szerintem lesz sajtóalap.Ha létrejön az alap, pályáznál belőle állami támogatásra?Nem tudom. Nekem ezekkel a támogatásokkal, pályázatokkal kettős viszonyom van, mert valamikor látom értelmüket, máskor meg azt gondolom, hogy zéró értelmük van. Mármint abból a szempontból, hogy jó-e a közönségnek és a médiumnak, tényleg fejlődik-e tőle az adott médium vagy vállalkozás. Az EU-s támogatásokkal kapcsolatban is sokszor azt látni, hogy öntik a pénzt a cégekbe, aztán nem javul a vállalkozások fenntarthatósága, termelékenysége vagy hatékonysága. Máskor viszont az ellenkezőjét látom. Például én is sokat profitáltam, tanultam a korábban elnyert pályázatokból. Most elgondolkodtam azon, hogy a helyi médiát lehetne kicsit más szinten is csinálni. Nem mondom azt, hogy nem érdekel a sajtóalap, de attól függ, hogy mi lesz a kiírásban.Szerinted mi a vidéki újságírás jövője, hogyan tudnak majd a lapok jól működni a következő években?Fogalmam sincsen, mert annyi minden megváltozott. Például most sokan mondják, hogy térjenek vissza a közmédia körzeti stúdiói. Szerintem teljesen felesleges lenne. Elképzelhetetlen, hogy az emberek figyelmét le lehessen kötni olyan jellegű adásokkal, mint amik 15 évvel ezelőtt voltak. Régen egy falusi rádióriport összeállításához kellett öt ember: egy sofőr, egy szerkesztő, egy rádióriporter, egy vágó és egy hangmérnök. Lementek a faluba egy autóval, és amikor visszaértek a körzeti stúdióba, le lehetett adni az adást az esti híradóban. Ma ezt egy ember megcsinálja egy telefonnal. Amikor ilyen léptékű változásokról van szó, akkor nehogy visszatérjünk a 15 évvel ezelőtti dolgokhoz. De az biztos, hogy a munkának neki kellene valahogy állni, mert ami most van, az siralmas.Mennyire súlyos a helyzet?Katasztrofális a helyzet, a helyi nyilvánosság itt gyakorlatilag megszűnt. Látjuk országosan a lövészárkokat, de vidéken nem csak a lövészárkokról van szó, hanem arról, hogy mi az, ami kitudódik, mi lesz közös tudás. Annak idején ez volt a Müzli egyik elindítója. Láttam, hogy néhány, hírekre fixált ismerősömmel tök természetességgel beszélünk a helyi történésekről, mások pedig komoly helyi ügyekről sem tudnak. És akkor Pécs még jó helyzetben van. Mert Mohácson vagy Siklóson, 10-20 ezer fős városokban zéró nyilvánosság van. Pletykák és Facebook-csoportok vannak, plusz az ingyenes Informayer című hirdetőújság, amiben az önkormányzat vesz egy oldalt, amit sokszor lejáratásra használ. Akkor neked sincs még megfejtésed erre a problémára.Szerintem nem is nekünk kellene megfejteni. Hiszek abban, hogy meg kell kérdezni az embereket, hogy szerintük hogyan lenne jó. Ez egy termékfejlesztési folyamat. Meg kell nézni, hogy mi a feladat, és azt végigvinni. Tudom, hogyan kezdeném el a folyamatot, de a végét nem látom. Mint ahogy a hírlevélnél sem tudtam öt évvel ezelőtt, hogyan néz majd ki 2026-ban.