● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: fortepan/Gábor Viktor[sz] Zalatnay Sarolta, vagyis Cini, a magyar popzene nagy túlélője, azt nyilatkozta, ő bizony sosem feküdt le a hatalommal, sem szakmai, sem másmilyen értelemben. Most épp a Blikknek erősítette meg ezt, miszerint a karrierjét és a magánéletét nem a menedzseri irodák kanapéin, hanem a saját feje és szíve szerint intézte. Az elv egyszerű volt: csak az jöhetett, aki neki tetszett, és pont. Az énekesnő most egy kicsit közelebb engedte a kamerát ahhoz a bizonyos Kádár-kori zeneipari mátrixhoz, ahol egyetlen ember, Erdős Péter döntött életekről és karrierekről. Zalatnay szerint neki is akadtak nehézségei a popcézárral, aki finoman szólva sem támogatta, de ezt persze sosem ismerte volna el. A helyzetet egy meglehetősen plasztikus képpel írta le: „És őszintén: egy ilyen szőrös, idős mókus, az én miniszoknyás, 20 éves koromhoz nem igazán illett…” A lényeg tehát, hogy a vonzalom hiánya eldöntötte a szakmai kapcsolatot is, ami a maga nemében egy kőkemény integritás-nyilatkozat volt abban a rendszerben. Persze a „csak aki nekem tetszik” elv a magánéletben is látványos fejezeteket produkált. A Révész Sándorral kötött házassága a korszak egyik legnagyobb rocksztori-szerelme volt, amiért rajongtak, és ami pont a rajongásba, a zenész körüli őrületbe fulladt bele. Zalatnay ezt később úgy összegezte: „Hatalmas szerelem volt a részemről”. De a leginkább filmvászonra kívánkozó jelenet kétségtelenül az volt, amikor a vízilabdázó Csapó Gáborral találkozott, méghozzá a saját esküvőjén. A történetet Cini idézte fel: „Amikor megláttam Dudit, az volt az első gondolatom, milyen csodálatos látvány a hosszú, szőke hajával, a vékony derekával, a széles hátával. Összetalálkozott a tekintetünk, majd odajött hozzám, aztán megkérdezte: boldog vagy? Én nagy büszkén válaszoltam, hogy persze, ma van az esküvőm. Erre rám kacsintott, s azt mondta: emlékezz majd, mit mondtam, én leszek a következő! És tényleg így lett.” Ez a fajta öntörvényűség már 1985-ös, Nem vagyok én apáca című könyvében is megjelent, ahol kíméletlenül leírta, hogy a magyar zeneipar egyetlen monopolhelyzetben lévő vállalatból áll, nincsenek valódi menedzserek, és ha valaki kiesik a pikszisből, annak annyi. Ott fogalmazta meg először nyomtatásban a máig érvényes hitvallását: „Nem voltam érdekből senki szeretője; csak azé voltam, aki nekem tetszett. Egyedül, saját lábamon állva, és tehetségemmel értem el mindent.” Az elmúlt évek interjúi is következetesen ezt az önképet rajzolják ki. Zalatnay többször hangsúlyozta, hogy sosem a klasszikus szépfiúk vonzották, hanem azok a férfiak, akikben volt spiritusz, és ez az elv annyira erős volt, hogy egy világsztár házassági ajánlatát is visszautasította. [kapcsolodo]inkabb-igyon-bochkor-gabor-ezzel-a-mondattal-reagalt-zalatnay-sarolta-nagy-bejelentesere/[kapcsolodo]