● news.bsdnet.hu

Egyre többen beszélgetnek mesterséges intelligenciával nem azért, hogy megírjon egy e-mailt vagy összefoglaljon egy dokumentumot, hanem azért, mert nincs kivel beszélniük. A chatbot nem fáradt, nem siet, nem sértődik meg, és – ami talán a legfontosabb – mindig elérhető. Franciaországban már a 40 év alattiak csaknem negyede használ mesterséges intelligenciát pszichológiai támaszként, barátként vagy romantikus partnerként. Egy friss francia elemzés szerint pedig ezzel egy új gazdasági modell körvonalai is kirajzolódnak: a „magány kapitalizmusa”. A kifejezést Paul Klotz francia esszéista és köztisztviselő használja a Fondation Jean-Jaurès számára készített, augusztus 26-án publikált tanulmányában. Klotz szerint a magány korábban elsősorban társadalmi probléma volt, amelyet legfeljebb közvetve lehetett pénzzé tenni. Most viszont maga az elszigeteltség válhat gazdasági erőforrássá. „A magány egy olyan erőforrássá vált, amelyet tudatosan keresnek és használnak ki” – mondta Klotz a Le Monde-nak. Szerinte a nagy digitális platformok üzleti modellje alapvetően arra épül, hogy minél hosszabb ideig tartsák a felhasználót a képernyő előtt. Minél több időt töltünk egy közösségi oldalon vagy videós platformon, annál több adatot termelünk, és annál több lehetőség nyílik a figyelmünk értékesítésére. Klotz érvelése ennél tovább megy. Szerinte az állandó online jelenlét nem pusztán elveszi az időt a valódi kapcsolatoktól, hanem hosszabb távon az elszigetelődést is fenntarthatja. Aztán megjelennek azok a szolgáltatások, amelyek éppen ennek az elszigeteltségnek az enyhítését ígérik: társkeresők, barátkereső alkalmazások, és most már az úgynevezett AI-companionok, vagyis mesterséges társak. • Önmagát erősítő kör alakulhat ki? • Mit tudnak az AI-társak, amit az emberek kevésbé? • Hogy küzdhetünk a magány ellen? Már előfizető vagyok, bejelentkezem!