● news.bsdnet.hu

Egy új átfogó elemzés szerint a mellrákszűrés során fellépő túldiagnosztizálás aránya az eddig vélt 30-50 százalék helyett 5 százalék alatt marad. Évtizedeken át élénk szakmai vita övezte a mellrákszűrések egyik legérzékenyebb mellékhatását, a túldiagnosztizálást, amikor a vizsgálat olyan elváltozást mutat ki, amely a páciens életében soha nem okozott volna tüneteket vagy egészségügyi problémát. Korábbi kutatások az ilyen esetek arányát harminc és ötven százalék közé tették, ami jelentősen befolyásolta a mammográfiás szűrőprogramok lakossági megítélését. Egy friss átfogó vizsgálat szerint a korábbi becslések súlyosan túlbecsülték a kockázat nagyságát. A nemzetközi kutatócsoport az eddigi nyolc nagy klinikai próbát elemzte újra, a részletekről pedig a ScienceDaily adta hírül a beszámolót. A szakemberek arra jutottak, hogy a túldiagnosztizálás valós mértéke valójában az 5 százalékot sem éri el. Sisse Helle Njor, a Dél-dániai Egyetem professzora kifejtette, tanulmányuk célja az volt, hogy az összes meglévő randomizált vizsgálat adatát összegezve tisztább képet kapjanak a kérdésről. Az orvos szerint a korábbi kísérletekre gyakran hivatkoztak a túldiagnosztizálás bizonyítékaként, ám az adatok átfogó értelmezése jóval árnyaltabb képet mutat. A kutatók a korábbi klinikai vizsgálatok eredményeit a dániai szűrőprogramok adataival vetették össze. Dánia ideális referenciaértékül szolgált, mivel az ország egyes régióiban 17 év különbséggel indult el a szervezett emlőszűrés. Ez a fáziskésés lehetővé tette a szakemberek számára, hogy pontosan nyomon kövessék a megbetegedések számának alakulását a szűrések bevezetése után. A szűrések indulásakor a felismerett esetek száma hirtelen megugrik, hiszen a daganatokat korábbi stádiumban fedezik fel. „Idővel ennek az emelkedésnek csökkennie kellene, hiszen a korán megtalált daganatokat egyébként később diagnosztizálták volna. Ezt a mintázatot az is módosíthatja, ha a kontrollcsoport tagjai a vizsgálat lezárulta után maguk is szűrésre járnak. Ha a kutatók nem számolnak ezekkel az időbeli tényezőkkel, a kezdeti esetszám-növekedést könnyen tévesen túldiagnosztizálásnak tekinthetik” – fejtette ki Elsebeth Lynge, a Koppenhágai Egyetem professzor emeritája. A szakértők az új elemzésben három fő tényezőt korrigáltak, így a kontrollcsoport későbbi szűréseit, a felajánlott szűrővizsgálatok számát, valamint a megfigyelési időszak hosszát. Matejka Rebolj, a londoni Queen Mary Egyetem vezető epidemiológusa rámutatott, hogy a korábbi magas becslések a vizsgálatok idő előtti lezárásából adódtak. Szerinte a teljes időbeli kontextust figyelembe véve az adatok egyértelműen az öt százalék alatti túldiagnosztizálási arányt támasztják alá a korábban emlegetett ötven százalékkal szemben. Az eredmények kiemelten fontosak a nők számára a szűrővizsgálatokon való részvételről szóló döntésben. „A legtöbb nőnél nem alakul ki mellrák, de ez a tanulmány megnyugtató igazolást ad arra, hogy a korai felismerés és a korai halálozás megelőzésének előnyei messze felülmúlják a felesleges kezelések alacsony kockázatát” – fogalmazott Sisse Helle Njor.