● news.bsdnet.hu

Sokak számára merész, sőt kissé őrült lépésnek tűnhet, ha valaki a harmincas évei elején elköltözik egy apró, eldugott településre. Ibon azonban nem hirtelen felindulásból hozta meg a döntést. Már nyolcéves korában arról álmodott, hogy egyszer lesz egy háza egy rét közepén, gyümölcsfákkal, veteményessel és néhány tyúkkal. Felnőttként végül elérkezettnek látta az időt, hogy megpróbálja valóra váltani ezt az elképzelést. Egy istállóból alakítja ki álmai otthonát Ibon nem egy beköltözhető vidéki házat vásárolt. Egy régi istállót szerzett meg, amelyet lakóházzá szeretne alakítani. Először meg kellett változtatnia az épület hivatalos rendeltetését, majd csak ezt követően kezdődhetett meg a felújítás. A projektet a Crónicas Berasategui nevű YouTube-csatornáján is dokumentálja. A munka hosszadalmas és egyáltalán nem ingyenes: csak az ingatlan használati módjának megváltoztatása 10-15 ezer euróba került. A teljes felújítás várható költségéről nem beszélt, így a történetből nem következik, hogy néhány ezer euróból bárki álomotthont építhetne magának az asztúriai hegyek között. A vidéki ingatlanárak azonban még így is jóval alacsonyabbak lehetnek a spanyol nagyvárosokban megszokottaknál. San Sebastiánban 2024-ben négyzetméterenként átlagosan 5317 euróba kerültek a lakóingatlanok. Egyes kisebb spanyol településeken ugyanakkor ennek a töredékéért lehetett ingatlant vásárolni. A valóban vidéki térségekben a spanyol lakásügyi minisztérium szerint akár 300-450 euró közötti négyzetméterárak is előfordulhatnak. Ibon példaként említette egyik szomszédját is, aki állítása szerint körülbelül 140 ezer euróból épített fel egy nagyjából száz négyzetméteres házat. Évente 5 euró a víz, a villanyszámla is meglepően alacsony A férfit nemcsak az ingatlanárak, hanem a mindennapi kiadások is meglepték. Elmondása szerint a faluban évente mindössze 5 eurót, vagyis körülbelül kétezer forintot fizetnek a vízért. A villanyszámláról szóló adat még ennél is beszédesebb, bár fontos pontosítani, hogy nem Ibon saját fogyasztásáról van szó. Egyik szomszédja állítólag havi 17-18 eurós, vagyis nagyjából 7 ezer forintos villanyszámlát kap. Ibon tréfásan meg is jegyezte, hogy ilyen összeg mellett az illetőnek aligha érné meg napelemeket telepítenie. Ezeket a számokat természetesen nem lehet automatikusan minden spanyol falura vagy vidéki háztartásra érvényesnek tekinteni. A rezsi függ az energiafelhasználástól, a fűtés módjától, az ingatlan méretétől és a helyi díjszabástól is. Ibon története mégis jól mutatja, milyen jelentős különbség lehet egy nagyvárosi és egy apró vidéki település megélhetési költségei között. Még nem költözött be a leendő otthonába A felújítás alatt álló istálló egyelőre nem lakható, ezért Ibon jelenleg bérelt lakásban él a faluban. Otthonát barátjával, Axellel osztja meg, aki digitális nomádként dolgozik. Részben ő bátorította Ibont arra, hogy ne csak beszéljen a vidéki életről, hanem valóban próbálja is ki. Az otthonról végezhető munka az utóbbi években sokak számára tette reálisabbá a nagyváros elhagyását. Ha valakinek nem kell mindennap bejárnia egy irodába, kevésbé meghatározó, hogy milyen messze lakik a legközelebbi gazdasági központtól. Az olcsóbb ingatlan és a természet közelsége vonzó lehet, ám a vidéki élethez megfelelő internetkapcsolat, közlekedési lehetőség és elérhető alapellátás is szükséges. Sokáig attól félt, hogy magányos lesz A költözés legnagyobb akadálya nem a pénz vagy az építkezés volt, hanem Ibon saját bizonytalansága. Attól tartott, hogy egy ilyen apró faluban teljesen magára marad. Környezetétől is azt hallotta, hogy túl fiatal a város elhagyásához, nehezebben talál majd párt, és hamar elviselhetetlenné válik számára az elszigeteltség. Sokáig emiatt halogatta a döntést. Később azonban rájött, hogy alapvetően jól érzi magát egyedül, és a félelmei nagy része inkább mások elképzeléseiből, mint saját tapasztalataiból származott. A 18 lakosú falu ráadásul nem feltétlenül jelent teljes társadalmi elszigeteltséget: vannak szomszédai, egy baráttal él együtt, a felújításról pedig az interneten tartja a kapcsolatot követőivel. Az olcsóbb életnek ára is van A vidékre költözés története könnyen tűnhet tökéletes menekülési tervnek, de a különösen alacsony víz- és villanyszámla csak az egyik oldala a mérlegnek. Egy régi gazdasági épület átalakítása komoly összeget, rengeteg munkát és hosszadalmas engedélyeztetést igényelhet. Egy 18 lakosú faluban kevesebb szolgáltatás érhető el, az autó sokszor nélkülözhetetlen, és a munkalehetőségek is korlátozottabbak lehetnek. Ibon azonban éppen azt kereste, amit egy nagyváros már nem tudott megadni neki: csendet, természetközeli életet és elegendő teret ahhoz, hogy létrehozza a gyerekkora óta elképzelt otthont. A terve lassan halad, de a régi istálló idővel házzá, a körülötte lévő terület pedig veteményessé, gyümölcsössé és valódi otthonná válhat. Az ő történetének talán nem is az az igazi tanulsága, hogy vidéken minden fillérekbe kerül. Inkább az, hogy egy olcsóbb életforma megtalálásához néha nem pusztán másik lakást, hanem egészen más mindennapokat kell választani. via Fotó: YouTube