Ebből oltári balhé lesz: Mészáros Lőrincre lőtt Magyar Péter, Csányi Sándort és Felcsuti Zsoltot találta telibe – most lehet elege a leggazdagabb magyaroknak és a külföldi befektetőknek
VG
2026-09-27 12:16
Két fontos, adózással kapcsolatos – egyelőre még tervezési fázisban lévő – változtatást is bejelentett országjárása szolnoki állomásán szombaton Magyar Péter kormányfő, akinek a látogatását a város központjában minden évben megtartott Tiszai Hal Napja – Szolnoki Sparhelt Fesztiválhoz időzítették.
A miniszterelnök a Tisza partján fekvő városban árult el egyrészt több fontos részletet
Utóbbi kapcsán érdemes idézni, mit mondott szó szerint.
A tegnapi napon egy újabb támadást indította az egyébként már csak vergődő propaganda. Megkezdték most éppen a vagyonadó támadását is. Én értem, hogy fáj, kedves elvtársak, hogy a milliárdosok, százmilliárdosok, ezermilliárdosok fognak adót fizetni. De segítek a propagandának, mert úgy tűnik, hogy nem értik. A Tisza a valódi, leírt 220 oldalas tervét és vállalását hajtja végre, ebben szerepel a vagyonadó, méghozzá részletesen.
Megelőlegezve a részletes bejelentést – ezt meghagyom majd a pénzügyminiszter úrnak, hogy neki is jusson valami –, annyit azért elmondhatok, hogy a vagyonadó az egyik legfontosabb és legtámogatottabb vállalásunk volt. A fideszesek is támogatják, csak szeretném jelezni az elvtársaknak. Január 1-től pedig jön a valóságban. 2027. január 1-től lesz vagyonadó, és az a jó hírem van – itt Várkonyi Andrea segítségét kérem, hogy majd segítsen elmagyarázni a szerelmetes urának –, hogy szigorúbb feltételek mellett fogjuk bevezetni, mint azt vállaltuk.
És lehet, hogy egy bizonyos összeghatár fölött, mondjuk 500 milliárd fölött nem is 1 százalék lesz a befizetendő vagyonadó, hanem több. Ezt tudom mondani egyelőre.
– közölte a miniszterelnök. Ez azért is okozott meglepetést, mert soha nem volt szó olyan adórendszerről, amit most mellékesen bejelentett. Miközben a Pénzügyminisztérium előszeretettel nevezi a gazdaságpolitika fő értékének a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot, Magyar Péter a semmiből hirdetett ki adóemelést és a vagyonadó sávos bevezetését.
Az sem világos, mi értelme lenne pontosan a vagyonadó sávos bevezetésének. Konkrétan ugyanis jelenleg összesen három olyan üzletember van az országban a 2026-os összeállítások szerint, akinek 500 milliárd forint fölötti vagyona van, és egy valaki áll még nagyon közel ehhez a szinthez.
Már pedig a miniszterelnök kijelentette, hogy az eddig napvilágot látott verzióhoz képest, mely szerint 1 százalékos vagyonadó terhelné az 1 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkezőket, az adókulcs ennél is magasabb lehetne az 500 milliárd forint feletti vagyonok esetén.
Az is kérdés még, hogy a vagyonadó, hogyan érintené-e a Magyarországon befektető külföldi cégeket is. Ha totálisan, akkor majd kétszer is meggondolják a befektetők, hogy valóban Magyországon ruházzanak-e be. Ha pedig velük kivételt tesznek valamilyen formában, az sértené a versenysemlegességet, mégpedig nemzetközileg is példátlan módon, éppen a magyar tulajdonú cégek sérelmére.
A magasabb kulcs tehát három szupergazdag magyar embert érintene biztosan:
Aki pedig közel áll az 500 milliárd forintos szinthez és jövőre már könnyedén elérheti, az Veres Tibor 492 milliárd forintra becsült vagyonnal. Az ő birodalmát főként a Wallis és a Wing csoport, valamint a Praktiker kiskereskedelmi lánc és a Graboplast padlógyártó vállalat képezi.
A bevezetés előtt álló vagyonadó kulcsának felsrófolása jelentős negatív következményekkel is járhat, amit jól mutatnak a nemzetközi példák. Spanyolországban például 2022 végén vezették be a „nagy vagyonok szolidaritási adóját” (Impuesto Temporal de Solidaridad de las Grandes Fortunas). Ez a 3 millió euró feletti nettó magánvagyonokat terheli 1,7 és 3,5 százalék közötti sávos kulcsokkal.
Az adó részben politikai válasz volt arra, hogy bizonyos spanyol régiók (Madrid és Andalúzia) eltörölték a hagyományos regionális vagyonadót. Az új adó bevezetése után felerősödött a vagyonos magánszemélyek és befektetések átáramlása a kedvezőbb adózású régiókba vagy külföldre, elsősorban Portugáliába, és komoly jogi viták alakultak ki a központi kormányzat és az autonóm közösségek között, lévén a régiók nem szórakozásból vezették ki a vagyonadót, hanem azért, hogy tőkét és gazdag befektetőket vonzzanak.
Norvégiában már korábban is létezett vagyonadó, de a baloldali kormányzat 2022-ben és 2023-ban jelentősen, 1,1 százalékra emelte a kulcsot, és drasztikusan növelte a részvények, illetve cégértékek adóalapba beszámítandó értékelését.
Az intézkedés azonnali és látványos milliárdos-exodust váltott ki.
Több tucat rendkívül vagyonos norvég üzletember és vállalkozó (köztük Kjell Inge Røkke, az ország egyik leggazdagabb embere) helyezte át a székhelyét Svájcba. A becslések szerint Norvégia több tőkét és későbbi adóbevételt veszített a gazdagok távozásával, mint amennyi pluszbevételt a megemelt vagyonadóból realizálni tudott.
Nem véletlen, hogy - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint míg 1990-ben még 12 európai országban működött általános vagyonadó, mára szinte mindegyik kivezette. Az ma már csak Svájcban, Norvégiában és Spanyolországban létezik érdemben a kontinensen.
Hozzá kell tenni, hogy Svájcban kantonális jogkör a vagyonadó kivetése, ezért például Schwyz vagy Zug kantonokban tizedannyi adót kell fizetni ezen a címen, mint Norvégiában.
További probléma az illikviditás, hiszen sok esetben olyan vállalkozók vagy ingatlantulajdonosok esnek az adó hatálya alá, akiknek papíron hatalmas vagyonuk van (egy gyár vagy termőföld), de nincs készpénzük.
Az adó megfizetéséhez kénytelenek eszközöket értékesíteni vagy hitelt és esetleg hatalmas osztalékokat felvenni, ami visszaveti a beruházásokat és az innovációt.
Az sem mellékes továbbá, hogy a rendkívül alacsony költségvetési haszon extrém magas adminisztratív költségekkel jár, mivel például aranyárban dolgozó könyvvizsgálókat kell megbízni a vagyonok értékelésével.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy noha a vagyonadó bevezetése politikai szempontból népszerű igazságossági intézkedés az egyenlőtlenségek csökkentésére, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban gyakran több tőkét üldöz el az adott országból, mint amennyi bevételt hoz a költségvetésnek.