● news.bsdnet.hu

Egy új hazai kutatás szerint az ártalmas gyermekkori élmények és a felnőttkori lelki problémák között jól látható összefüggés rajzolódik ki, miközben a támogató, biztonságot adó élmények éppen ellenkező irányú mintázatot mutatnak. A kutatók arra is találtak jeleket, hogy bizonyos családi nehézségek akár három generáción keresztül is megjelenhetnek. A gyermekkorban átélt bántalmazás, elhanyagolás vagy egy szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet sokáig kísérheti az embert. Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kutatássorozatának legújabb eredményei szerint minél több ártalmas élményről számoltak be a vizsgálat résztvevői, annál gyakrabban jelent meg körükben az önsértés, az öngyilkossági gondolat vagy kísérlet, illetve a szerhasználat. A kutatás 1033 felnőtt válaszaira épült. A résztvevőknél nemcsak az úgynevezett ártalmas gyermekkori élményeket, az ACE-eket vizsgálták, hanem azokat a pozitív tapasztalatokat is , amelyek biztonságot és támogatást adhatnak egy gyereknek. Ilyen lehet például egy megbízható gondviselő, egy támogató pedagógus, egy jó baráti kapcsolat vagy a közösséghez tartozás érzése. Az adatok egyik legszembetűnőbb mintázata az öngyilkossági kísérleteknél jelent meg. A legkevesebb pozitív gyermekkori élményt jelző, 1–9 pontos csoportban a válaszadók 29,6 százaléka számolt be arról, hogy élete során volt már öngyilkossági kísérlete. A legtöbb pozitív élményt jelző, 18–20 pontos csoportban ugyanez az arány 3,2 százalék volt. A szerhasználatnál is hasonló különbségeket találtak. A legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használatról az ártalmas gyermekkori élményt nem jelző csoportban senki nem számolt be, míg a legalább hat ilyen élményt jelzők körében 10,1 százalék volt ez az arány. A pozitív élményeknél fordított mintázat rajzolódott ki: a magasabb pontszámot elérők között ritkábbak voltak az öngyilkossági gondolatok, az öngyilkossági kísérletek, az önsértés és a szerhasználat. A korábbi, legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használat előfordulása a legkevesebb pozitív élményt jelző, 1–9 pontos csoportban 8,2, míg a legtöbb pozitív élményt jelző, 18–20 pontos csoportban 1,6 százalék volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagában egy támogató gyermekkor minden későbbi problémát kivéd. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az adatokból nem állapítható meg, pontosan mekkora szerepet játszanak a pozitív élmények, illetve milyen más tényezők magyarázzák a különbségeket. A részletesebb statisztikai elemzés még folyamatban van. A kutatás eredményei alapján a szakemberek szerint a megelőzésnek nemcsak a bántalmazás és az elhanyagolás visszaszorítására kell kiterjednie. A biztonságos kapcsolatok és a támogató közösségek erősítése is fontos lehet. Hoffmann Kata pszichológus az Ártalmas és jótékony gyermekkori élmények élethosszig tartó és generációkon átívelő hatásai című 5. országos ACE Konferencián arról beszélt, hogy a pozitív gyermekkori tapasztalatoknak komoly szerepük lehet a későbbi életben. A támogató kapcsolatoknak nem feltétlenül csak a családon belül kell megjelenniük. A pedagógusok, a barátok és más megbízható felnőttek is fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy egy gyermek elfogadást és segítséget tapasztaljon. Ez a humán katasztrófa a nemzetgazdaság szintjén is mérhető. A mentális betegségek és a kieső munkaerő óriási károkat okoznak; az amerikai adatok szerint a nemzetgazdaság akár 7 százalékát is felemészthetik. Van azonban kiút: az izlandi modell bizonyítja, hogy teljes társadalmi összefogással – a politikától az oktatási és egészségügyi rendszerig – radikálisan visszafogható a fiatalok szerhasználata. Izlandon a forrásokat közösségépítő tevékenységekre, edzőkre, tanárokra és strukturált délutáni programokra – sportra, sakkra, zenére – fordították. A kutatás egyik érdekesebb része azt vizsgálta, hogy vajon a család történetében is visszatérhetnek-e ugyanazok a nehézségek. A válaszok alapján több területen is generációkon átívelő összefüggéseket találtak. Ilyen volt például az együttélés problémás szerhasználattal vagy mentális betegséggel érintett személlyel, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás. A kutatók szerint bizonyos esetekben a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalataiban is kirajzolódott ugyanaz a családi mintázat – mondta Makara Mihály kutatásvezető, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért elnöke és az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kurátora. A szenvedélybetegséggel terhelt családi környezetnél például azt találták, hogy ha a válaszadó gyermekkorában együtt élt valakivel, aki gyakran ivott, alkohol- vagy más szerhasználati problémával küzdött, illetve gyógyszerrel élt vissza, ez nagyobb eséllyel fordult elő akkor is, ha az édesapa gyermekkorában hasonló helyzetben élt. Az apai nagymama érintettsége még erősebb összefüggést mutatott az apa érintettségével: itt 8,04-es esélyhányadost mértek. A nagymama érintettsége a válaszadó későbbi érintettségével is kapcsolatot mutatott, 1,85-ös esélyhányados mellett. Hasonló generációs mintázat jelent meg abban az esetben is, ha a válaszadó gyermekkorában együtt élt valakivel, aki depresszióban vagy más mentális betegségben szenvedett, illetve öngyilkosságot kísérelt meg. A fizikai és érzelmi bántalmazás esetében szintén találtak ilyen összefüggéseket. A kutatók külön is hangsúlyozzák: a három generációban megjelenő hasonló mintázatot nem szabad úgy értelmezni, mintha a traumák egyszerűen genetikailag öröklődnének. Az eredményekből önmagában nem állapítható meg, hogyan és miért jelennek meg ugyanazok a nehézségek több generációban. Ebben szerepet játszhatnak a családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények is. További elemzések szükségesek ahhoz, hogy ezek szerepét pontosabban megértsék. Makara Mihály szerint ezért egy felnőtt szenvedélybetegségének vagy lelki problémájának vizsgálatakor azt is érdemes figyelembe venni, milyen gyermekkori tapasztalatokat hordoz magával. A megelőzésben pedig nemcsak a bántalmazás és az elhanyagolás visszaszorítása lehet fontos, hanem az is, hogy a gyerekek biztonságos, támogató kapcsolatokat kapjanak. A lényeg éppen ezért nem az, hogy egy családban korábban előfordult-e bántalmazás, függőség vagy mentális betegség, és ebből megpróbálják megjósolni a következő generáció sorsát. A kutatás szerint inkább olyan családi mintázatokról van szó, amelyek felismerése segíthet abban, hogy az érintettek időben támogatást kapjanak. A kutatás egyik fontos üzenete éppen ezért nemcsak a traumákról szól. A pozitív gyermekkori élmények ugyanis a vizsgálatban következetesen kedvezőbb kimenetekkel jártak együtt. Egy támogató pedagógus, egy jó barát, egy közösség vagy akár egy megbízható felnőtt is jelenthet olyan kapaszkodót, amelyből a gyermek azt tapasztalja meg: fontos, szerethető, és baj esetén számíthat valakire. Fekete-Gál Martina pszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a minta nem reprezentálja a magyar felnőtt lakosságot, ezért a százalékos adatokat kizárólag a kutatás résztvevőire vonatkozó eredményként lehet értelmezni. A kutatás tehát nem azt mondja meg, hogy minden traumát átélt gyermekből problémákkal küzdő felnőtt lesz. Azt viszont megmutatja, hogy a gyermekkori tapasztalatok és a későbbi élet között olyan összefüggések rajzolódhatnak ki, amelyeket érdemes már jóval korábban észrevenni. Az eredmények egyelőre előzetesek, és önmagukban nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot. A kutatásról A 2017-ben indult hazai kutatássorozat korábban elsősorban az ártalmas gyermekkori élmények és a felnőttkori egészségkárosító magatartás kapcsolatát vizsgálta. Később a pozitív élmények és a lehetséges védő tényezők is bekerültek a kutatásba, a 2025–2026-os szakaszban pedig a generációkon átívelő összefüggések kerültek előtérbe. A mostani eredmények azonban még nem tekinthetők a teljes magyar felnőtt lakosságra érvényes adatoknak. A kutatás online kérdőívvel zajlott, a résztvevőket elsősorban a Facebookon keresztül toborozták. A 2021-ben megkezdett adatfelvételből az adatok ellenőrzése és tisztítása után 1033 válasz került a végleges elemzési mintába. A résztvevők átlagéletkora 49 év volt, 94,9 százalékuk nő, 60,4 százalékuk pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Makara Mihály arról is beszélt, hogy a kutatás eredményeit hamarosan egy egyeztetés keretében bemutatják a területért felelős minisztériumban is. Megosztom