● news.bsdnet.hu

A január-júniusi időszakban világszinten 0,2%-kal nőtt az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása 2025 első fél évéhez képest a Climate TRACE műholdfelvételek és mesterséges intelligencia segítségével is generált adatai szerint. Ha azonban csak a júniusi hónapot nézzük, akkor azt találjuk, hogy a kibocsátás még nagyobb arányban, 0,6%-kal emelkedett 2025 hatodik hónapjához viszonyítva. A teljes globális emisszió 2026 első felében 29,7 milliárd tonna (szén-dioxid-ekvivalens - CO2e) volt a szervezet becslése szerint; ez magában foglalja az agrárium, erdőgazdálkodás és egyéb földhasználat értékeit is (míg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a 2050-es nettó nulla célt csak az energiaszektorra és az ipari folyamatokra határozza meg). A döntően szén-dioxid (CO2) és metán (CH4) kibocsátását jelentő karbonemisszió növekedéséhez legnagyobb mértékben a közlekedés, azon belül is a közúti közlekedés járult hozzá - de az épületek és a hulladékgazdálkodás területén is folytatódott az emelkedés a január-júniusi periódusban. Ugyanakkor a hajózás, a villamosenergia-ipar, a feldolgozóipar és a fosszilis energiaipar kibocsátása csökkent, az agrárium, az ásványkitermelés és az F-gázok emissziója pedig stagnált az idei első fél évben. Júniusban azonban az agráriumban, a feldolgozóiparban, a villamosenergia-ágazatban, a szállítási-közlekedési és hulladékgazdálkodási ágazatban is emelkedett a kibocsátás az előző év hasonló időszakával összevetve. Az első fél évben a két legnagyobb kibocsátó országban, Kínában és az Egyesült Államokban enyhén csökkent az emisszió , de ezt a kedvező hatást gyakorlatilag semlegesítették India és Brazília növekményei, melyek az összes ország között a legnagyobbak voltak. A Climate TRACE adatai szerint a villamosenergia-ágazat ÜHG-emissziója globális szinten csökkent, annak ellenére, hogy a nagyrészt a közel-keleti válság által okozott olaj- és gázpiaci zavarok számos országot a szénalapú áramtermelés fokozására ösztönöztek. Ez egybevág az EMBER első féléves adataival, amelyek azt mutatják, hogy az első félévben tovább csökkent a földgáz és a szén áramtermelésben betöltött szerepe, miközben a megújulóké érdemben nőtt. Az IEA elemzése szerint ugyanakkor a közel-keleti konfliktus okozta energiakrízis hatására a világ szénigénye 2026-ban bővülhet éves összevetésben, és új csúcsot érhet el. A tengeri kereskedelmi útvonalak szempontjából fontos Hormuzi-szoros lezárása a hajózás kibocsátására összességében szintén kedvező hatást gyakorolt, ami hozzájárult a vízi közlekedésből származó emisszió mérséklődéséhez. Az első fél év marginális növekedést tükröző adata tehát összességében arra utal, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása közel lehet a tetőzéshez , de a földi átlaghőmérséklet emelkedése még akkor is évtizedekig folytatódna, ha a trendben holnap fordulat állna be, tekintettel a légköri CO₂-koncentráció tehetetlenségére. A globális hőmérséklet-emelkedésének mértéke várhatóan már a következő években tartósan meghaladja az 1,5 Celsius-fokot - miután 2024-ben már átmenetileg átlépte ezt a határt -, ami egyre veszélyesebb szintre emeli a klímakockázatokat és hatásokat. A hőmérséklet-emelkedés a csúcspontján már a legoptimistább forgatókönyv szerint is 1,8 fokkal haladja majd meg az iparosodás előtti szintet, jócskán túllőve a Párizsi Klímaegyezményben rögzített, a felmelegedés mértékét 1,5 fokon, jóval 2 fok alatt korlátozni kívánó célt. A legtöbb forgatókönyv ennél magasabb csúcsértékeket, nem egy szcenárió 2 fokot meghaladó hőmérséklet-emelkedést vetít előre - áll az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) korábban röviden már bemutatott legutóbbi jelentésében . Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az értékek - szemben a Párizsi Klímaegyezmény 1,5 fokos céljával - nem az évszázad végi várható felmelegedésre vonatkoznak, hanem a hőmérséklet-emelkedés legkedvezőbb esetben is a következő évtizedekben várható tetőzésére. 1,5 fokosnál nagyobb felmelegedés esetén a potenciálisan pusztító klímahatások és a billenőpontok kockázata minden egyes tizedfoknyi emelkedéssel és minden eltelt évvel fokozódik. Egyes hatások hirtelen jelentkezhetnek, míg mások fokozatosan, az idő előrehaladtával lassabban fejlődhetnek ki. Ilyen, a földi éghajlatot befolyásoló billenőpont lehet a jégtakarók destabilizálódása, az amazonasi esőerdők pusztulása vagy az Atlanti-óceán (a Golf-áramlatot is magában foglaló) áramlási rendszerének felborulása. A várható következmények közé tartozik a szélsőséges időjárási jelenségek intenzitásának és gyakoriságának fokozódása, bizonyos ökoszisztémák elvesztése vagy tengerparti városok és kis szigetállamok víz alá kerülése. Jelentős károk várhatók az emberi egészség, az élelmezésbiztonság, a vízellátás, a természeti környezet, a városok, az infrastruktúra és a gazdaság tekintetében is (amint az az utóbbi években érezhetően súlyosbodó magyarországi aszályhelyzetben is tapasztalható - a szerk.). A túllépés korlátozása (Limiting Overshoot) című jelentés azt is hangsúlyozza: még mindig lehetséges a hőmérséklet csökkentése és a Párizsi Klímaegyezmény céljainak elérése. Ehhez felgyorsított, összehangolt globális fellépésre van szükség, aminek az üvegházhatású gázok azonnali és tartós csökkentésén túl ki kell terjednie a szén-dioxid légkörből történő eltávolítására, valamint az alkalmazkodási intézkedésekre is, amelyek mérséklik a klímaváltozás negatív hatásait, illetve az ebből eredő sebezhetőségeket. A sikeres cselekvés feltételei közé tartozik az erős politikai akarat, a multilateralizmus, a hatékony szakpolitika, az inkluzív kormányzás és a megfelelő finanszírozás is, mindemellett a válaszlépések alapjául az igazságosságnak és a méltányosságnak kell szolgálnia; ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy a klímaváltozásért nagyobb felelősséggel bíró országoknak kell a leggyorsabban és a legnagyobb ambícióval cselekedniük - hangsúlyozza jelentésében az UNEP. Címlapkép forrása: Oleksii Chumachenko/SOPA Images/LightRocket via Getty Images