● news.bsdnet.hu

Hiába a nők alkotják az európai egészségügyi és gondozási ágazat dolgozóinak döntő többségét, a legjobban fizetett pozíciókban már jóval kisebb az arányuk. A nők átlagosan 19 százalékkal kevesebbet keresnek óránként, mint a férfiak – derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentéséből, írja az Euronews . Az egészségügy és a gondozási szektor a WHO európai régiójának negyedik legnagyobb foglalkoztatója, egyben a nők legfontosabb munkaadója. Az ágazatban dolgozók 77 százaléka nő, miközben a többi ágazatban együttesen 45 százalékos a női munkavállalók aránya. A magasabb fizetési kategóriákban azonban már jelentősen kisebb a nők jelenléte: a szektor legjobban kereső dolgozóinak mindössze 55 százaléka nő. „A nők alkotják annak a többségét, akik működtetik Európa egészségügyi rendszereit, mégis kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. Ez a különbség egy egész életpályán összeadódik” – mondta Natasha Azzopardi Muscat, a WHO Európai Regionális Irodájának egészségügyi rendszerekkel foglalkozó részlegének igazgatója. A nemek közötti bérszakadék – vagyis a fizetett munkát végző férfiak és nők átlagos keresete közötti különbség – nem egyenletesen oszlik meg a fizetési skálán. Az alacsonyabb keresetűeknél körülbelül 2 százalékos, míg a legmagasabb kereseti kategóriában már meghaladja a 22 százalékot. Az egészségügyi és gondozási ágazat különösen fontos a nők foglalkoztatásában: A WHO szerint mindez egy szélesebb munkaerőpiaci mintázatba illeszkedik. A strukturális egyenlőtlenségek ugyanis a magasabb fizetési és vezetői szinteken még erőteljesebben jelentkeznek. Világszerte hasonló a helyzet: az egészségügyi szektorban dolgozó nők átlagosan 24 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ez nagyobb különbség, mint számos más iparágban. A jelentés készítői ugyanakkor több olyan tényezőt is azonosítottak, amelyek magyarázhatják a bérkülönbség egy részét. Ilyen például az életkor, az iskolai végzettség, az, hogy valaki a köz- vagy a magánszektorban dolgozik, illetve az, hogy teljes vagy részmunkaidős állása van. Ha ezt a négy tényezőt figyelembe veszik, az órabérben mért különbség 19 százalékról 6 százalékra csökken, a havi keresetek közötti eltérés pedig 28 százalékról 10 százalékra. A fennmaradó különbségre azonban az adatok alapján nincs egyértelmű magyarázat. „A különbség nagy része nem azzal függ össze, hogy a nők kevesebb órát dolgoznak, fiatalabbak, vagy az ágazat más részein helyezkednek el” – mondta Azzopardi Muscat. „Arról van szó, hogy a szektor hogyan értékeli a nők munkáját. Az életkor, az iskolai végzettség, a munkaidő és a köz- vagy magánszektorban való foglalkoztatás csak a különbség egy részét magyarázza.” A WHO szerint a háttérben mélyebb, strukturális tényezők is állhatnak. Ilyen lehet például a gondozási munka alulértékelése, a férfiak és nők eltérő foglalkozási területekre való koncentrálódása, valamint a bérezési döntésekben megjelenő esetleges diszkrimináció. A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy minél inkább „elnőiesedett” egy foglalkozási kategória, annál alacsonyabb a fizetés. Ez a jelenség a vezetői, a diplomás szakmai és a technikai munkakörökben egyaránt megfigyelhető. Jó példa erre a vezetői szint. Az egészségügyi és gondozási ágazat vezetői pozícióiban több nő dolgozik, mint más szektorok hasonló vezetői munkaköreiben – a fizetésük azonban alacsonyabb. Az ilyen pozíciók átlagos órabére 22 euró, szemben a más ágazatok hasonló munkaköreiben mért 24,70 euróval. A nemek közötti bérszakadék a WHO szerint a munkaerőpiaci egyenlőtlenség egyik legtartósabb formája. Az egészségügyben és a gondozásban dolgozó nők magas száma miatt ennek komoly gazdasági és társadalmi következményei lehetnek. Az alacsonyabb kereset ugyanis nemcsak a jelenlegi fizetést érinti. Hosszú távon alacsonyabb életpálya-keresetet és nyugdíjjogosultságot eredményezhet, növelheti a nők időskori elszegényedésének kockázatát, csökkentheti az oktatásba fektetett idő és pénz megtérülését, és a fenntartható gazdasági növekedést is hátráltathatja. „Ez alacsonyabb nyugdíjat, kisebb anyagi biztonságot időskorban és nagyobb szegénységi kockázatot jelent azoknak a nőknek, akik egész életükben másokról gondoskodtak” – mondta Azzopardi Muscat. „Ez nem véletlen, és nem a képzettségről szól. A nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak, miközben kisebb eséllyel jutnak hozzá azokhoz a pozíciókhoz, amelyek magasabb fizetéssel járnak.” A WHO szerint ezért a nemek közötti bérkülönbség csökkentése nem csupán igazságossági kérdés, hanem az erősebb és fenntarthatóbb egészségügyi munkaerőbe való befektetés is. A szervezet többek között a bérek átláthatóbbá tételét, a nők nagyobb arányú részvételét a döntéshozói pozíciókban, valamint a nemi szerepekkel és sztereotípiákkal kapcsolatos beidegződések kezelését javasolja.