● news.bsdnet.hu

Lovas Bálint Bűnügyi újságíró, főmunkatárs Ezeket látta már? 2016. szeptember 24-én éjjel pokolgép robbant Budapest szívében, a Teréz körúton. A detonációban két rendőr súlyosan megsérült. A merénylet egyik áldozata, Vantara László azóta is magán viseli a történtek nyomait. Tíz évvel a borzalmas események után a Blikk stábjának felidézte a tragikus éjszakát, a robbantás pillanatait, illetve azt, hogyan változtatta meg az életét a támadás. László már leszerelt a rendőrségtől, és soha többé nem ölti magára az egyenruhát. – Hogyan emlékszik vissza a merénylet napjára? – Választhattunk a Teréz körúti gyalogos járőrszolgálat és Ferencváros–Újpest meccs biztosítása között. Kevesebb munka, kevésbé veszélyes a körút, úgyhogy inkább sétáltunk. Járőröztünk, egy-két autót, személyt lekértünk, talált tárgyakat figyeltünk, nem volt semmi különösebb. Valamivel a társam, Szabina előtt haladtam, amikor hátulról, jobbról volt egy nagy durranás . Először arra gondoltam, fradisták kiszabadultak a meccsről, és valaki a nyakamba dobott egy petárdát. Mindketten elestünk, de tudtam, hogy mi történik, egyből segítséget kértem, ahogy körülnéztem. Közben mentem Szabinához, akinek volt egy vérző seb a nyakán , a tarkóján. Előjött, amit tanultam, a harctéri elsősegélynyújtás, hogy el kell nyomni a vérzést. Andirkó Szabina és Vantara László, a Teréz körúti robbantás két súlyos sérültje a felépülésük után visszatért a rendőrsége / Fotó: Zsaru magazin – Milyen sérüléseket szenvedett? – Volt repesz a fejemben, ami felsértette a bőrt, majd a csont között ment be a fejem tetején. Volt a hátamon is három vagy négy lyuk, ahol a repeszek bementek, amelyek egyike majdnem teljesen átszakította a vastagbelemet. Egy másik kilyukasztotta a mellhártyát, a tüdőt, és valahol a mellüregben, a szív környékén állt meg. Volt egy repesz, amely eltalálta a gázsprémet az övemen, ami felrobbant, attól a két farpofám sérült meg. A két dobhártyám beszakadt, amikből később plasztika útján újakat kaptam. Emiatt valamennyi hallássérülésem van. Valójában Szabina volt a súlyosabb sérült, viszont nekem több volt a sérülésem. – Milyen nyoma maradt a sérüléseknek? – Ahogy rám olvadt a műanyag láthatósági mellény, beleégett a bőrömbe. A bal sarkamon van egy heg, ami miatt a sarkam nem igazán hasonlít egy sarokra. Cipőből jó puha belsejűt kell venni. – Az elkövetőt csak néhány héttel később kapták el. Hogyan fogadta az ő elfogását? – Örültem neki, folyamatosan figyelemmel kísértem a történéseket. Sokan mondták, hogy nem ő a valódi elkövető, csak ráfogják. Szerintem nem. Én bízom annyira a kollégáimban, hogy szerintem ő. Én már túl vagyok rajta, az meg, hogy vele mi van van, az ő dolga. – Mi a véleménye arról, hogy a mai napig ártatlannak vallja magát? – Neki mindig joga lesz azt mondani, hogy „nem én voltam”. De szerintem a kollégáim ekkorát nem tévednek. Nem üzennék neki semmit akkor se, ha lehetne. Egy dolog viszont boldogít: én hazamegyek, és élem az életem. A robbantásért jogerősen elítélt férfi nem fogja vissza magát a rácsok mögött, már többször is balhéba keveredett a zárkatársaival / Fotó: Knap Zoltán – Hogyan telt az elmúlt tíz éve? – A felépülésünk után visszamentünk dolgozni, és csináltam mindent tovább ugyanúgy. Jó pár évre rá eljöttem a BRFK-ról, és vidéken dolgoztam rendőrként, utána viszont a család, a magánélet miatt leszereltem. Most már civilként hivatali munkát végzek. Amikor visszatértem az utcára, különösebb félelem nem volt bennem. Erre készültem, hiszen már az iskolában is elmondták, hogy ez egy veszélyes munka. – Honnan jött az ötlet annak idején, hogy rendőrnek álljon? – Borsodi gyerek voltam. Nekem két választásom volt, és a kettő között a törvény van. Vagy a törvény egyik oldala, vagy a másik. Én ezt választottam, s nem bántam meg. – Álmodni szokott a robbantásról? – Egyetlen egyszer álmodtam erről az egészről, 2016. december 31 éjjelén. Olyan volt, mintha újraéltem volna a robbanást. Előjött az ijedtség a rémálmomban, de azóta semmi. Lett volna lehetőség a pszichológusi segítségre, viszont nem akartunk vele élni. Inkább a kollégákkal, barátokkal, családdal megdumáltuk, ők segítettek. – Ha újrakezdhetné azt a bizonyos napot, csinálna másképp valamit? – Talán annyit csinálnék másképp, hogy mielőtt elindulunk vissza, eszem. Mert nagyon éhes voltam... Egyébként a ruházatom, felszerelésem olyan szinten megrongálódott, hogy értelmetlen lett volna bármit is kezdeni vele. Egy darab hímzett jelvényszámom maradt meg az egészből, ezt hordom. Papp László Gergelyt, a Teréz körúti robbantót 2016. október 19-én csukták le: a jogerős ítélet szerint egy hónappal az elfogása előtt, szeptember 24-én pokolgépet hozott működésbe a főváros VI. kerületében, amivel – a fegyvereik megszerzésének érdekében – életveszélyesen megsebzett két rendőrt. Ezután e-mailben egymillió eurót akart kérni a Belügyminisztériumtól, hogy ne folytassa a robbantásokat. Végül életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtották , amiből legkorábban harminc év elteltével szabadulhatna feltételesen. robbanás