● news.bsdnet.hu

Ahogy arról a Pénzcentrum korábban beszámolt róla , látványosan átalakulóban van a Lengyelország és az Egyesült Királyság közötti migráció iránya. Míg Lengyelország 2004-es uniós csatlakozása után százezrek költöztek a szigetországba, az utóbbi években már egyre több lengyel tér haza, sőt, a Times tudósítása szerint brit állampolgárok számára is vonzó célponttá vált a közép-európai ország. Mint megjegyzik, 2025-ben mintegy 25 ezer lengyel hagyta el az Egyesült Királyságot, miközben mindössze 7 ezren érkeztek oda. Az ENSZ migrációs statisztikái szintén jelentős fordulatról árulkodnak: 2015 és 2024 között 42 ezerről közel 185 ezerre nőtt a Lengyelországban élő, az Egyesült Királyságból származó migránsok száma. Az adatot ugyanakkor érdemes óvatosan értelmezni, mivel a körbe brit–lengyel kettős állampolgárok, valamint az Egyesült Királyságban született, hazaköltöző lengyel családok gyermekei is bekerülhetnek. Vagyis nem arról van szó, hogy rövid idő alatt 185 ezer, Lengyelországhoz korábban egyáltalán nem kötődő brit telepedett volna le az országban. A változás azonban így is jól mutatja, hogy a korábban szinte kizárólag kelet–nyugati irányú vándorlás egyre összetettebbé vált. Ebben Lengyelország gazdasági felzárkózása is fontos szerepet játszhat. Az ország GDP-je 2025-ben 3,6 százalékkal nőtt, a munkanélküliségi ráta pedig a 2004-es uniós csatlakozás idején mért 20 százalékról nagyjából 3 százalékra csökkent. A brit áttelepülők számára az alacsonyabb lakhatási és megélhetési költségek, a kedvezőbb adózás, valamint a gyorsan fejlődő infrastruktúra és digitális közszolgáltatások is vonzerőt jelentenek. A Brexit óta ugyan nehezebbé vált a letelepedés, a folyamatot ez sem állította meg. Mindezek után úgy gondoltuk, érdemes megvizsgálni, kirajzolódik-e hasonló fordulat a magyar adatokból is. Az Egyesült Királyság ugyanis hosszú időn keresztül nemcsak a lengyelek, hanem a külföldre költöző magyarok egyik legnépszerűbb célországa is volt, különösen a brit munkaerőpiac 2011-es teljes megnyitását követően. Az azóta eltelt másfél évtized azonban sok mindent átírt: megtörtént a Brexit, szigorodtak a kiköltözés feltételei, emelkedtek a brit megélhetési költségek , miközben a korábban kivándorolt magyarok egy része családi, munkaerőpiaci vagy gazdasági okokból hazatért. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ezért azt vizsgáltuk meg, hogyan változott az Egyesült Királyságba kivándorló magyarok száma, és mikortól tértek haza többen onnan, mint ahányan ugyanabban az évben oda kivándoroltak. A brit irányú magyar kivándorlás a 2010-es évek közepén érte el a csúcsát. Ahogy az a KSH adataiból látszik, 2014-ben 7260, 2015-ben 7169 magyar állampolgár távozott legalább egy évre az Egyesült Királyságba. Ezután szinte megszakítás nélkül csökkent a számuk: 2018-ban 3516-an, 2020-ban 1853-an, 2023-ban 981-en, 2025-ben pedig mindössze 711-en választották a szigetországot. A 2014-es csúcshoz képest ez 90,2 százalékos visszaesés. A változás nemcsak a létszámban látványos. 2014-ben az összes regisztrált magyar kivándorló 23 százaléka az Egyesült Királyságot jelölte meg célországként; 2025-ben már csak 1,8 százalékuk. A szigetország tehát nem egyszerűen veszített a vonzerejéből, hanem gyakorlatilag kikerült a legfontosabb magyar kivándorlási célpontok közül. A számokat ugyanakkor nem szabad összekeverni az Egyesült Királyságban élő magyarok teljes létszámával. A KSH a magyar állampolgárok ki- és visszavándorlását a NEAK TAJ-nyilvántartásából állítja elő, kivándorlónak pedig azt tekinti, aki ténylegesen vagy tervei szerint legalább 12 hónapra hagyja el Magyarországot. A statisztika ezért a bejelentett mozgásokat mutatja, nem ad teljes képet minden külföldre költözőről, és azt sem követi, ha valaki Angliából nem Magyarországra, hanem egy harmadik országba költözik tovább. A másik markáns fordulat a hazatérési adatokban látszik. A 2010-es évek elején évente még ezernél kevesebb, Magyarországon született magyar állampolgár tért vissza az Egyesült-Királyságból. A szám 2017-re 4506-ra, 2018-ra 5330-ra emelkedett, majd ugyan fokozatosan csökkent, de 2025-ben még mindig 1921 főt tett ki. 2018 és 2025 között minden egyes évben több brit visszatérőt regisztrált a KSH, mint ahány Magyarországról az Egyesült Királyságba távozó magyar állampolgárt. A két adatsor különbsége ebben a nyolc évben összesen több mint 15 ezer fő volt Magyarország javára. Ez nem azonos a teljes brit magyar közösség pontos vándorlási egyenlegével, mert a két mutató definíciója nem teljesen szimmetrikus, a trend iránya azonban így is egyértelmű. A visszaesés már 2016-ban, a Brexit-népszavazás évében megkezdődött: a brit célú kivándorlás 7169-ről 6019-re csökkent, majd a következő években tovább esett. Ez önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, de az időzítés miatt gyanakodhatunk arra, hogy a trend nem választható el a brit kilépéstől. A referendum bizonytalanságot teremtett, 2021-től pedig az uniós szabad mozgás megszűnésével az újonnan érkező magyaroknak is a brit bevándorlási rendszer feltételeit kell teljesíteniük. A brit kormány tájékoztatása szerint a munkavállalási célú belépés egyik fő útján állásajánlat kell egy engedéllyel rendelkező szponzor munkáltatótól, a munkakörnek és a fizetésnek meg kell felelnie az előírásoknak, és angolnyelv-tudást is igazolni kell. A Brexit előtt egy magyar állampolgár ezek nélkül is szabadon vállalhatott munkát. A változás különösen azokat az alacsonyabb bérű és alacsonyabb képzettséget igénylő állásokat tehette kevésbé elérhetővé, amelyek korábban sok kelet-európai munkavállaló belépési pontját jelentették. A jogi korlátokkal párhuzamosan a brit megélhetési költségek is jelentősen emelkedtek. Az ONS szerint az élelmiszerek és alkoholmentes italok ára 2022 januárja és 2024 januárja között mintegy 25 százalékkal nőtt, az éves élelmiszer-infláció pedig 2023 márciusában 19,2 százalékon, több mint 45 éves csúcson állt. Bár az infláció azóta sokat mérséklődött, 2025 decemberében az élelmiszerek ára még mindig 4,5 százalékkal emelkedett egy év alatt. Az energiaválság csúcsa már elmúlt, de a brit parlament kutatószolgálatának számítása szerint egy tipikus háztartás éves gáz- és villanyszámlája 2026 tavaszán 1641 font volt, 35 százalékkal több a 2021/22-es tél szintjénél. A lakhatás különösen a bérlőket terheli: az angliai lakásfelmérés 2024/25-ös adatai alapján a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozó magánbérlők átlagosan háztartási jövedelmük 61 százalékát fordították lakhatásra. Ezek az országos mutatók nem mondják meg, hány magyar döntött éppen a drágulás miatt a távozás mellett, de jól mutatják, miért romolhatott a brit alacsonyabb bérű munkák relatív vonzereje. A brit kivándorlás összeomlásából nem következik, hogy a magyarok általában is tömegesen lemondtak volna a külföldi munkáról. A KSH 2025-ben összesen 39 643 kivándorló magyar állampolgárt regisztrált, ami csak 4 százalékkal maradt el a 2024-es 41 294 főtől, és jóval meghaladta a 2010-es évek második felének éves adatait. A nagy nyertes Ausztria lett. 2025-ben 23 019 magyar, vagyis az összes kivándorló 58 százaléka választotta a szomszédos országot. Németország 6843, Hollandia 1664, Svájc 1326 kivándorlót vonzott, az Egyesült Királyság pedig 711 fővel már csak az ötödik volt a KSH külön kiemelt célországai között. Ausztria előnye a magasabb bérek mellett a földrajzi közelségből, az ingázás lehetőségéből és abból is fakad, hogy uniós tagállamként továbbra sem kér munkavállalási vízumot a magyaroktól. Ez a szerkezet arra utal, hogy a brit útvonal visszaszorulását csak részben válthatta fel a hazatérés. A friss kivándorlás jelentős része egyszerűen közelebbi, könnyebben elérhető európai célországok felé terelődött. Arról viszont nincs megfelelő magyar statisztika, hogy a már brit földön élők közül hányan költöztek tovább Ausztriába, Németországba vagy más országba. A májusban megalakult kormány migrációra gyakorolt hatásáról augusztusban még nem lehet számszerű következtetéseket levonni. A migrációs adatok jelentős késéssel jelennek meg, a lakóhelyváltás pedig jellemzően nem néhány hét alatt meghozott döntés: a munka, a lakhatás, a családi helyzet, az iskola, az egészségügy és a hosszabb távú kiszámíthatóság együtt számít. A TISZA korábbi "Vár a hazád!" nevű programpontja szerint (amelyet Magyar Péter a tavalyi kampány során hirdetett meg ), a hazaváró program bérlakásokkal, munkahelyekkel, adókedvezményekkel, vállalkozási lehetőségekkel, valamint nyelvi és adminisztratív támogatással ösztönözné a külföldön élő magyarok visszatérését. A statisztikák alapján a magyar kivándorlás brit korszaka valóban véget ért. A 2014-2015-ös csúcshoz képest tizedére esett az újonnan kiköltözők száma, a visszatérők pedig nyolc éve folyamatosan többen vannak náluk. A fordulat mögött egyszerre állhat a Brexit után megnehezült belépés, a brit megélhetési költségek emelkedése, a családi és ingatlanpiaci kötődés, valamint a magyar bérek nominális felzárkózása. A számok ugyanakkor nem azt mutatják, hogy Magyarország általánosságban legyőzte volna a nyugat-európai munkaerőpiacokat. Csupán egy korábban különösen fontos útvonal zárult be, miközben Ausztria minden korábbinál nagyobb súlyt szerzett. A következő évek valódi kérdése ezért nem az lesz, hogy sikerül-e néhány száz vagy néhány ezer embert hazahozni Angliából, hanem az, hogy a hazai bérek, lakhatás és közszolgáltatások tartósan versenyképes alternatívát tudnak-e kínálni azoknak is, akik ma is vonzónak tűnő uniós országokban keresnek jobb megélhetést.