● news.bsdnet.hu

Az AI (mesterséges intelligencia) néhány év alatt a munkahelyek mindennapi eszközévé vált, a használatához szükséges tudás és szabályok jóval lassabban alakulnak ki. Egy friss hazai kutatás szerint a dolgozók többsége már rendszeresen használ mesterséges intelligenciát, sokan azonban azt sem tudják pontosan, ki felel egy hibás válaszért, vagy hogy egyáltalán szabad-e az adott feladatot AI-ra bízni. A Cubix Institute of Technology, a Hősök Tere Alapítvány és Company, valamint az ITBN közös kutatása azt vizsgálta, hogyan változtatja meg az AI a munkát és az azt végző embereket. A 676 válaszadó kérdőíves megkérdezése mellett fókuszcsoportos kutatás is készült. A kutatás hipotéziseit júniusban, a Business Festen ismertették, az eredményeket pedig szeptember 24-én, az ITBN konferencián mutatták be először nyilvánosan. Az AI gyorsabban vált mindennapossá, mint ahogy a hozzá tartozó tudás és szabályok kialakultak. Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy az AI már nem egy távoli technológiai lehetőség: a munkahelyeken jelen van, méghozzá egyre inkább a gondolkodás folyamatában. A válaszadók 89 százaléka legalább hetente használ AI-t a munkájában, 60 százalékuk pedig naponta. Ehhez képest mindössze 42 százalékuk érzi úgy, hogy tudja, hogyan kellene jól használni az eszközt. Ráadásul nem elsősorban egyszerű adminisztrációra használják. A megkérdezettek 86 százaléka információgyűjtésre, 70 százaléka ötletelésre és a gondolkodás támogatására, 69 százaléka pedig szövegírásra veszi igénybe az AI-t. Tisztán adminisztratív feladatokra mindössze 31 százalékuk használja. Ez azért lényeges különbség, mert a mesterséges intelligencia így már nem csupán a munkafolyamat végén jelenik meg, hanem a gondolkodás korai szakaszában is. Egy rossz vagy ellenőrizetlen AI-válasz ezért nem egyszerűen egy elrontott adminisztratív feladatot jelenthet, hanem szakmai döntésekre is hatással lehet. A kutatás szerint éppen itt jelenik meg az egyik legnagyobb kockázat: a technológia használata gyorsabban terjed, mint az a tudás, amelynek segítségével biztonságosan lehetne alkalmazni. Érdekes módon a mesterséges intelligenciát önmagában kevesen látják fenyegetésnek. Az adatfelvétel idején, június 15. és július 31. között, mindössze a válaszadók 2 százaléka tekintett az AI-ra fenyegetésként. Egészen más a helyzet akkor, amikor a saját munkahelyi pozíciójukról van szó: 56 százalékuk attól tart, hogy lemarad. A szervezeti környezet ebben láthatóan sokat számít. Azoknál a munkahelyeknél, ahol az AI-tudás versenyelőnynek számít, 77 százalék fél a lemaradástól, míg ott, ahol nem tekintenek rá versenyelőnyként, ez az arány 38 százalék. A két érzés ráadásul nem zárja ki egymást. A lemaradástól félők 56 százalékát kifejezetten lelkesíti az AI megjelenése. Vagyis sok munkavállaló egyszerre tartja izgalmasnak a technológiát, miközben bizonytalan abban, hogy ő maga hogyan áll majd helyt egy olyan munkahelyen, ahol mindenki használja. Az ember azt hitte, ha egyszer lesz egy gép, ami mindent tud, akkor már nem kell annyit dolgoznia. Hát lett. Most meg dolgozik, mint az állat, mert a másiknak is van ilyen gépe, és az a másik esetleg jobban tudja használni – fogalmazta meg Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus, pletykakutató, egyetemi docens. A kutatás adatai alapján a bizonytalanság nagyon is kézzelfogható. A válaszadók 76 százaléka volt már bizonytalan abban, hogy szabad-e egy adott feladatot AI-val megoldani. Mindössze 36 százalékuk tudja, kit terhel a felelősség egy AI által okozott hibáért, miközben a minta 30 százaléka egyáltalán nem hallott az EU AI Actről. A probléma tehát nem feltétlenül az, hogy a dolgozók nem tudják, hogyan kell jó promptot írni. Sokkal alapvetőbb kérdésekre sincs még mindenhol válasz. A kutatás szerint a munkahelyek felében nincs vagy csak informális az AI-használatra vonatkozó szabályzat. A szervezet mérete ebben jelentős különbséget mutat. A 10 fő alatti szervezeteknél 73 százalékban nincs vagy csak informális a szabályozás, míg az ezer fő feletti szervezeteknél ez az arány 23 százalék. De még az sem feltétlenül oldja meg a problémát, ha van szabályzat. Ahol létezik ugyan szabályozás, de az nem egyértelmű vagy a munkatársak nem követik, a biztonságérzet átlagosan 2,98 az ötfokú skálán. Ahol egyáltalán nincs szabályzat, ott 3,01 ez az érték, vagyis gyakorlatilag nincs érdemi különbség. Az érthető szabályozás viszont már látható változást hoz: ott a biztonságérzet átlaga 3,34. A mintában ugyanakkor mindössze a válaszadók 32 százaléka dolgozik ilyen környezetben. A vezetői oldalon is hasonló a kép. A vezetői kérdéseket kitöltő 224 vezető 68 százaléka aktívan foglalkozik az AI hatásaival, de csak 39 százalékuk látja úgy, hogy a szervezet érti, mi a célja az AI használatával, és milyen szabályok mellett érdemes alkalmazni. Ennek a munkatársak oldalán is mérhető következménye van. Ahol a vezetők szerint világos a szervezeti elképzelés, ott a munkatársak kompetenciaérzetének átlaga 3,79, ahol viszont nem egyértelmű, miért és hogyan használja a szervezet az AI-t, ott ez mindössze 2,70. A kutatás egyik érdekes összevetése a közszférát és a technológiai szektort vizsgálta. Az AI-hoz értők aránya a két területen meglepően közel van egymáshoz: a közszférában dolgozók 47 százaléka, a technológiai szektor munkavállalóinak pedig 50 százaléka mondta azt, hogy ért az AI használatához. A környezet azonban már jelentősen eltér. Érthető szabályzat mellett a közszférában dolgozók mindössze 22 százaléka dolgozik, míg a technológiai szektorban 39 százalék ez az arány. Képzési támogatást sem kapnak ugyanannyian: a közszférában 30 százalék nem részesül ilyenben, a technológiai szektorban 14 százalék. Bodor Ádám EdTech szakértő szerint ugyanakkor éppen egy érdekes összefüggés mutatkozik a képzések és a lemaradástól való félelem között. Fontos adat, hogy a képzettek körében magasabb a lemaradástól való félelem, 62 százalék, ami leginkább azt jelenti, hogy a képzésben résztvevők pontosabban értik, mit tudnak és mit nem. Ez jó hír – mondta Bodor Ádám. A kutatás egyik kézzelfogható eredménye, hogy az AI-képzésben részt vevők több szempontból is magabiztosabbak. Akik jártak már AI-képzésen, 15 százalékponttal nagyobb arányban tudják, kit terhel a felelősség egy hibáért, és 11 százalékponttal nagyobb arányban érzik biztonságosnak az AI használatát. Van azonban egy fontos kivétel: a megtévesztő AI-tartalmak felismerésében mindössze 3 százalékpont a különbség a képzettek és a nem képzettek között. Ez arra utal, hogy a szabályok ismerete és az AI által létrehozott tartalom kritikus megítélése két külön képesség. Egy képzés önmagában nem feltétlenül tanítja meg a munkavállalót arra, hogy mikor kell megkérdőjeleznie a gép válaszát. Különösen fontos ez annál a csoportnál, amelyet a kutatás „kiszervezőnek” nevez. A rendszeres AI-használók 26 százaléka sokat bíz a mesterséges intelligenciára, miközben keveset ért belőle. Ebben a csoportban a legmagasabb a lemaradástól való félelem is, 72 százalék, és mindössze 19 százalék érzi úgy, hogy tudja, hogyan kell jól használni az eszközt. Orosz Györgyi kommunikációs specialista, tréner a Hősök Tere Company ügyvezetője szerint a képzéseknek ezért túl kellene lépniük a szabályok megtanításán. Kiemelte: az is világosan látszik, hogy a szabálytudás megtanítása szükséges, de nem elégséges. Emellé kell az ítélőképesség, a kritikus gondolkodás és a saját szakmai hang megőrzése, amit a piac soft oldalnak nevez. Az adatok szerint sok képzésből éppen ez a rész marad ki. A kutatás végül három eltérő használati stratégiát azonosított. A kutatás egyik fontos következtetése éppen ezért az, hogy az AI önmagában nem dönti el, mi történik az emberi munkával. Ugyanaz az eszköz az egyik munkahelyen kiterjesztheti a gondolkodást, a másikon viszont feladatokat vehet át az embertől. A különbség nem pusztán technológiai kérdés. Meghatározza a szervezeti kultúra, a szabályozás, a képzés, az egyéni ítélőképesség és az is, hogy a munkavállaló mit tart meg saját feladatának, és mit enged át a gépnek. A kutatás alapján tehát az AI már megérkezett a magyar munkahelyekre. A következő kérdés az, hogy a hozzá szükséges tudás, szabályozás és kritikus gondolkodás felzárkózik-e hozzá. Megosztom