Kiderült, ki készítette Magyar Péter különleges vatikáni ajándékát, csak néhány napja volt rá: „Ez egy mentális harcművészet”
Blikk
2026-09-28 06:45
Egy olyan világban, amikor a mindennapi kommunikációnk szinte teljesen átköltözött a képernyőkre és billentyűzetekre, ritkán szembesülünk a kézírás valódi erejével és értékeivel. Különösen igaz ez arra a nem mindennapi ajándékra, amelyet Magyar Péter miniszterelnök vitt a vatikáni látogatásakor XIV. Leó pápának: XII. Piusz pápa 1956. november 10-én elmondott történelmi rádióbeszédének kézzel írt, művészi leiratát. Lapunk megtalálta a mestert a különleges diplomáciai ajándék mögött: a leiratot Buzogány Dezső kalligráfus készítette el.
Szász Eszter
Közéleti újságíró, riporter
Ezeket látta már?
A mester élete igazi kettősségben telt a munka során, hiszen a civil életben egészen mással foglalkozik.
– Kettős ügynök vagyok – jegyezte meg tréfásan Buzogány Dezső. – A 21. században dolgozom, napközben számítógépes ügyféltámogatási területen, este pedig azt szoktam mondani: kimegyek az ajtóhoz, leveszem a 21-es számot, megcserélem a két számjegyet, és visszamegyek a 12. századba.
A szépírás számára nem csupán hobbi vagy munka, hanem komoly szellemi jelenlét.
– Az analóg szépírás tulajdonképpen egyfajta mentális harcművészet , ami szellemileg tartja megfelelő, egészséges pályán az embert, megóvva attól, hogy eltunyuljon a mindenhonnan ömlő információáradatban – magyarázta a kalligráfus, hozzátéve: harcművészetet sem az erőfitogtatásért tanulnak, hanem hogy mentálisan és fizikailag fittek legyenek, valamint továbbfejlesszék a tudásukat.
Buzogány Dezső már 25 éve foglalkozik írástörténettel és kalligráfiával
A mester már 25 éve foglalkozik írástörténettel és kalligráfiával, a római kortól kezdve a legújabb kori írásokig. Készített már címeres leveleket, és ő írta újra az Esztergomi Bazilika keresztjében megtalált időkapszula pergamen dokumentumát is.
Nyílt és baráti hangulatúként jellemezte a XIV. Leó pápával folytatott megbeszélését Magyar Péter miniszterelnök csütörtökön a Vatikánvárosban. A kormányfő azt követően nyilatkozott újságíróknak, hogy a katolikus egyházfő magánaudiencián fogadta, és a találkozó során magyarországi látogatásra is meghívta XIV. Leó pápát.
A minisztériumi megrendelés nem közvetlenül érkezett hozzá.
– Egy restaurátor csapat hívott fel, akikkel már régebben is dolgoztam együtt korhű, hiteles dokumentumokon – idézte fel a kezdeteket. – Azt kérdezték meg tőlem, van-e kapacitásom bevállalni egy hosszabb szöveg leírását.
A feladat óriási felkészültséget igényelt, hiszen mindössze néhány napja volt a több mint ezer szavas, olasz nyelvű szöveg elkészítésére. A munkája tempóját jól érzékelteti a kontraszt: amikor korábban a Gyöngyösi Ferences Könyvtár részére lemásolt egy 20 oldalas minikódexet, arra másfél hónapja volt. Ezúttal viszont néhány nap alatt kellett teljesítenie a feladatot, ami alatt semmilyen más munkával nem tudott foglalkozni.
– Amikor néhány napos átfutási időről van szó, nem tudom kétszer leírni a szöveget – mutatott rá a legnagyobb nehézségre. – Az interneten megközelítőleg ezer szavas a dokumentum, látszik a papíron is, hogy nem kevés. Próbálja meg valaki ötszázszor leírni a nevét! Ezért van szükség az évtizedes rutinra, hogy ha leírok egy sort egy kinyomtatott szövegből, tartani tudjam a választott írásmódot. Agyban át kell tudni szerkeszteni az egészet úgy, hogy egy-két sor eltéréssel a vége pontosan oda fusson ki, ahová szeretném. Ez ugyanolyan eset, mint a viccben, amikor a szerelő egyetlen koppintással javítja meg a motort, mert pontosan tudja, hová kell ütne – magyarázta a kalligráfus.
A szoros határidő a technikai választásokat is meghatározta.
– Ezt a művet most nem madártollal írtam, mert azzal lényegesen hosszabb folyamat lett volna – árulta el a kalligráfus. – Mivel mindössze néhány nap állt rendelkezésre, klasszikus, mártós acélhegyű tollat választottam, mert azzal nagyobb mennyiségű írást rövidebb idő alatt tudok rögzíteni. A reneszánsz olasz dőlt kancelláriai írást egy kicsit „kézírásosabbá” formáltam, jobban kötöttem a betűket, picit lazábban írtam, hogy ne legyen túlságosan historizáló vagy művi, hiszen mégiscsak egy múlt századi, azaz az 1900-as évekből származó beszédről van szó.
A pápának szánt ajándékot most nem madártollal írta
Az alapanyagok kiválasztásánál sem kötött kompromisszumot.
– Olasz merített papírt, Fabriano Romát használtam, valamint gubacstintát, amely nagyjából 1500 évre hitelesített, hiszen még a középkori írásaink is kiválóan látszanak vele – tette hozzá.
Ha egy ilyen felelősségteljes munkánál rövid a határidő, a legkisebb baleset is tragédiához vezethet, hiszen a kézzel írt sorokat nem lehet törölni, illetve nincs idő újrakezdeni.
– Kizártam a macskákat a házból, és olyan tintatartót választottam, amelyet szinte lehetetlen felborítani, mert széles, alacsony üvegből készült – mesélte a műhelytitkokat. – Ilyenkor háromszorosan odafigyel az ember, miként mártja a tintát, mert óriási tragédia lett volna, ha az utolsó sorban vétek valamilyen hibát. Egy ékezetet vagy elírt betűt még ki lehet javítani, de ha kimarad egy teljes szó, azt már nem lehet utólag lepótolni.
A munkakörülményekről szólva, megcáfolta a klasszikus sztereotípiákat is.
– Legnagyobb sajnálatomra nem tudok zenét hallgatni alkotás közben, pedig ez lenne a klasszikus elképzelés. A zene elveszi a figyelmemet, és csak arra kezdek figyelni – vallotta be. – Nálam mindig valamilyen film szól a háttérben. Ez a háttérzaj kifejezetten segíti a maximális koncentrációt.
Rákérdeztünk arra is, mekkora honorárium járt a különleges diplomáciai megbízásért, ám a pontos összeget nem kívánta nyilvánosságra hozni. A szemléletét azonban hűen tükrözi a válasza:
– Semmivel sem szoktam többet számolni egyik vevőnek, mint a másiknak – szögezte le határozottan. – Ha egy presztízsértékű megrendelőt veszünk alapul, az emberekben gyakran kialakul az a feltételezés, hogy nekik biztosan jóval többet számláz az ember. Rendszeresen dolgozom luxuscégek VIP-rendezvényein is, de az árat mindig a feladat jellege határozza meg. Jelen esetben az volt a cél, hogy egy rendkívül elegáns, ám a maga egyszerűségében stílusos dokumentum szülessen.
Mi az a kalligráfia?
A kalligráfia a szépírás művészete, amely a görög kallos (szépség) és graphein (írás) szavak összetételéből származik. Nem csupán esztétikus kézírást jelent, hanem olyan komplex formai és vizuális alkotófolyamatot, ahol a betűk arányai, a sorközök, a dőlésszögek és a ritmus szigorú stílusegyensúlyt alkotnak.
A kalligráfus speciális eszközöket – például mártós, acélhegyű tollat, lúdtollat vagy ecsetet – és egyedi tintákat használ a különféle történelmi írástípusok (például a gótikus, a kancelláriai vagy a dőlt reneszánsz) pontos megformálásához. A digitális szedéssel ellentétben, a kalligráfiában minden egyes betű egyedi, megismételhetetlen alkotás, amely magában hordozza a mester kézjegyét, stílusérzékét és évtizedes rutinját.
Magyar Péter