● news.bsdnet.hu

A nettóeszközérték-alapú hitelezés (NAV-hitelezés) korábban jellemzően az intézményi befektetők – például nyugdíjalapok és biztosítók – eszköze volt, amellyel magántőke- és magánhitel-portfólióik tőkeáttételét növelték. Mostanra azonban a tehetős magánszemélyek és a vagyonukat kezelő családi vagyonkezelők (family office-ok) is tömegesen fordulnak ehhez a megoldáshoz. A jelenség hátterében a befagyott tőke problémája áll, ugyanis a kivásárlási alapok – a magántőke-iparág legnagyobb eszközosztálya – a lanyha tranzakciós aktivitás miatt négy éve szűkösen osztanak vissza hozamot. A befektetők ezért más likviditási forrásokat keresnek, amíg tőkéjük le van kötve. Ben Williams, a Goldman Sachs privátbanki üzletágának vezetője szerint az ügyfelek "egyre türelmetlenebbek", ha egy eszköz nem termel számukra további értéket. A family office-ok 2025-ben vagyonuk 20 százalékát allokálták magántőkébe és magánhitelbe – a UBS jelentése szerint ez 2019-ben még csak 16 százalék volt. A NAV-hitelek alternatívát kínálnak a másodlagos piaci értékesítéssel szemben, ahol a részesedéseket jellemzően diszkontáron lehet csak eladni. A befektetők a portfóliójuk értékének terhére vesznek fel kölcsönt, így veszteség realizálása nélkül jutnak készpénzhez, amelyet aztán más befektetésekbe forgathatnak. A Fund Finance Partners kutatása szerint a NAV-hitelezés teljes piaca mintegy 150 milliárd dollárt tesz ki, az átlagos ügyletméret pedig nagyjából 150 millió dollár. Az Ares magánhitel-csoport szakértője, Scott Rosen szerint a magánszemélyeknek nyújtott NAV-hitelezés ugyan még korai szakaszában jár, de egyre inkább "újabb likviditási forrássá" válik. Dupe Adeyemo, az AllianceBernstein eszközkezelő szakembere hozzátette, hogy tíz évvel ezelőtt a magánszemélyek esetében a NAV-hitelezés fogalma gyakorlatilag nem létezett, csupán egyedi, eseti tranzakciónak számított, mára azonban a piac intézményesült, és önálló, elismert kategóriává nőtte ki magát. Williams szerint a NAV-hitelezés komoly kihívást jelent a bankok számára a mögöttes eszközök illikviditása miatt. A bank jellemzően az eszközérték 25-35 százalékáig nyújt hitelt – ez jóval alacsonyabb, mint a 40–60 százalékos hitelfedezeti mutató, amelyet a pénzintézetek például műtárgyak esetében alkalmaznak. A hitelek futamideje általában két-három év, és a lejáratkor jellemzően megújítják őket. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.