● news.bsdnet.hu

2026-ban vette át a Brain Bar ügyvezetői pozícióját. Mi az, amin változtatott, és mi az, amihez semmiképpen nem akart hozzányúlni? Bujdosó-Nagy Bianka : Régóta dolgozom külsősként a Brain Bar csapatával, így ez a háttér jelentősen segített abban, hogy gyorsan átlássam a fesztivál és a márka céljait. Az első nagyobb feladat az volt, hogy a ma már 12 éves fesztivált és a hozzá kapcsolódó márkát stratégiai szempontból újra áttekintsük: pontosítsuk, kik alkotják a fő célcsoportunkat, milyen alcélcsoportokkal dolgozunk, és hogyan tudjuk a lehető legjobban kiszolgálni az igényeiket. Az elsődleges célcsoportunk továbbra is a diákok és a pedagógusok. Az idei év egyik fontos lépése annak megerősítése volt, hogy ne csupán a fesztivál két napján legyenek a kiemelt figyelmünk középpontjában, hanem az év más időszakaiban is kapcsolódni tudjanak a márkához és a közösséghez. Korábban már működött diák-nagyköveti programunk, ami Tribe néven fut. Ezt a programot megújítottuk és év közbeni eseményekkel, programokkal egészítettük ki, aminek keretében workshopok, előadások és zártkörű beszélgetések is megvalósultak. Ehhez kapcsolódik a Tribe Tanárklub is, ami egy teljesen új kezdeményezés. Jelenleg 18 pedagógussal dolgozunk együtt, akik számára szintén külön programokat szervezünk. A résztvevő tanárok sokszínű közösséget alkotnak: Újfehértótól egészen a Felvidékig számos helyről érkeztek, beleértve például a Budapest School képviselőit is. Módszertani szempontból is nagyon sokszínű a csapat, ugyanakkor rendkívül nyitottak egymásra, és sokat tanulnak egymástól. A Tanárklub tagjaival közösen alapítottuk meg a pedagógus díjat, amit idén, a fesztivál zárónapján adunk át először. A díj célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a pedagógusok munkájának megbecsülésére. Olyan egyedi kezdeményezéseket és módszertanokat szeretnénk díjazni, amik példaként szolgálhatnak az egész társadalom számára is. A Brain Bar egyik különlegessége, hogy nem feltétlenül kész válaszokat akar adni, hanem vitát és gondolkodást indít el. Hogyan választják ki, hogy mely kérdéseket érdemes színpadra vinni? Nagyon sok kutatást végzünk a célcsoportunk körében. Korábban ezek jellemzően kérdőíves felmérések voltak, idéntől azonban bevezettük a fókuszcsoportos kutatási módszert is. A fesztivált követően, még az őszi időszakban is szeretnénk további fókuszcsoportokat szervezni. Ezek a kutatások több szempontból is rendkívül hasznosak számunkra. Alapvetően olyan témákat vizsgálunk, amelyek valóban foglalkoztatják a fiatalokat: például a félelmeiket, azt, hogy mitől tartanak a jövővel kapcsolatban, mire vágynak igazán, illetve szerintük milyen lépésekre vagy feltételekre lenne szükség ahhoz, hogy ezek a vágyak megvalósulhassanak. Azt látjuk, hogy a részvevőink nem feltétlenül kész válaszokkal szeretnének hazatérni, hanem sokkal inkább az a céljuk, hogy minél több új impulzust kapjanak, és minél több új perspektíva nyíljon meg előttük. Erre számítanak, és mi is ezt szeretnénk számukra biztosítani. Idén a közösségek kerültek középpontba. Milyen kutatási eredmények indokolták, pont ezzel foglalkozzon kiemelten a fesztivál? Az idei mottónk: „1+1=3”, ami azt fejezi ki, hogy egy közösségben lényegesen nagyobb potenciál rejlik, mint az azt alkotó egyének egyszerű összességében. A kutatások egyik fontos eredménye, hogy a fiatalok egyik legnagyobb félelme az elmagányosodás. Ehhez a témához kapcsolódóan már tartottunk egy év közbeni, kisebb Night Vibes eseményt is, amely teltházas lett. Ez is visszaigazolta számunkra, hogy a Z generáció és a magány kérdésköre kiemelt helyen szerepel a félelmeik között. Ebből kiindulva kezdtünk el gondolkodni azon, hogyan tudjuk megjeleníteni a közösségek szerepét és fontosságát egy olyan világban, ahol látszólag minden eddiginél több lehetőségünk van kapcsolódni egymáshoz, de ezek nem feltétlenül jelentenek valódi közösségi élményt. Emiatt az idei tematika egyik legfontosabb célja az volt, hogy egyrészt beszéljünk magáról az elmagányosodásról, másrészt arról is, hogyan hatnak ránk a közösségek, és miért van kiemelt jelentősége az offline kapcsolódásoknak — például magának a fesztiválnak is. Milyen hosszabb távú tapasztalatokat lehet leszűrni az elmúlt évek rendezvényeiből? Hogyan változott az emberek viszonya a jövőhöz: kíváncsibbak lettek vagy inkább szorongóbbak? Úgy gondolom, hogy nagyon sok fiatal küzd szorongással, a mértékét tekintve pedig nem feltétlenül látunk érdemi változást. Ugyanakkor a szorongás mellett — és ez számunkra különösen izgalmas felismerés — a Z generációban erőteljes tenni akarás is jelen van. A szorongás nem bénítóan hat rájuk, hanem inkább szeretnék megérteni, mit tehetnek, milyen mozgásterük van, és hogyan tudnak hatással lenni a jövőjükre. Ebben fontos szerepet játszik az is, hogy sokan úgy érzik: az őket megelőző generációk nem tettek eleget bizonyos kérdésekben. Ez jelentős különbség. A fiatalok szeretnének különböző jövőképeket és lehetséges forgatókönyveket látni, valamint közösen megvitatni, melyik irány lehet számukra követhető vagy megfelelő. Ezt nagyon pozitív jelenségnek tartjuk, és részben ennek is köszönhető, hogy a közönségünk egyre interaktívabbá válik — mind a fesztivál ideje alatt, mind a kéthavi eseményeinken. A jövőről szóló beszélgetésekben gyakran a technológiai fejlődés kerül középpontba. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy közben háttérbe szorulnak olyan kérdések, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a demográfia vagy a gazdasági alkalmazkodás? Amikor az AI-ról beszélünk, akkor nem csak konkrétan annak működését, a lehetséges fejlődési irányait vizsgáljuk, hanem igyekszünk olyan kérdéseket előtérbe helyezni, amelyek közvetlenül befolyásolják a mindennapi életet. Hogyan érdemes karriert választani az AI korában, mit érdemes tanulni, illetve melyek azok a készségek, amelyek a jövőben különösen fontossá válnak ebben az átalakuló világban. A témákat mindig többféle nézőpontból közelítjük meg: bizonyos esetekben egy szinttel feljebb lépünk, és tágabb társadalmi, rendszerszintű összefüggésekben vizsgáljuk őket, máskor pedig közelebb lépünk a mindennapi tapasztalatokhoz, és azt nézzük meg, hogyan hat a technológia például a tanulásra vagy akár az orvostudományra. Üzletileg mit jelent ma sikeresnek lenni egy olyan fesztivállal, amelynek egyik legfontosabb „terméke” a tudás, a gondolat és a párbeszéd? Miből áll össze a Brain Bar üzleti modellje? Évről évre számos nagyvállalat csatlakozik hozzánk, elsősorban azért, mert a fesztiválon jelen lévő fiatalok különleges és értékes célcsoportot jelentenek számukra. Az egyetemisták pályakezdő karrierlehetőségeket ismerhetnek meg, míg a gimnazisták számára pályaorientációs szempontból nyílik lehetőség arra, hogy szélesebb képet kapjanak különböző szakmákról és vállalati szerepekről. Partnerkapcsolataink nemcsak a fesztivál idejére szólnak: törekszünk egész éves együttműködésekre is, például a diák-nagyköveti programhoz vagy pedagógusoknak szóló szakmai programokhoz kapcsolódva. Fontos számunkra, hogy a partnerek hitelesen, valódi értéket teremtve kapcsolódjanak a diákokhoz és fiatalokhoz. Emellett kiemelt célcsoportunk a fiatal munkavállalói réteg is, akik közül sokan korábban diákként jártak a Brain Baron, ma pedig már munkavállalóként térnek vissza. A B2B jegyértékesítés szintén jelentős, hiszen sok cég motivációs vagy ösztönző céllal vásárol jegyeket munkatársainak, ami a helyszínen további kapcsolatépítési lehetőségeket teremt. Mit vár ma a közönség egy ilyen eseménytől, és mennyire nyitottak a magyar fiatalok egy személyes részvételt igénylő, gondolkodásra ösztönző programra? Szerintem alapvetően nem változott meg az elmúlt tíz évben, hogy mit várnak a fesztiváltól. Ami változott, az az, ahogyan jelen vannak és ahogyan viselkednek: egyre nyitottabbak, és egyre tudatosabban készülnek a fesztiválra. Ez már a gimnáziumi osztályok esetében is látszik, akik pedagógusokkal érkeznek. Sokszor előre megfogalmazzák, hogy mely témák érdeklik őket, kikkel szeretnének találkozni, tudatosan keresik azokat a speakereket, akik számukra relevánsak. Mi pedig a fesztivál formátumaival igyekszünk ehhez lehetőséget teremteni, hogy valóban legyen módjuk közvetlenebb, kötetlenebb helyzetekben is kapcsolódni az előadókhoz — akár egy brain picking session, akár egy panelbeszélgetés keretében. Ha a Brain Bar feladata az, hogy segítsen felkészülni arra, ami előttünk áll, mi az a kérdés, amire a következő években mindenképpen választ kell találnunk? Szerintem a legfontosabb kérdés az, hogyan fogunk a jövőben együtt élni egymással. Nem véletlen, hogy ezt idén a közösségek témáján keresztül is elkezdtük körbejárni, hiszen a fiatalokat is nagyon foglalkoztatja, hogy hogyan fognak működni a családok és a közösségek, felértékelődik-e újra a házasság intézménye, illetve hogyan hat mindezekre a gazdaság vagy az AI előretörése. Ide tartozik a lakhatás kérdése is: hol és milyen körülmények között fogunk élni, kialakulhat-e nálunk is olyan lakhatási válság, amely akár nagyon kis alapterületű lakásokat eredményezhet majd. Gyakran felmerül a vidékre költözés, az újrakezdés gondolata is. Kiemelt téma a klímaváltozás, aminek hatásait már Magyarországon is napi szinten érzékeljük. Végül fontos kérdésként azt emelném még ki, mit jelent ma a valódi tudás: mi az, ami valóban a miénk, amit nem lehet elvenni tőlünk, amitől többek vagyunk, mint a gépek, és milyen készségek értékelődnek fel a jövőben. A Portfolio a Brain Bar médiapartnere. Címlapkép forrása: Kaiser Ákos A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.