● news.bsdnet.hu

Szeretjük a háziállatokat, akár a gyerekeket – vagy már inkább gyerek helyett? Ezt a jelenséget „pet parentingnek” nevezik, vagyis amikor a gazdik gyermekként tekintenek a háziállataikra. Egyre több fiatal mondja, hogy szívesen gondoskodik egy állatról, és életét inkább egy kutya vagy macska köré szervezi, mint hogy gyermeket vállaljon. László Juli Szerkesztő Ezeket látta már? A 40 év alattiak 55 százaléka már fontolóra vette, hogy inkább egy háziállatot nevel, mint egy gyermeket. A háziállat-tulajdonosok több mint 80 százaléka pedig teljes értékű családtagnak, illetve saját gyermekének tekinti kutyáját vagy macskáját. A válaszadók többek között azzal indokolták a háziállat választását , hogy nem érzik magukat életüknek abban a szakaszában, amely alkalmas lenne a gyermekvállalásra (45%), egyszerűbbnek tartják az állat gondozását (35%), kisebbnek érzik a pénzügyi terhet (32%), illetve tudatosan nem szeretnének gyermeket (24%). Ez a szoros érzelmi kapcsolat azonban ellentmondásos következményekkel is járhat. Egy, az Animals folyóiratban megjelent tanulmány szerint az állatok túlzott humanizálása, vagyis az emberi szükségletek, érzelmek és elvárások rájuk vetítése bizonyos esetekben ronthatja a közérzetüket és jólétüket. A kutatásban a Pisai Egyetem, valamint a mexikói Universidad Autónoma Metropolitana és az Universidad Nacional Autónoma de México szakértői vettek részt. A tanulmány szerint a nem megfelelő bánásmód többek között félelmet, szorongást és agresszív viselkedést is előidézhet. Ahogy Dr. Vittorio Saettone, állatorvos és a Schesir kutatási és fejlesztési vezetője fogalmaz: – A háziállattartás kockázata nem az, ha túlságosan szeretjük az állatot , hanem az, ha rosszul szeretjük. A kutyák és a macskák nem gyerekek: sajátos kommunikációjuk, szocializációs igényeik és táplálkozási szükségleteik vannak, amelyeket meg kell érteni és tiszteletben kell tartani. Az emberi szokások állatokra való átvitele könnyen figyelmen kívül hagyhatja a kutyák és a macskák sajátos szükségleteit. Ilyen lehet például a nem megfelelő étrend, amely táplálkozási problémákhoz vezethet . Ugyanígy gondot okozhat, ha egy állatnak nincs lehetősége a számára természetes viselkedésformák gyakorlására: a kutyáknak például fontos a szaglás és a környezet felfedezése, a macskáknak pedig a mászás, a magasból való megfigyelés és a vadászathoz kapcsolódó játék. Egy nemrégiben megjelent tanulmány a kutyák érzelmi reagálóképességét vizsgálta, különös tekintettel arra, hogyan reagálnak az emberi sírásra. Az eredmények azt mutatták, hogy a kutyák reakciói jelentős eltéréseket mutatnak attól függően, milyen élethelyzetben vannak és milyen kapcsolatot alakítottak ki az emberekkel. Hogyan ismerhetők fel a stressz jelei a kutyáknál és a macskáknál? – Alapvető fontosságú, hogy az állat viselkedését ne kizárólag emberi szempontok alapján értelmezzük. Egy kutya vagy macska nem „tréfálkozik”, és nem „áll bosszút”, hanem a saját eszközeivel jelzi, ha szorong vagy kellemetlenül érzi magát . A kutyáknál ilyen jel lehet például az orr vagy az ajkak nyalogatása, az indokolatlan ásítás, a fej elfordítása, az alacsonyan tartott vagy a lábak közé húzott farok, a felborzolódó szőrzet, a megerőltetés nélküli lihegés, a remegés, a hirtelen mozdulatlanság, illetve az, ha az állat búvóhelyet keres. A macskáknál a jelek gyakran finomabbak: ilyen lehet az oldalra vagy hátrafelé lapuló fül, a kitágult pupilla, a csapkodó farok, a görnyedt testtartás, a felborzolódó szőrzet, a szokatlan hangadás, illetve bizonyos megváltozott viselkedések. Ide tartozhat például az alomtálca használatának elhagyása vagy az étel visszautasítása. A legfontosabb, hogy figyeljünk az állat megszokott viselkedéséhez képest bekövetkező változásokra. Mennyire fontos az állatok számára, hogy ne csak emberekkel, hanem saját fajtársaikkal is kapcsolatban legyenek? – Egyedül élő macskák esetében a fajtársaikkal való kapcsolat nem szükséges annyira, mint a kutyáknál. A macskák társas viselkedése rugalmasabb, és nagymértékben függ az egyéni előéletüktől, különösen az életük első heteiben szerzett tapasztalatoktól. Aki lehetőséget szeretne biztosítani macskájának arra, hogy más macskákkal is kapcsolatba kerüljön, fokozatosan és ellenőrzött körülmények között tegye ezt. Nem célszerű egyszerűen összeengedni az állatokat, és megvárni, mi történik, mert ez sok esetben inkább stresszt okoz, mintsem elősegíti a kapcsolat alakulását. Egy egyedül tartott macska is élhet kiegyensúlyozott életet, ha ingergazdag környezet áll rendelkezésére, lehetősége van mászni, magasabb helyekről megfigyelni a környezetét, játszani és a vadászathoz kapcsolódó természetes viselkedésformáit gyakorolni . Ha pedig biztonságosan megoldható, a szabadban töltött idő is gazdagíthatja az életét. Mit nem szabad adni a háziállatoknak, és mi az, ami nem ártalmas? – A tiltólistás ételek közé tartozik a csokoládé, a szőlő és a mazsola, a hagyma és a fokhagyma – főtt formában is –, a xilit, az alkohol, valamint a főtt csontok, amelyek szilánkosra törhetnek. A nagyon zsíros vagy fűszeres ételeket is érdemes kerülni, mert emésztési problémákat, illetve akár hasnyálmirigy-gyulladást is okozhatnak. A tehéntej sem ajánlott rendszeresen, mivel sok kutya és macska az elválasztás után rosszabbul emészti a laktózt. Általánosságban az a legbiztonságosabb, ha a háziállatok nem kapnak rendszeresen az ételeinkből. Ennek nemcsak az az oka, hogy egyes élelmiszerek mérgezők lehetnek számukra, hanem az is, hogy az emberi étrend összetétele jelentősen eltér a kutyák és macskák táplálkozási szükségleteitől. Kis mennyiségben, alkalmanként azonban bizonyos egyszerűen elkészített élelmiszerek adhatók. Ilyen lehet például néhány fűszerezés nélkül főtt zöldség, illetve kevés főtt hús vagy hal. Ezek azonban nem helyettesíthetik a megfelelő, teljes értékű és kiegyensúlyozott táplálékot. Vannak kutyákkal és macskákkal foglalkozó „pszichológusok”? – Igen, vannak erre a területre specializálódott szakemberek. Az elsődleges kapcsolattartó továbbra is az állatorvos, különösen akkor, ha az állat viselkedése hirtelen megváltozik. Az állatorvosi viselkedésgyógyászat az állatok viselkedésének biológiai, neurológiai és érzelmi hátterével foglalkozik, és szükség esetén gyógyszeres kezelést is alkalmazhat. Az állatorvosi viselkedésspecialista mellett kutyakiképzők és macskák viselkedésével foglalkozó szakemberek is segíthetnek. Fontos azonban, hogy a különböző területeken dolgozó szakemberek együttműködjenek. Hirtelen viselkedésváltozás esetén az első lépés mindig az állatorvosi vizsgálat legyen. Így kizárható, hogy a problémásnak tűnő viselkedés mögött valójában egészségi ok, például krónikus fájdalom vagy valamilyen betegség áll. Mennyi mozgásra van szükségük? – A kutyák számára általában napi két-három szabadtéri séta vagy egyéb szabadtéri program ajánlható, összesen legalább 30–60 percnyi tényleges aktivitással. A szükséges mozgás mennyisége azonban függ többek között a kutya fajtájától, életkorától és egészségi állapotától. A szabadtéri program nem csupán a mozgásról szól. A kutya számára a szaglás és a környezet felfedezése is fontos része a sétának. A macskák esetében más a helyzet: nincs meghatározott minimális idő, amelyet feltétlenül a szabadban kell tölteniük. Ha biztonságos körülmények között kijuthatnak a szabadba, például egy bekerített kertbe vagy védett erkélyre, az jót tehet nekik. Ha ez nem lehetséges, akkor a benti környezet is tökéletes lehet, ha a macska szabadon mozoghat és játszhat. Fontos lehet például a mászás, a magasból való megfigyelés vagy a vadászathoz kapcsolódó viselkedésformák utánzása. Így a macska megfelelő fizikai és szellemi ingerekhez juthat. ( via ) kutya