● news.bsdnet.hu

Néhány éve a konyhaasztalon pihent némi készpénz, amit a társasházunk éppen esedékes közös költségére – rendkívüli tetőkarbantartás egy beázás miatt – készítettünk ki a szükséges munkálatokat végző mestereknek. Tettünk-vettünk a feleségemmel, mire észrevettük, hogy az akkor kb. 6 éves, nagycsoportos óvodás lányunk apró virágokat rajzolt a bankjegyekre filctollal. Az első gondolatom az volt, hogy még nem érti, mi a pénz – aztán rájöttem, hogy ennél többről van szó. A lányom 2016-ban született, tehát Alfa generációs, és gyakorlatilag soha nem lát sem engem, sem a feleségemet készpénzzel fizetni . Mi magunk Y generációsként szinte mindent digitálisan intézünk, a boltban is a telefonunkat érintjük a terminálhoz. Neki a bankjegy nem fizetőeszköz volt, hanem egy darab papír, amire lehet rajzolni – mert a saját tapasztalatában soha nem társult hozzá az a funkció, amit a korábbi generációk magától értetődőnek gondolnak. A közgazdaságtan és a pszichológia évtizedek óta ismeri a „pain of paying", magyarul a fizetés fájdalmának jelenségét: azt az enyhe, de mérhető negatív érzelmi reakciót, amelyet a pénzköltés vált ki. A fogalmat Ofer Zellermayer közgazdász vezette be 1996-os disszertációjában, a Carnegie Mellon Egyetemen. Egy 2019-es olasz kutatás pedig már fMRI-vizsgálattal, vagyis funkcionális mágneses rezonanciás agyi képalkotással is mérte a jelenséget, és kimutatta, hogy a készpénzes fizetés aktiválja legerősebben az agy azon területeit, amelyek a fájdalom és a veszteség feldolgozásáért felelősek . Erről a jelenségről beszélt Steigervald Krisztián generációkutató is a Portfolio podcastjában. Elmondása szerint a készpénz évezredek óta fizikailag jelen volt az emberek életében – a zsebben, a pénztárcában, korábban pedig, a 20. század közepén, a fizetés is borítékokban érkezett, amit a családok kiadási kategóriák szerint osztottak szét. Ennek a fizikai jelenlétnek, fogalmazott, volt egy tapintható, érezhető fogyása, ami korlátozó tényezőként működött a felesleges költekezéssel szemben. A bankkártya megjelenésével ez a fájdalom Steigervald szerint már gyengült, hiszen a kártyát még mindig ki kellett venni a pénztárcából és a terminálhoz kellett érinteni. A mobiltelefonos érintéses fizetéssel azonban, ahogy fogalmazott, „ pszichológiailag eltűnik ez a fajta fájdalom a vásárlóból " – fejtette ki a Portfolio podcastjában. Szemléletes példával illusztrálta az állítását: felidézte, hogy 15-20 évvel ezelőtt egy gyerek 5000 forintos zsebpénzéből egy hónap alatt fokozatosan fogyott el a pénz, és végig lehetett követni, ahogy előbb 3600, majd 2500 forintra apad. Szemben a mai gyerekekkel, akiknek egy telefonon látható, virtuális szám csökken, aminek fogyása – Steigervald meglátása szerint – nem generál hasonló élményt. Steigervald megfigyelése önmagában nem áll szemben a tudományos szakirodalommal – abban viszont igen, hogy a fájdalom valóban eltűnik-e, vagy csak egy olyan csatornára helyeződik át, amelyet a még a fizikai pénzhez szokott generációk nem ismernek fel. Carin Rehncrona, a svédországi Lund Egyetem kutatója doktori disszertációjában 20 és 26 év közötti fiatalok fizetési szokásait vizsgálta, akik heteken át fizetési naplót vezettek. Az derült ki, hogy a fiatalok a készpénzt egyáltalán nem érzékelik „valódi" költésként, mert az nem jelenik meg a bankszámlájukon vagy a banki alkalmazásukban – miközben a digitális fizetésnél az azonnali kijelzés és az értesítések a kutató szerint sokkal erősebb tudatosságot, valójában erősebb fájdalmat is kiváltanak náluk . Az egyik résztvevő úgy fogalmazott a kutatás anyagában: Készpénzzel rosszul követem nyomon a költéseimet, mintha ingyenpénz lenne, hiszen nem jelenik meg a bankszámlámon. A jelenséget jóval nagyobb mintán, kemény statisztikai módszerekkel is alátámasztja a holland jegybank, a De Nederlandsche Bank 2024-ben, a Journal of Economic Behavior & Organization szakfolyóiratban publikált kutatása . A szerzők, Marie-Claire Broekhoff és Carin van der Cruijsen, 2497, 16 évesnél idősebb holland fogyasztót kérdeztek meg tizenkét különböző fizetési helyzetről egy 1-től 7-ig terjedő skálán, amivel a fizetés okozta fájdalmat mérték. Az eredmény pontosan Steigervald, korábbi kutatásokra hivatkozó állításának fordítottját mutatta a legfiatalabb korosztálynál. A 20 év alattiaknál a hagyományos bankkártyás fizetés 0,7 ponttal bizonyult fájdalmasabbnak, mint a készpénzes – miközben a 80 év felettieknél éppen ellenkezőleg, a készpénz 0,9 ponttal fájdalmasabb, mint a bankkártyás vagy a legnépszerűbb holland online fizetési mód, az iDEAL. Mindkét eredmény statisztikailag szignifikáns. A kutatók saját magyarázata szerint ennek az az oka, hogy a fiataloknál a fájdalom nem a fizikai pénz elvesztéséhez, hanem a bankszámla-egyenleg látható csökkenéséhez kötődik . A tanulmány egy másik adata is ezt erősíti: minél gyakrabban ellenőrzi valaki a banki alkalmazásban az egyenlegét, annál magasabb fizetési fájdalomról számol be – a fiatalabb válaszadók pedig szignifikánsan gyakrabban nézik meg az egyenlegüket, mint az idősebbek. A fájdalom tehát nem hiányzik a fiataloknál: csak egy olyan ingerhez kötődik, amit a régebbi generációk nem ismernek fel fájdalomként. Hasonló, bár kevésbé tudományos jelenségre figyelt fel nemrég a nemzetközi sajtó is: egy 2026-os amerikai közvélemény-kutatás szerint a jól kereső felnőttek jelentős része kifejezetten kerüli a banki egyenlege megnézését, mert az szorongást vált ki belőle – a jelenséget a pszichológusok „financial hypervigilance", vagyis pénzügyi túlfigyelem néven kezdték emlegetni. A generációs váltás nem elszigetelt jelenség: Észak-Európában a készpénz gyakorlatilag eltűnőben van a mindennapokból. A svéd jegybank, a Riksbank 2025-ös felmérése szerint a lakosság mindössze 5 százaléka fizetett készpénzzel a legutóbbi bolti vásárlásánál, Norvégiában ez az arány mindössze 2 százalék. Dániában a készpénzhasználat 2017 és 2025 között több mint a felére csökkent, ma már csak a fizetések 9 százalékát teszi ki. Érdekes fordulat azonban, hogy 2025-ben a skandináv országok elkezdték újragondolni a teljes készpénzmentesség eszméjét – nem pszichológiai, hanem biztonságpolitikai okokból. Az orosz-ukrán háború és a fenyegető hibrid hadviselés, köztük az energiahálózatok és a digitális infrastruktúra elleni kibertámadások veszélye miatt a készpénzt ismét fontos „vészhelyzeti fizetőeszköznek" kezdik tekinteni. Magyarországon egészen más a kép, mint Skandináviában. Az MNB adatai szerint a forgalomban lévő készpénzállomány 2026 szeptemberében megközelítette a 10 000 milliárd forintot, ami a hazai GDP több mint 11 százalékát teszi ki – jóval magasabb arány, mint az eurózóna 9,5 százalékos átlaga. Eközben a digitális fizetés is gyors ütemben terjed: a Mastercard felmérése szerint a mobillal fizetők aránya egy év alatt 41-ről 48 százalékra nőtt. A két folyamat egyszerre igaz: a magyarok egyre inkább digitálisan fizetnek, miközben a készpénzt egyre nagyobb mennyiségben tartják otthon – ami arra utal, hogy nálunk a bankjegy ma már kevésbé fizetőeszköz, inkább megtakarítási forma. A lányom nemzedéke tehát valószínűleg soha nem fogja úgy megtapasztalni a készpénz fogyását, ahogyan azt Steigervald Krisztián a saját gyerekkorával kapcsolatban felidézte. Egy friss piackutatás szerint az alfák szüleinek közel háromnegyede gondolja úgy, hogy a gyermeke felnőttként sem fog fizikai pénztárcát használni. Ettől azonban nem lesz „fájdalommentes" generáció – csak egy olyan fájdalmat fog átélni, amit az idősebb generációk nem feltétlenül ismernek fel, mert más "pénzügyi nyelven" szocializálódtak. A Y-generáció ebből a szempontból azonban szerencsés, mert hidat képez az analóg és digitális korszakok törésvonala között.