● news.bsdnet.hu

A kutatókat régóta foglalkoztatja, miért van az, hogy egyes emberek felnőttként is stabilnak, biztonságban lévőnek érzik magukat, míg másokban állandó, nehezen megfogalmazható nyugtalanság él – még akkor is, ha látszólag hasonló életutat jártak be. A válasz nem pusztán az anyagi helyzetben vagy a sikerekben rejlik. Sokkal inkább azokban az ismétlődő, apró gyermekkori tapasztalatokban, amelyek szinte észrevétlenül alakították a lelki világukat. Ezt támasztja alá a híresDunedin-kutatásis, amely Új-Zélandon évtizedeken át követte résztvevői életét a születéstől a felnőttkorig. Az eredmények szerint a későbbi jóllétet nem elsősorban a kiemelkedő események határozzák meg, hanem a korai évek ismétlődő érzelmi tapasztalatai. A boldog gyerekkor a biztonságérzetből fakad (Forrás: Getty Images) Nem a legdrágább születésnapi bulik. Nem a tökéletes családi nyaralások. És nem is a gondosan megőrzött ünnepi fotók. A fejlődéspszichológusok szerint sokkal többet számítanak azok a pillanatok, amelyek elsőre teljesen hétköznapinak tűnnek. Ezekben a helyzetekben nincs semmi drámai vagy különleges. Nem készülnek róluk fotók, és később sem meséljük őket nosztalgiával. Mégis, ezek az apró élmények csendben egymásra rakódnak a gyermekkor során, és mélyen beépülnek a személyiségünkbe. A közeli barátok hiányát sokan félreértelmezik (Fotó: Getty Images) Évekkel később sokszor már nem konkrét emlékként térnek vissza, hanem érzésként. Egyfajtabelső biztonságként. Annak a megélésében, hogy a világ alapvetően biztonságos hely lehet, és hogy nem kell állandóan készenlétben élni. A kutatások szerint tehát nemcsaka nagy, emlékezetes eseményekformálnak minket, hanem azok a hétköznapi pillanatok is, amelyeket gyerekként talán észre sem vettünk. Sokáig azt gondoltuk, hogy a boldog gyermekkor titka a minél több élmény, program és látványos örömforrás. Innen ered a tökéletes születésnapokra törekvés nyomása, a „minden hétvége legyen különleges” szemlélet és az a szülői félelem, hogy egy átlagos nap kevés a gyereknek. Mintha a boldogságot folyamatos élményekkel kellene „adagolni”. A gyermek érzelmi biztonságát nem a gondosan megszervezett pillanatok építik fel leginkább, hanem azok az egyszerű helyzetek, amelyek természetesen történnek meg a mindennapokban. Az, amikor valaki valóban jelen van mellette. Amikor vigaszt kap egy nehéz pillanatban. Amikor egy felnőtt újra és újra visszatér hozzá szeretettel és türelemmel. Talán éppen ez teszi ezt a felismerést ennyire megnyugtatóvá. Nem kell tökéletes szülőnek lenni. Nem szükséges hatalmas anyagi háttér vagy állandó különleges programok sora. Sokkal fontosabb az érzelmi jelenlét, a kiszámíthatóság és az a csendes biztonság, amelyet egy szeretetteljes kapcsolat adhat. A kötődéskutatások is ezt erősítik meg: azok a gyerekek, akik biztonságos érzelmi kapcsolatokat élnek meg, később könnyebben alakítanak ki stabil önképet, és nagyobb eséllyel érzik magukat kiegyensúlyozottnak felnőttként is. Forrás:sain-et-naturel.ouest-france.fr Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, aznlc Facebook-oldalánteheted meg.