● news.bsdnet.hu

Nagy visszhangot kapott az a nemrég kitudódott információ , amely szerint a Mol és az ukrán Naftohaz szándéknyilatkozatot írt alá: megvizsgálják annak lehetőségét, hogy a magyar–ukrán határ közelében, Magyarországon létesíthető-e üzemanyag-tároló ukrán energiahordozó számára. A dokumentum hangsúlyosan nem egy már eldöntött beruházásról szól, ennek megfelelően a Mol lapunkkal azt közölte , hogy a műszaki, pénzügyi és hatósági feltételek vizsgálata akár több évig is eltarthat, és ebben a korai szakaszban nem volt szükség a magyar kormányzat bevonására. A társaság szerint az érdemi vizsgálat megindulásakor minden szükséges egyeztetést lefolytatnak. Miután elterjedt a hír, és például a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Hortay Olivér egyenesen magunkra rajzolt célkeresztnek minősítette a tervezett beruházást, a kormánytagok is vehemensen tiltakozni kezdtek. Legelőször a miniszterelnök. Magyar Péter a parlamentben azt mondta, hogy a tárgyalások még az előző kormány idején kezdődtek, és kifogásolta, hogy a Mol nem tájékoztatta a kabinetet. Még aznapi felszólalásában Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter kijelentette, hogy „a Tisza-kormány alatt ez nem fog felépülni”. Másnap parlamenti államtitkára, Porcher Áron Sommerville az Indexnek tulajdonképpen összefoglalta a kormányfő, a tárcavezető és az ellenzéki szakpolitikus nyilatkozatait, mondván: „egy háborúban álló ország esetén akár célponttá is válhatnak ezek a létesítmények”. De érdemes visszatérni Magyar Péter megszólalásának részleteire. A kormányfő ugyanis arról is beszélt a parlamentben, hogy Hernádi Zsolttal, a Mol elnök–vezérigazgatójával folytatott telefonos egyeztetése alapján a Mol a tárolóról még az Orbán-kormány felhatalmazásával kezdett el tárgyalni. Az nem derült ki, hogy melyik kormányzati ciklus alatt történt ez az állítólagos egyeztetés – akár az orosz–ukrán háború előtt –, de a miniszterelnök egy SMS szövegét is megosztotta a nyilvánossággal, amelyet állítása szerint Hernádinak küldött az éjszakába nyúló telefonbeszélgetést követően. Teljességgel elfogadhatatlan, amit a Mol művelt, és mostantól elvárom, hogy úgy bánjon a Mol a magyar állammal, mint egy 25 százalékos tulajdonossal. Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra, mert a politikai vita és a társasági jogi kérdés nem ugyanaz. Az állam ugyanis nem 25 százalékos tulajdonos a Molban, mindössze 15,24 százalékkal bír. A Budapesti Értéktőzsde szeptember 2-án frissített adatai szerint ez 124,9 millió részvényt jelent. A kép ennél valamivel összetettebb, mert a magyar állam egyetlen B sorozatú, szavazatelsőbbségi részvénnyel is rendelkezik, ami az alapszabályban meghatározott különleges jogokat biztosít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam minden egyes Mol-beruházást megvétózhatna. Tőzsdei részvénytársaságként a Mol üzleti döntéseit a vállalatirányítási szabályok szerint az arra jogosult testületek hozzák meg, emellett a közgyűlésnek is meghatározott hatásköre van. A Mol közgyűlési dokumentumai alapján a B sorozatú részvényhez kapcsolódó különleges állami jogok is konkrét kérdésekhez kötődnek. Egy magyarországi üzemanyag-tároló előzetes megvizsgálása azonban nem tartozik automatikusan ezek közé. A magyar állam jelentős részvényes, de a részvényesi pozíció önmagában nem alakítja át a Molt állami vállalattá. Képviselője részt vehet a közgyűlésen, szavazhat, élhet a számára biztosított különleges jogokkal, és a társaság irányítására is lehet befolyása. Az azonban más kérdés, hogy megmondhatja-e a Mol vezetésének: egy konkrét üzleti tárgyalást folytathat-e. Ráadásul a Mol alapszabálya szerint egy részvényes vagy részvényesi csoport a szavazati jogok legfeljebb 10 százalékát gyakorolhatja. Nem világos ezek alapján, hogy a Molnak miért is kellett volna akár az Orbán-, akár a Tisza-kormánnyal egyeztetnie a beruházás ötletéről. Ha a Mol néhány év múlva ténylegesen úgy döntene, hogy megépíti a tárolót, akkor a beruházás nagyságától és pontos műszaki tartalmától függően többféle hatósági eljárásra, engedélyre és vizsgálatra lehet szükség. A Mol maga is arra hivatkozik, hogy a hatósági feltételek vizsgálata még hátra van. Az állam ebben a szakaszban hatóságként már megjelenhet, de az továbbra sem a kormány politikai álláspontjának érvényesítését jelenti. Attól, hogy a kormány nem támogat egy beruházást, még nem következik automatikusan, hogy egy szükséges hatósági engedély jogszerűen megtagadható, de van még fontosabb nyitott kérdés. Van egy szempont, amelyet nem lehet a részvényesi jogok közé sorolni: ez pedig a nemzetbiztonság, amiről a hír kipattanása után azonnal szó esett. A magyar szabályozás kritikus szervezetként és infrastruktúraként kezeli a kőolaj, a motorbenzin, a gázolaj és a kerozin biztonsági készletezéséhez kapcsolódó egyes szereplőket és létesítményeket. A külföldi befektetések nemzetbiztonsági átvilágítását az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi, az eredményről a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős minisztert tájékoztatja. Ő jelenleg Ruff Bálint, aki tiltó döntést is hozhat, amennyiben a beruházás sérti Magyarország biztonsági érdekét. Azonban ez nem jelent általános nemzetbiztonsági vétójogot bármely beruházással szemben. A külföldi befektetések átvilágítására vonatkozó törvény meghatározott jogügyletekre és külföldi befektetőkre vonatkozik. Ezért volna lényeges tisztán látni a Naftohaz pontos szerepét: nem mindegy ugyanis, hogy az ukrán vállalat pusztán üzleti partnerként vesz részt a projektben, vagy tulajdonosi, üzemeltetési esetleg más, a törvény hatálya alá tartozó jogosultságot szerez. Az üzleti konstrukcióra rákérdeztünk a Molnál, de választ nem kaptunk. Magyarán: ha a Mol magyar vállalatként, saját beruházásként építene egy üzemanyag-tárolót, az államnak nem keletkezik automatikusan joga arra, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megtiltsa a beruházást. Ugyanis pusztán attól, hogy háborúban áll Oroszországgal, Ukrajna nem válik automatikusan tiltott üzleti partnerré. Ha viszont a projekt külföldi befektetésnek minősülő jogügyletet is magában foglal, a biztonsági átvilágításnak már lehet tényleges blokkoló hatása.