● news.bsdnet.hu

Magyar Péter májusban még arról beszélt, hogy a kampányban bejelentett nyugdíjas SZÉP-kártya első részét már 2026 negyedik negyedévében megkaphatják az érintettek. A program évi 200 ezer forintot ígért a 250 ezer forint alatti, évi 100 ezret pedig a 250 és 500 ezer forint közötti nyugdíjból élőknek. Mostanra viszont ez úgy változott, hogy a kérdésről a 2027-es költségvetésben születik majd döntés. Azaz az idei kifizetés szinte biztosan nem valósul meg, és a jövő évi tekintetében is kérdőjeleket sugall a kommunikáció. Klaus Armingeon és Nathalie Giger 2008-as tanulmánya 18 OECD-ország 1980 és 2003 közötti tapasztalatait vizsgálta, és arra jutott, hogy a nyugdíjígéretek megszegése akár komoly politikai kárral is járhat a kormánypártok részére. Különösen igaz ez akkor, ha az eltérés látványos, rövid idő alatt érzékelhető és a politikai napirend középpontjába kerül. Romániában már tudják A 2009-es román elnökválasztás idején Traian Băsescu és Emil Boc kormányfő többször azt üzente, hogy a bérek és a nyugdíjak nincsenek veszélyben. Băsescu december 3-án még azt mondta, garantálja a fizetések és nyugdíjak időben történő kifizetését. Öt hónappal később, 2010. május 6-án az államfő 15 százalékos nyugdíj- és szociálisjuttatás-csökkentést, valamint 25 százalékos közszférabér-vágást jelentett be. Costin Ciobanu 2026-ban megjelent tanulmánya számszerűsítette is ezt a politikai kárt. Május 28-ra a kormánypárt támogatottsága 12,6 százalékponttal volt alacsonyabb a bejelentés előtti időszakhoz képest. A korábbi Băsescu-szavazóknál pedig körülbelül 25 százalékpontos volt a támogatottság csökkenése. Tény, hogy a román csomag nem csak a nyugdíjakról szólt, hanem egyszerre érintette a közalkalmazotti béreket és más juttatásokat is. Mégis feltűnő, hogy a nyugdíjvágást a megkérdezettek 93 százaléka ellenezte, és a megszorításokról szóló médiamegjelenések 33,5 százalékában külön is előkerültek a nyugdíjak vagy a nyugdíjasok. Új-Zéland hosszú emlékezete Jim Bolger 1990-ben azzal kampányolt, hogy eltörli a nyugdíjasok más jövedelmeit terhelő különadót, és ígéretét a később hírhedtté vált „no ifs, no buts, no maybes” (magyarul lényegében nincs kifogás) formulával erősítette meg. A National Party 47,8 százalékkal nyerte meg az 1990-es választást, ám a kormány a pénzügyi helyzetre hivatkozva nem eltörölte, hanem 25 százalékra emelte a pótlólagos adó kulcsát, emellett szigorította a nyugdíjrendszert. 1991 őszére a National támogatottsága 22-23 százalék környékére zuhant, vagyis nagyjából megfeleződött egyetlen év alatt. Igaz, ezt valószínűleg nem csak a nyugdíjígéret megszegése okozta, ugyanebben az időszakban ugyanis segélyvágások, recesszió, magas munkanélküliség és a „Mother of All Budgets” néven elhíresült megszorító csomag is rontotta a kormány helyzetét. Görögország megszegett ígérete A SYRIZA 2014-es Thesszaloniki Programja az alacsony nyugdíjúak számára a karácsonyi bónusz, vagyis egy 13. havi juttatás visszaállítását ígérte, ami 1,26 millió embert érintett volna. Emellett általában is a nyugdíjak fokozatos helyreállításáról beszéltek. A 2015. szeptemberi választáson a párt 35,46 százalékot szerzett, 2016 februárjára viszont egy mérésben már csak 17,5 százalékon állt. A zuhanás mögötti egyik ok az volt, hogy a görögök kétharmada negatívan ítélte meg a kormány nyugdíjreform-javaslatát, amely végül kiegészítő nyugdíjakat csökkentett, fokozatosan kivezette az EKAS nevű támogatást és újraszámolta a járandóságokat. A görög esetben a nyugdíjügy nagy hullámokat keltett, de tény, hogy az adóemelések, a harmadik mentőcsomag, a recesszió és a menekültválság sem emelte a kormánypárt népszerűségét. Oroszország ráemel Vlagyimir Putyin 2005-ben azt mondta, hogy amíg ő az elnök, nem emelik a nyugdíjkorhatárt. 2018-ban azonban a kormány a férfiaknál 60-ról 65 évre, a nőknél pedig 55-ről 60 évre emelte azt. A reformot a megkérdezettek mintegy 90 százaléka ellenezte, és a bejelentés után Putyin személyes népszerűsége is négyéves mélypontra csúszott. A kormánypárt, az Egységes Oroszország támogatottsága a FOM mérései szerint a január-májusi átlagos 49 százalékról őszre 36 százalék alá esett, október elején pedig már csak 31 százalékot mértek. Tény, hogy a 2005-ös vállalás nem a 2018-as választási kampány ígérete volt, ám az időbeli egybeesés és a reform rendkívüli népszerűtlensége miatt a nyugdíjkorhatár-emelés a visszaesés egyik dokumentált politikai tényezője lett. Spanyolország befagyaszt José Luis Rodríguez Zapatero kormánya 2010 májusában, az euróövezeti adósságválság nyomása alatt befagyasztotta a legtöbb nyugdíjat, megtörve az inflációkövetés korábbi gyakorlatát. A Metroscopia közvetlenül a megszorítócsomag után 33,7 százalékra mérte a kormányzó PSOE-t és 42,8 százalékra az ellenzéki PP-t, így a különbség két hét alatt 4,2 pontról 9,1 pontra nőtt. A csomag több megszorítást tartalmazott, mégis a nyugdíjbefagyasztás váltotta ki a legerősebb elutasítást. A megkérdezettek 66 százaléka ellenezte, miközben a közalkalmazotti bérek csökkentését 58 százalék támogatta. Ez az eset is jól mutatja, hogyan válhat egyetlen, széles körben érthető intézkedés az egész megszorító politika jelképévé. Az ígéret be nem tartásának változó ára Természetesen nem állíthatjuk azt, hogy matematikailag kiszámítható lenne, hány százalékpontba kerül egy nyugdíjígéret feladása. Armingeon és Giger fent említett tanulmánya is megmutatta, hogy a választói büntetés feltételes. Akkor nagyobb, ha az érintettek gyorsan érzik a változást, a döntés könnyen azonosítható, és az ellenzék, a média vagy az érdekképviseletek tartósan napirenden tartják. A nyugdíjjal kapcsolatos ígéret politikailag azért érzékeny, mert konkrét összeghez, dátumhoz vagy jogosultsághoz köthető. Ha ezek közül valamelyik látványosan megváltozik, a választó számára sokkal könnyebb felismerni a fordulatot, mint egy bonyolult adó- vagy költségvetési szabály módosítását. A szerző közgazdász, egyetemi docens