● news.bsdnet.hu

Az Európai Unió energiaügyi biztosa a tagországoknak küldött levelében sürgeti az országokat, hogy fontolják meg a földgáz iránti kereslet visszafogását célzó intézkedéseket. Szerinte újabb energiaár-válság fenyeget, ez pedig a magas importaránnyal bíró országokat kifejezetten rosszul érintheti. Így Magyarországot is, amely a legsérülékenyebb államok közé tartozik. Sokak emlékezetében még élénken élhet a 2022-es év, amikor az oroszok ukrajnai inváziója miatt úgy tűnt, gáz és olaj nélkül maradhat Európa. Emiatt nemcsak energiahordozók, de az elektromos áram ára is az egekbe szökött. Jó hír, hogy a szakemberek szerint ennyire durva krízis most ugyan nem fenyeget, de nehéz ősz és tél elé néz az öreg kontinens. Ebben szerepet játszik, hogy az előző hideg télen a gáztárolók kiürültek, ráadásul az iráni háború és a nyári extrém időjárási viszonyok miatt eleve a tavalyinál jóval magasabbak az olaj és a földgáz európai tőzsdei árai. Így sokan elkezdték kongatni a vészharangot és arra figyelmeztetnek, hogy az Európai Uniót 2026 őszén ismét energiaválság fenyegeti. Ennek hátterében számos, már említett ok áll: az iráni háború következtében a Hormuzi-szoros lezárása az olaj- és gázpiacokon árrobbanást idézett elő, miközben az EU gázkészletei rekordalacsonyak. A helyzet makrogazdasági szinten jelentős többletköltséget jelent az uniónak – elsősorban az importfüggőség, a magasabb infláció és a növekedés lassulása révén –, Magyarország pedig a régió egyik legsebezhetőbb tagállamaként kiemelten érintett. Ahogy arról múlt pénteken a Reuters beszámolt , az EU energiafőbiztosa, Dan Jørgensen a szeptember 25-i levelében egyértelműen fogalmaz: árkrízissel nézünk szembe, amely összekapcsolódik a kínálati krízissel. Ő is elsősorban „Donald Trump iráni kalandjára hivatkozik”. Mint írta, a probléma gyökere a Közel-Keleten zajló konfliktus: az USA és Izrael iráni támadásai után a Hormuzi-szoros – amely a világ olaj- és LNG-kereskedelmének mintegy 20 százalékát bonyolítja – gyakorlatilag lezárult. A fentiek miatt az európai piacon irányadónak számító és a magyar-orosz szerződésben is az árakat meghatározó úgynevezett TTF holland gáz tőzsdei ára az év elejei 30 euró/MWh szintről 70-80 euróra ugrott. Ha mindez nem lenne elég, akkor azt is ki kell emelni, hogy az európai gáztárolók átlagos töltöttsége 70 százalékos, ami 10 százalékponttal elmarad az elmúlt öt év átlagától. Nem sokkal jobb a helyzet az olaj esetén sem, hiszen az európai benchmarknak számító Brent árfolyama is durván megugrott. A nyersolaj ára 2026 júniusa és szeptembere között 18 százalékkal emelkedett, és a konfliktus előtti szinthez képest 54 százalékkal magasabb szinten van. Az áram magasabb árára a földgáz jegyzése hat leginkább, de az is tény, hogy a nyári aszály és kánikula sem tett jót, mert ez többek között a folyók alacsonyabb vízszintje és -hozama miatt számos helyen okozott gondot (az atomerőművek hűtésénél és a vízierőművek működtetésénél is). A helyzetet jelzi, hogy az Európai Központi Bank (EKB) a júniusi előrejelzéséhez képest szeptemberi prognózisában 2026-ra az átlagos nagykereskedelmi árat már 108,7 EUR/MWh-ra becsülte, noha három hónappal korábban még 20 százalékkal kisebb árat várt. Az EU energiaimport-függősége továbbra is magas: a gázszükséglet mintegy 80 százalékát külföldi beszállítók fedezik és az olaj esetén is hasonló az importarány. Ráadásul az EU összességében olajfinomítókból sem áll túl jól, így az üzemanyagok terén is behozatalra szorul. Szerencsére Magyarország – amennyiben ismét teljes kapacitással működik majd a Dunai Finomító – a kereslet nagy részét hazai előállítású üzemanyaggal tudja fedezni. Becslések szerint a 2026-os nyári gáztároló-feltöltés költsége már önmagában 12,5 milliárd euróval nőtt a korábbi várakozásokhoz képest, és ez összességében körülbelül 37 milliárd eurós költséget jelent. Ez csak a tárolók feltöltésének többletköltségét jelenti, nem fedezi a tavalyi nagyobb fogyasztás miatti alacsonyabb szint miatti többletvásárlások árát. Az olajnak az év elejei szinthez képest látott 50 százalékos ugrása még durvább költségnövekedéssel járt. A teljes EU szintjén naponta körülbelül 400 millió dollár, éves szinten pedig nagyjából 140-145 milliárd dollár pluszköltséget jelent a közösség gazdaságának. Az energiaár-robbanás egyik fontos mellékhatása, hogy rontja az uniós cégek versenyképességét, ami a gazdasági növekedés potenciális csökkenésével jár. Ráadásul közvetlenül felhajtja az inflációt: az euróövezetben az éves fogyasztóiár-emelkedés augusztusban 3,3 százalékra gyorsult (a júliusi 2,9 százalékról), amit elsősorban az energiaárak 14,3 százalékos éves emelkedése okozott. Mindezek miatt a romló gazdasági kilátások ellenére sem tudott az EKB kamatot csökkenteni, sőt az infláció emelkedése miatt legutóbbi ülésén például emelésre kényszerült. Magyarország az EU egyik leginkább energiaimport-függő tagállama: 2025-ben a nettó energiaimport a GDP 2,6 százalékát tette ki, ami a harmadik legmagasabb arány az unióban. A helyzetet tovább súlyosbítja az orosz függőség, ami az Orbán-kormány korábbi állításaival szemben valójában nem jelentett a magyar fogyasztók számára árelőnyt. Az alacsonyabb áram- és gázszámlákat ugyanis részben a magasabb árat fizető lakossági és közületi (vállalati) fogyasztók állták, részben különböző (általában később a lakosságra áthárított) adókból finanszírozta az ország. Bár számos érv szólna a mostani rezsicsökkentési rendszer megszüntetése mellett, amelyet egy új, az energiahatékonyságot és -takarékosságot szem előtt tartó, de a szolidaritási elveket is megtartó rendszer válthatna fel, ez a mostani árszintek mellett ezen a télen aligha fog megvalósulni. Mindezek miatt nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Magyarországon a lakossági energiaárakat továbbra is a rezsicsökkentés keretében, hatósági áron fogják biztosítani, ami védi a háztartásokat, de az államháztartásra hárítja a többletköltséget. A magas importfüggőség és az orosz kitettség miatt Magyarország külső egyensúlya különösen érzékeny az energiaárak további emelkedésére – ezt az EU makrogazdaságiegyensúly-hiányra vonatkozó eljárása is kiemeli. Magyarország esetén – ahogy már jeleztük – a nettó energiaimport a GDP 2,6 százalékát tette ki 2025-ben, ezen belül az orosz fosszilis energia-import a GDP 2,1 százalékára rúgott. Ha az olaj- és gázárak tovább emelkednek a télen, az éves energiaszámla többlete könnyen elérheti a GDP 0,5-1 százalékát is. Ami duplán sújtaná a magyar gazdaságot, hiszen ez egyrészt közvetlen költségvetési teher lenne (a kompenzációk és állami energiatámogatások miatt), másrészt közvetett teherrel is járna, hiszen magasabb lehet ezek miatt az infláció és kamatszint, miközben vélhetőleg a növekedés lassulását is okozná.