● news.bsdnet.hu

Új korszak jön a politikusok vagyonának ellenőrzésében. A társadalmi egyeztetésre bocsátott törvényjavaslat szerint – és Magyar Péter miniszterelnök bejelentése alapján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak rendszeresen vizsgálnia kellene többek között az országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok, közigazgatási államtitkárok, valamint a kormány- és miniszteri biztosok vagyoni helyzetét. A tét azonban nagyobb lehet annál, hogy a hatóság összevesse a vagyonnyilatkozatokban szereplő adatokat. Magyar Csaba, az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője az Indexnek arról beszélt, hogy a vizsgálatok lényege annak feltárása lehet, hogy az érintettek vagyongyarapodása összhangban áll-e az igazolható jövedelmükkel és más, jogszerűen dokumentálható vagyoni forrásaikkal. Vagyis nemcsak az kerülhet fókuszba, hogy kinek mije van, hanem az is, hogy miből lett. Mindez olyan időszakban terhelhet újabb feladatokat az adóhatóságra, amikor a NAV ellenőrzési köre amúgy is folyamatosan bővül. A kérdés ezért nemcsak az, milyen jogosítványokat kap az adóhivatal, hanem az is, lesz-e elegendő szakember és kapacitás ahhoz, hogy a politikusok és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni mozgások vizsgálata a gyakorlatban is működjön. De mit jelent mindez a gyakorlatban? A vizsgálat során a NAV lényegében azt próbálja rekonstruálni, hogy egy magánszemély milyen forrásokból építette fel a vagyonát. Ha valaki néhány év alatt jelentős értékű ingatlanokat, üzletrészeket, értékpapírokat vagy más vagyonelemeket szerez, miközben az adóhatóság előtt ismert jövedelmei ezt látszólag nem teszik lehetővé, az már önmagában felvethet kérdéseket. Magyar Csaba azonban kiemelte, ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy eltitkolt, adóköteles jövedelemről van szó. A vagyongyarapodás mögött állhat örökség, megtakarítás, ajándék, kölcsön vagy más jogszerű forrás is. A vita sok esetben éppen ott kezdődik, hogy ezek eredete és időpontja évekkel később is hitelt érdemlően bizonyítható-e. A tervezet azonban nem állna meg a jelenleg hivatalban lévőknél. Egy fontos átmeneti szabály alapján azok is a NAV látókörébe kerülhetnek, akik már távoztak a posztjukról: ha az érintett megbízatása vagy jogviszonya a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül szűnt meg, az adóhatóságnak 30 napon belül meg kell kezdenie az egyedi kockázatelemzést. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az új rendszer indulásakor nem tiszta lappal kezdődne az ellenőrzés. A vizsgálati kör rögtön visszanyúlhatna az előző öt évben leköszönt vagy távozott tisztségviselőkhöz is. Magyar Csaba lapunknak arról beszélt, hogy a NAV az érintett tisztségviselőknél első lépésként kötelező kockázatelemzést végezne. Ennek során nemcsak azt nézheti meg, hogy az adott pillanatban milyen vagyon van az érintett nevén, hanem azt is, hogyan változott ez a vagyon az idők során. A vizsgálat bizonyos esetekben a hozzátartozókra, más kapcsolódó személyekre és gazdasági társaságokra is kiterjedhet, ahogyan annak körülményeire is, ha egy vagyonelemet időközben másra ruháztak át. A NAV ehhez a saját adatain túl más állami szervek információit, pénzügyi és ingatlanadatokat, valamint céginformációkat is felhasználhat. Ez azért lehet különösen fontos, mert egy ma látható ingatlan, üzletrész vagy más vagyonelem akár évekkel korábbi ügyletek eredménye is lehet. A vagyon időközben gazdát cserélhetett, bekerülhetett egy társaságba, megjelenhetett családtagon keresztül, vagy más befektetési konstrukcióban ölthetett testet. A hangsúly így nem pusztán azon van, hogy kinek mi van a nevén, hanem azon is, hogy a vagyon milyen úton jutott oda. Ha a kockázatelemzés adózási problémát jelez, abból adóellenőrzés következhet, súlyosabb esetben pedig büntetőjogi kérdések is felvetődhetnek. „A vizsgálat sem feltétlenül állna meg a tisztségviselő saját vagyonánál. A tervezett szabályozás a hozzátartozók vagyoni helyzetét és egyes esetekben a vagyon más személyhez vagy gazdasági társasághoz történő átruházását is vizsgálhatóvá tenné. Ennek gyakorlati jelentősége különösen nagy lehet olyan esetekben, amikor egy jelentős vagyonelem nem közvetlenül az érintett személy nevén szerepel. A kérdés ilyenkor nem feltétlenül az lesz, hogy ki a tulajdonos a vizsgálat időpontjában, hanem az is, hogy mikor, milyen jogcímen és milyen körülmények között került oda a vagyon” – magyarázta az Indexnek az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke. A tervezet bejelentésekor az is felvetődött, hogy a vagyonosodási vizsgálatok akár húsz évre visszamenőleg is feltárhatják az érintettek vagyoni viszonyait. Magyar Csaba szerint azonban a társadalmi egyeztetésre bocsátott normaszövegből egyelőre nem olvasható ki ilyen általános, húszéves visszatekintési szabály. Az továbbra is nyitott kérdés, hogy a jogalkotási folyamat későbbi szakaszában bekerül-e ilyen rendelkezés a végleges törvénybe. A jelenlegi szöveg alapján viszont a húszéves időtáv önmagában nem állapítható meg. A valódi határt ezért egyelőre inkább az mutatja meg, hogyan működnek a már most is létező adójogi elévülési szabályok. De mit jelent ez a gyakorlatban? Főszabály szerint a NAV adómegállapításhoz való joga öt év elteltével évül el, de ezt az öt évet nem attól az évtől kell számítani, amikor a jövedelem vagy az ügylet keletkezett. A határidő annak a naptári évnek az utolsó napjától indul, amelyben az adott adóról bevallást, adatbejelentést vagy bejelentést kellett volna tenni. Egy 2021-es adókötelezettségnél például, amelyről 2022-ben kellett bevallást benyújtani, az elévülés 2022. december 31-én kezdődik, és főszabály szerint 2027. január 1-jén áll be. Az öt év ráadásul korántsem jelent minden esetben öt egyszerű naptári évet. Az adózás rendjéről szóló törvény több olyan helyzetet is ismer, amikor az elévülési idő meghosszabbodhat. Az a leegyszerűsítés, hogy egy adóügy öt év után automatikusan „eltűnik”, nem állja meg a helyét. Van azonban egy fontos kivétel, amely jelentősen kitolhatja ezt az időhatárt. Ha a bíróság megállapít bizonyos, az adókötelezettséget érintő bűncselekményeket, akkor az adó megállapításához való jog addig nem évül el, amíg maga a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Ez már valóban azt jelentheti Magyar Csaba szerint, hogy egy adóügy jóval túlterjeszkedik az általános ötéves elévülési időn. Fontos ugyanakkor, hogy ez nem egy korlátlanul alkalmazható hosszabbítás: csak meghatározott bűncselekményeknél, jogerős bírósági megállapítás esetén érvényesül. Ráadásul maga a büntetőeljárás is megakaszthatja az elévülés óráját. Az ilyen ügyekben az adó megállapításához való jog elévülése a büntetőeljárás kezdetétől annak törvény szerinti befejezéséig nyugszik. Vagyis ha egy vagyonosodási ügy büntetőjogi szálat is kap, az eljárás időben sokkal messzebbre nyúlhat annál, mint amit az ötéves főszabály alapján elsőre gondolnánk. Mi történik akkor, ha a NAV valóban problémát talál? Magyar Csaba szerint fontos különválasztani az egyes lépcsőfokokat, önmagában a kockázatelemzés még nem jelent adóhiányt, és egy nehezen megmagyarázható vagyongyarapodás sem jelenti automatikusan azt, hogy bűncselekmény történt. Ha azonban az elemzés olyan körülményeket tár fel, amelyek adózási kockázatra utalnak, abból már adóellenőrzés következhet. Amennyiben pedig ennek során bűncselekmény gyanúját felvető információk kerülnek elő, az ügy büntetőjogi irányt is vehet. A kockázatelemzés, az adóellenőrzés és a büntetőeljárás tehát három különböző eljárási szint, még akkor is, ha ugyanannak a vagyoni történetnek a feltárásából indulnak ki. Éppen az jelentheti az egyik legérdekesebb jogi kérdést, hogyan kapcsolódnak majd ezek egymáshoz. Nem mindegy például, hogy az egyik eljárásban megszerzett bizonyítékokat miként lehet felhasználni egy másikban, mikor léphet át az ügy a büntetőjog területére, illetve hogyan érvényesül a „ne bis in idem” elve, vagyis a kétszeres eljárás és büntetés tilalma. A szabályozás egyik kulcskérdése ezért az lehet, hogy a kötelező kockázatelemzéstől egy esetleges adóellenőrzésen át a büntetőeljárásig pontosan milyen eljárási lánc épül fel. „Az új vagyonosodási rendszer azért is érdekes, mert az elektronikus nyugtaadás felügyelete mellett a NAV közben más területeken is jelentős új ellenőrzési feladatokat kap. Különösen fontos ebből a szempontból a bizalmi vagyonkezelési és magánalapítványi struktúrák ellenőrzése. Az új szabályozás kifejezetten ellenőrzési kötelezettséget telepít a NAV-ra bizonyos, korábban létrehozott bizalmi vagyonkezelési és magánalapítványi struktúrák esetében. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a hamarosan induló vagyonadó is minden bizonnyal jelentős többletmunkát telepít majd a hivatalra. Ez már önmagában komoly szakmai kapacitást igénylő feladat” – magyarázta az Indexnek Magyar Csaba. Ha ehhez hozzávesszük a most tervezett vagyonosodási vizsgálatokat, akkor a NAV előtt egyszerre több olyan ellenőrzési terület nyílik meg, amely összetett vagyoni struktúrák és hosszabb időszakok rekonstrukcióját igényli. A NAV-nak nemcsak vizsgálnia kell majd, hanem embert is kell találnia hozzá. Az új rendszer egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb kérdése ezért az lesz, hogy ki fogja mindezt elvégezni. (Ezt egyébként korábban már egy jogász szemüvegén keresztül is bemutattuk.) Egy összetett vagyonosodási vizsgálat ugyanis jóval több lehet egy szokványos adóellenőrzésnél. A szakembereknek akár éveken átívelő vagyonmozgásokat kell rekonstruálniuk, egymás mellé tenniük ingatlanokat, üzletrészeket, értékpapírokat és pénzügyi tranzakciókat, miközben családi és gazdasági kapcsolatokat is fel kell tárniuk. Ehhez nem elég egyetlen szakterület ismerete. Adójogi, számviteli, pénzügyi, cégjogi, vagyonértékelési és adatbányászati tudásra is szükség lehet, különösen akkor, ha a vagyon eredete több szereplőn, cégen vagy korábbi ügyleten keresztül követhető csak vissza. A NAV egyre több adatot képes automatizáltan elemezni, de az algoritmus a munka csak egy részét végzi el. A kockázatelemzés után valakinek át kell néznie a szerződéseket, kivonatokat, cégiratokat és más bizonyítékokat, össze kell raknia a vagyoni folyamat egészét, majd olyan döntést kell hoznia, amely egy esetleges bírósági eljárásban is megállja a helyét. Magyar Csaba szerint amennyiben az új rendszert valóban széles körben alkalmazzák, úgy a NAV előtt ezért nemcsak új ellenőrzési feladatok, hanem komoly humánerőforrás-kérdések is megjelenhetnek. Nem feltétlenül pusztán több ellenőrre lesz szükség, hanem olyan szakemberekre is, akik egyszerre több terület összefüggéseit képesek átlátni. De mit mutatnak a NAV saját peres adatai? Nincs olyan hivatalos NAV-statisztika, amelyből külön meg lehetne mondani, hogy a klasszikus értelemben vett vagyonosodási vizsgálatok hány százalékát nyeri meg az adóhatóság. Az ellenőrzési szakterülethez kapcsolódó közigazgatási perek adatai azonban adnak valamiféle képet arról, hogy az ellenőrzési döntések milyen arányban maradnak fenn bírósági felülvizsgálat után. „A NAV hivatalos évkönyvei alapján 2022 és 2025 között a bíróságok az ellenőrzési szakterülethez kapcsolódó ügyekben az esetek mintegy 81-85 százalékában helybehagyták az adóhatóság döntéseit” – összegezte Magyar Csaba. A számokat ugyanakkor óvatosan kell kezelni. Ezekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egy konkrét vagyonosodási ügyben ugyanilyen arányban jár sikerrel a NAV, vagy éppen az adózó. Az adatok ugyanis az ellenőrzési szakterülethez kapcsolódó peres ügyek egészét tartalmazzák, nem kizárólag vagyonosodási vizsgálatokat. Annyi azonban kirajzolódik belőlük, hogy a NAV ellenőrzési megállapításai az elmúlt években az ilyen perek nagy többségében fennmaradtak a bírósági felülvizsgálat után is. A tervezet nemcsak magukat a vizsgálatokat szabályozná, hanem azt is, hogy a NAV milyen adatokat köteles nyilvánosságra hozni a működéséről. Az adóhatóságnak havonta, kereshető formában kellene közzétennie, hány egyedi kockázatelemzést végzett, ezek közül hány esetben merült fel bűncselekmény gyanúja, hány értesítés vagy feljelentés született, és végül hány ügyből lett tényleges adóellenőrzés. Ha ez a rendszer ebben a formában valósul meg, idővel nemcsak az válhat láthatóvá, hány közéleti szereplőt érint a vizsgálat, hanem az is, hogy a kockázatelemzések mekkora része jut el adóellenőrzésig vagy akár büntetőjogi következményekig. Ennél is erősebb elem lehet a név szerinti közzététel. A tervezet szerint a NAV negyedévente nyilvánosságra hozná azoknak az érintett közszereplőknek a nevét és tisztségét, akiknél az SZJA-hoz kapcsolódóan legalább ötmillió forintos adóhiányt állapítottak meg véglegessé vált határozatban. Fontos azonban a különbség: ez nem azoknak a listája lenne, akiket kockázatelemzés alá vontak, hanem azoké, akiknél az eljárás végén már legalább ötmillió forintos adóhiányt állapítottak meg. A tervezett rendszer ezért jóval több lehet egy újabb NAV-feladatnál. A közéleti szereplők vagyoni helyzete rendszeres ellenőrzés alá kerülhet, miközben a vagyon eredetének bizonyíthatósága is felértékelődik. Egy évekkel korábbi adásvételi szerződés, bankszámlakivonat, öröklési irat, üzletrész-adásvétel vagy korábbi adóbevallás később döntő jelentőségű dokumentummá válhat. A rendszer egyik valódi próbája ezért az lehet, hogy évekkel később mennyire rekonstruálható egy-egy vagyoni folyamat, és az érintettek mennyire tudják hitelt érdemlően igazolni, honnan származott a vagyonuk. (Borítókép: Magyar Péter beszél az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. szeptember 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)