● news.bsdnet.hu

A hagyományos média jelenlegi formájában gyakorlatilag véget ért – erről beszélt Dull Szabolcs politikai elemző és Neizer Anita újságíró az Öt pontban podcast rendhagyó adásában, amely a magyar média helyzetét és kihívásait vette górcső alá. A„Magyar Péter versenytársa lett a teljes magyar médiának”című beszélgetés elején öt kulcsfontosságú kihívást, vagyis „gócpontot” azonosítottak, amelyek szerintük alapjaiban formálják át a magyar sajtót: a közösségi média elsőbbsége, a közönség megváltozott elvárásai, az új üzleti modellek kényszere, a mesterséges intelligencia által generált tartalomgyártás, valamint Magyar Péter piaci hatása. Neizer Anita szerint a magyar sajtó problémái nem most kezdődtek. Úgy fogalmazott, hogy a Fidesz elmúlt 16 éves kormányzása alatt az orgánumok folyamatos politikai és gazdasági nyomás alatt működtek: az állami hirdetések, a piac átrendezése, valamint kritikus szerkesztőségek leépülése vagy megszűnése alapvetően alakította át a nyilvánosságot. Dull Szabolcs szerint ugyanakkor a politikai környezet esetleges lazulása (az április 12-ei Tisza győzelem – szerk.) nem jelent automatikus fellélegzést a sajtóéletnek, mert közben a teljes piaci logika megváltozott. A beszélgetés egyik legérdekesebb állítása szerint Magyar Péter ma nem csupán politikai szereplő, hanem a hagyományos média egyik legerősebb versenytársa. Neizer Anita szerint ezt a mindennapi tapasztalat is mutatja: míg korábban az emberek reggel online hírportálokat böngésztek vagy különféle tartalmakat néztek a digitális közösségi térben, ma sokan közvetlenül Magyar Péter élő bejelentkezéseit követik. A parlament alakuló ülését említettek példaként, amikor a politikus saját csatornáin élőben közvetítette az eseményeket. Ez új helyzetet teremt: „Míg korábban a szerkesztőségek egymással versenyeztek a figyelemért, ma egyetlen politikai szereplő saját felülete is képes dominálni a közönség figyelmét.„ A beszélgetés szerint ez nemcsak technológiai, hanem szakmai kihívás is. A klasszikus szerkesztőségi logika– információgyűjtés, ellenőrzés, szerkesztés, publikálás –lassabb, mint az azonnali közvetítésre épülő politikai kommunikáció. Dullés Neizer szerint a magyar médiának ezért nem egyszerűen alkalmazkodnia kell az új környezethez, hanem újra kell definiálnia saját szerepét. A kérdés már nem az, hogyan lehet visszatérni a korábbi médiavilághoz, hanem az, hogyan maradhat hiteles és releváns egy olyan korszakban, ahol a politikusok közvetlenül, szerkesztői szűrő nélkül kommunikálnak a választókkal. Neizer szerint Magyar Péter csatornái már nemcsak hírfelületként működnek, hanem szórakoztató tartalomként is. A kormányalakítás idején és a Karmelita bejárások alatt sokan úgy követték a politikus közvetítéseit, mint korábban egy streamingműsort vagy Netflix-sorozatot. A politikus saját maga is korábban arról beszélt, hogy hosszabb távon egyfajta „Tisza TV”-t szeretne létrehozni: egy olyan médiaplatformot, ahol nemcsak ő, hanem akár a kormánytagok is közvetlenül kommunikálnának a nyilvánossággal saját műsorok, beszámolók vagy tematikus tartalmak formájában. Ez a modell a hagyományos médiát tartalmilag és üzletileg is nehéz helyzetbe hozza, miközben a hitelességi verseny is kiéleződik. A beszélgetésben felidézték, hogy Magyar Péter már nyíltan arra biztatta követőit: ha hiteles információt akarnak, inkább az ő csatornáit kövessék, ne a hagyományos sajtót. Dull Szabolcs szerint a független médiának különösen nehéz alkalmazkodnia az új helyzethez, mert sok szerkesztőség még mindig a korábbi politikai logika mentén működik, miközben most már a mindenkori hatalom ellenőrzése lenne az elsődleges feladat. Szóba került a korábbi (a Fidesz-féle – szerk.) kormányközeli sajtó jövője is. Neizer Anita szerint a propaganda- és pártszerkesztőségekben komoly racionalizálás várható, mivel számos ilyen médium csak jelentős állami támogatással működött. Ugyanakkor az üzletileg is életképes szereplők –például a TV2 vagy az Indamedia –akár új szerepet is kereshetnek, például ellenzéki hangvétellel próbálhatnak piacot szerezni. A közmédia jövője szintén vitatéma volt. Elhangzott az is, hogy akár meg is lehetne szüntetni, ám később árnyalódott ez az álláspont. A közmédia mellett szólhat, hogy még mindig sok ember onnan tájékozódik, és ideális esetben a társadalmi megbékélés fóruma lehetne. Emellett, ha sikerülne politikától és piaci nyomástól független finanszírozási modellt kialakítani, akár valódi szabad újságírói műhelyként is működhetne.