● news.bsdnet.hu

Ördög Nóra, az Ázsia Expressz műsorvezetője a versenyzőkhöz fűződő személyes viszonyáról, a műsor emberi oldaláról és a kamerák mögötti helyzetekről is beszélt a Médipiacnak adott interjújában. Elárulta, miért nehéz kívül maradnia a szereplők küzdelmein, mit tanult a produkcióból az emberi kapcsolatokról, és azt is, milyen műsort érez ma kevésbé közel magához. Van olyan pont, amikor műsorvezetőként elkezdesz aggódni egy párosért az Ázsia Expressz felvételén, hogy mi lesz velük, vagy teljesen kívül tudod helyezni magad ezen? Még azoknak a pároknak az esetében sem tudom igazán kívül helyezni magam, akiket ott ismerek meg, pedig nagyon sok ilyen van. Az idei évadban viszont voltak olyanok is, akiket nagyon közelről ismerek. Vomberg Frici és Tischler Petra például közvetlen kollégáim, sőt azt mondhatom, a barátaim is. A Séfek Séfét már száz éve csináljuk együtt. Amikor például azt látom, hogy négyezer méteres tengerszint feletti magasságban vagyunk, és érzem magamon is, hogy ez mennyire megviseli az ember szervezetét, nyilván eszembe jut, hogy úristen, remélem, Frici jól van, és minden rendben van vele. Esténként, amikor én már nem forgatok velük, ők még szállást keresnek. Van a stábbal egy közös chatünk, ahol követjük az eseményeket, hogy ki hol tart, sikerült-e szállást találni, és így tovább. Nagyon nyomasztó tud lenni, amikor nézem az órát, már késő van, és azt látom, hogy egy páros még mindig nem talált szállást. Az ember ilyenkor nagyon átérzi, hogy ez pokolian nehéz. Hullafáradtak, ott vannak a hidegben, és még mindig nincs hol aludniuk. Bekapcsol bennem egy gomb, hogy menjünk már értük, segítsünk nekik. De hát nem lehet, mert ez is a játék része. Előbb-utóbb meg kell oldaniuk. Akkor nem tudsz teljesen belehelyezkedni abba a fajta „hideg professzionalizmusba”, amit sokszor a médiasulikban is tanítanak, hogy a műsorvezető maradjon távolságtartó? Nem, egyáltalán nem! Nyilván vannak játékok, amelyeket le kell vezényelni, ott az ember végzi a feladatát. De ebben a műsorban együtt veszünk részt a kalandban. Azt gondolom, mindenki úgy áll hozzá, hogy persze, ez egy verseny, de a nagy közös cél mégiscsak az, hogy együtt készítsünk egy nagyon jó tévéműsort. Ebben mindenki partner. Nem olyan értelemben, hogy kívülről irányítjuk a versenyt, a cél természetesen az, hogy valaki megnyerje, de ennél van egy nagyobb közös cél: hogy nagyon jó műsor készüljön. Az Ázsia Expresszben a szereplők nagyon gyorsan elveszítik a megszokott státuszukat. Bolíviában vagy Brazíliában gyakorlatilag „senkik”: nincs pénzük, nincs komfortjuk, segítséget kell kérniük. Mikor derül ki egy ilyen realityhelyzetben, hogy valójában ki milyen ember? Lehet ebből messzemenő következtetéseket levonni, vagy ez mégiscsak egy szimpla szórakoztató műsor, ahol mindenki szerepet játszik? Szerintem, aki jó emberismerő, és a rezgésekből, egy ember mozdulataiból vagy abból, ahogyan beszél, jól tud olvasni, az általában hétköznapi helyzetekben is megérzi, hogy milyen lehet valaki. Akkor is, ha csak egy műsorban látja, vagy újságcikkekből ismeri. Ezek a benyomások sokszor visszaigazolódnak ebben a versenyhelyzetben is. Itt nem nagyon lehet sokáig úgy tenni, mintha valaki más lennél. Nem tudsz szerepet játszani. Annyira ki van mindenki billentve a komfortzónájából, hogy nagyon hamar eljön az a pillanat, amikor megmutatkozik, hogyan működik valójában. Volt olyan szereplő, akit korábban csak felületesen ismertem, ezért igazából nem is volt róla kialakult véleményem. Volt valamilyen prekoncepcióm arról, hogy milyen ember lehet, de olyan nem nagyon volt, akit teljesen félreismertem volna, és egészen mást mutatott volna magából, mint amit előzetesen sejtettem róla, akár pozitív, akár negatív értelemben. Ezek a tulajdonságok viszont ebben a helyzetben nagyon fel tudnak erősödni. Az évek során megváltoztak a celebek is? A korábbi évadok szereplőihez képest ma már rutinosabbak, tudatosabban viselkednek a kamera előtt? Lehet, hogy van benne ilyesmi. De azt gondolom, ez elsősorban a szerkesztők munkája, és őket dicséri, hogy úgy válogatják össze a versenyzőket, hogy legyen bennük egy nagy adag egészséges exhibicionizmus, vagy legalábbis ne féljenek a kamerától. Az pedig, hogy menet közben például a játékhelyzetekben hogyan hozzák ki belőlük ezeket a tulajdonságokat és reakciókat, nagyon nagy részben a szerkesztők munkája is. Mikor látod egy párosról, hogy lehet, néhány nap után szétesnek, vagy nagyon mély dráma alakulhat ki közöttük? Igen, de vannak nagy meglepetések is. Van egy titkos játékunk a stábban. A nulladik nap előtt, amikor még fogalmunk sincs arról, mennyire ügyesek, mennyire kitartóak, hogyan működnek majd, megtippeljük, hogy ki jut el a végéig. És nagyon nagy meglepetések szoktak érni bennünket. Az idei évadban is volt olyan páros, akit abszolút a top háromba vártam, végül mégsem jutottak el odáig, korábban kiestek. Ennyire be tudják csapni az embert az előítéletei? Nem feltétlenül előítéletnek nevezném, inkább valamiféle várakozásnak vagy sejtésnek. Azt gondolod, hogy valaki biztosan jól vagy éppen rosszul működik majd bizonyos helyzetekben, aztán kiderül, hogy egy adott ponton elfárad a történet. Ilyen van. Aztán az ellenkezője is, hogy a legnehezebb helyzetben kap erőre valaki. Mi az, amit az Ázsia Expressz megtanított neked az emberi kapcsolatokról, amit más műsorok nem? Nagyon sokféle produkciót csináltál már, de mit adott ehhez pluszban ez a műsor? Nem tudom, mennyire specifikusan az Ázsia Expressz hatása, de szerintem nagyon sokat számít, hogy amikor a kamerák nem forognak, emberileg milyen a kapcsolat azok között, akik együtt szerepelnek egy műsorban. Az a nexus, ami közöttünk van – akár már korábbról, akár ott, a verseny során alakul ki – , szerintem nem baj, ha egy kicsit érződik a kamerán keresztül is. A nézők szeretik azt érezni, hogy valamennyire ők is tagjai ennek a társaságnak, főleg akkor, ha azt látják, hogy jó a hangulat és jók a rezgések. Egy ázsiás helyzetben ezt nem nehéz megélni, mert ott tényleg nagyon össze vagyunk zárva. Egy teljesen kiszakított világban létezünk, és ez az egész ázsiai őrület magával ragad bennünket. Talán azt tanultam meg ebből, hogy ezeket a kis emberi finomságokat más műsorokba is át lehet vinni. Akár a Séfek Séfében, akár más produkcióban. Van olyan műsor, amit egyáltalán nem tudnál elképzelni magadnak? Például most együtt mutattátok be a Tv2 sajtótájékoztatóján az elég pajzán, meglehetősen erotikus karakterű A Kísértést. Az például nem annyira nekem való. De hála istennek a főnökeim elég jól tudják, hogy melyek azok a dolgok, amelyek passzolnak hozzám. Bár soha nem lehet tudni. Ha olyan helyzet lenne, hogy nekem kellene csinálnom, akkor nyilván „Nóris” lenne. Szerintem A Kísértés annyira Kasza Tibi műsora, hogy erről szinte felesleges is beszélni. Tökéletesen passzol hozzá, nagyon jól csinálja. A Tv2-nél nagyon jól vannak kiosztva közöttünk, azaz műsorvezetők között ezek a feladatok. Ha nekem kellene vezetnem egy ilyen műsort, valószínűleg ösztönösen is a saját képemre formálnám a műsorvezető szerepét. Hisz attól, hogy rám bíznak egy műsort, kötött működési logikával, attól én még én vagyok. Maga a műsor, vagy az, ami benne történik, lehet olyan, amit a saját életemben nem csinálnék. Nyilván nem mennék el a párommal egy ilyen szituációba azért, hogy teszteljük a hűségünket, és szerintem Tibi sem. De ettől még műsorvezetőként valószínűleg tudnék benne Ördög Nóra maradni.Egy kicsit úgy éreztem, először azt mondtad volna legszívesebben, hogy nem,soha, aztán eszedbe jutott az, amit a politikusok szoktak mondani: soha ne mondd, hogy soha. Azért, mert szerintem maga a műsor nem feltétlenül te vagy. Egy Ázsia Expresszben is nagyon sok olyan dolog történik, amivel nekem, mint Ördög Nórának, nem feltétlenül kell azonosulnom. Ezt akár ki is fejezhetem. Attól te még önmagad maradsz. Ugyanúgy, ahogyan a néző kívülről nézi a történéseket, és lehet róla véleménye, akár el is ítélhet bizonyos dolgokat, a műsorvezetőnek is megvan ez a joga és lehetősége, még akkor is, ha közben ő maga is része a műsornak. Október 19-én Ázsia Expressz dupla premier epizód az Aktív után – majd minden hétköznap este, péntekenként pedig Ázsia Expressz kibeszélő a TV2-n!