● news.bsdnet.hu

Nem vagy a show-műsorok rendszeres szereplője. Most mégis elvállaltad a Sztárban Sztárt. Miért? Egyszerűen kíváncsi lettem, hogy mit tud kihozni belőlem egy ilyen verseny. Hogy mi az, amit saját magamon kívül el tudok játszani a színpadon. Korábban soha nem érdekelt a színészet, de az elmúlt években sokat utaztam Los Angelesbe, és ott kialakult egy haveri köröm, akik között színészek is vannak. Tőlük állandóan azt hallottam, hogy rendszeresen járnak castingokra, és én ezt olyan menő dolgoknak tartom. Nem azt mondom, hogy én mostantól színész akarok lenni, de ebben a szórakoztató show-műsorban egy kicsit átélhetem, hogy milyen színésznek lenni. Például múlt héten Cher bőrébe nagyon szerettem bújni, mert miközben felkészültem belőle, beleástam magam az életművébe, s a zenjén túl egy csomó interjúját megnéztem a YouTube-on és nagyon magával ragadott a személyisége. Laza nő, aki nem akar megfelelni mások elvárásainak, és ez nekem tetszik. Rólad pedig az a hír járja, hogy magadnak való, zárkózott ember vagy. Épp ellenkezője annak, amilyennek Chert gondoljuk. A zárkózottság relatív fogalom, de az tény, hogy a magánéletem minden egyes szegletét nem tárom a nagy nyilvánosság elé. Nekem szükségem van egyedüllétre, mert olyankor hallom meg a gondolataimat és tervezem a jövőmet. A dalíráshoz is kell egyfajta belső elcsendesülés és a festészethez is, ami az elmúlt években a hobbimmá vált. Azt hiszem, nem vagyok tehetséges festő, de örömömet lelem a képek készítésében, és ez számomra bőven elég. (Forrás: TV2) Az éneklésben viszont nagyon jó vagy. Milyen helyezésre számítasz a Sztárban Sztárban? Ez nem egy énekverseny, tehát fogalmam sincs hányadik helyre kerülök, de az a célom, hogy döntőbe jussak. Nagyon boldog leszek, ha elérem azt, amit a 2010-es X-Faktorban. Akkor a második helyen végeztem. A régi tehetségkutatós felfedezettekkel tartod a kapcsolatot? A győztes Vastag Csabával és a döntős Király L. Norbival? A fiúkkal nem, de Wolf Katival, a Nyári lányokkal és az egykori mentorommal, Keresztes Ildikóval igen. Illetve a beatbokszos Kassai Zsoltival az egykori Non Stop együttesből. Velük kifejezetten intenzív, baráti a kapcsolatom. Amikor legutóbb, kilenc évvel ezelőtt beszélgettünk, akkor kezdted Nico Ross művésznéven beindítani az amerikai karrieredet. Hol tart most ez az ügy? Tavaly nagyon sokat voltam Kaliforniában, összesen talán hat hónapot, de a honvágy mindig hazahozott. Adtam több szólókoncertet Los Angelesben és Las Vegasban, illetve januárban a Swing á la Django teltházas koncertjén meghívott előadó voltam a legendás New York-i Carnegie Hallban, ami óriási élményt jelentett. Úgyhogy elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem. A kinti klubok tulajdonosai visszavárnak, bármikor tudom folytatni az ottani zenei pályámat. Megyek is még Amerikába, csak az idei évben már az itthoni projektek kötnek le. Magyarországon is nagyon jól érzem magam, csak a kíváncsiság hajt mindig az Egyesült Államokba, hogy tudjam, ott mennyit érek. Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem az énekhangommal és a szorgalmammal nincs gond, pénzből viszont sokkal kevesebb áll a rendelkezésemre, de anélkül pedig nem tud látványosan fejlődni a kinti karrierem. Mire gondolsz? Mi kellene ahhoz, hogy ott is sztár legyen belőled? Nagyon sok pénz, talán dollármilliók. Amit tíz évvel ezelőtt célul tűztem ki magam elé, azt elértem, koncertezem, stúdiózok, de a következő lépcsőfok megugrásához rengeteg tőke kellene. Mivel a saját dalaim producere is vagyok, nem szeretnék több pénzt beinvesztálni abba, amire nincs garancia. Takács Nikolas és Till Attila a Sztárban sztár sajtóeseményén (Forrás: TV2) Hogyan élsz kint, milyen körülmények között? Szerencsés vagyok, mert van egy kedves amerikai család, akiknél Los Angelesben lakhatok. Van egy szép házuk és benne egy szobám. Az autójukat is oda szokták adni, így a bérlésre sem kell költenem. Kalifornia nagyon drága hely, és az utazás előtt alaposan át kell gondolnom, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatok. Ez a felszínes és sokszor álságos hollywoodi életstílus passzol hozzád? Én ennél sokkal mélyebb embernek gondollak… Tény, hogy az ottani sztárvilágban máshogyan működnek az emberek, sok múlik a személyes kapcsolatokon és mindenki igyekszik bekerülni a filmes- és a zeneipari  körökbe. Járok én is úgynevezett networking partykra, amiken névjegykártyákat cserélünk, kapcsolatokat építünk, de azt is tudom, hogy nem vagyok olyan könnyen barátkozós, mint amennyire a show-biznisz világában elvárható. A kezdeti időszak nagyon nehéz volt, nem találtam a helyemet és szinte meg kellett erőszakolnom magam, hogy a partikon új ismeretségeket szerezzek, odamenjek számomra idegenekhez és beszédbe elegyedjek velük. Úgy írnám le magamat, hogy én vagyok az a srác, aki egy Los Angelesig tartó repülőúton nem ismerkedik meg senkivel, mert a fejhallgatóján zenét hallgat, miközben egy másik ember legalább két új telefonszámmal száll le a repülőgépről, mert a hosszú légi úton új barátokat szerzett. Szerencsére most már vannak kinti kapcsolataim, segítő emberek, akik kapaszkodót jelentenek számomra, de az is igaz, hogy szeretnék fejlődni lazaság tekintetében. Azt szokták mondani, merjünk nagyot álmodni. Neked mi lenne az? Szeretnék galériát nyitni Budapesten. Korábban elvégeztem egy festménybecsüs iskolát is. Szeretem a szép tárgyakat, a kortárs alkotásokat. Jó lenne egy belvárosi galéria tulajdonosának lenni és mindenféle művészeti kiállításokat szervezni, a zenét és a képzőművészetet valami módon összehozni. Takács Nikolas a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon (Forrás: Olajos Piroska) Van ennek realitása? Remélem, igen. Nagyjából meg szoktam valósítani, amit eltervezek. Például fiatalon minden álmom az volt, hogy Galántáról Budapestre költözzek, és amikor 21 évvel ezelőtt befutott a vonatom a Nyugati pályaudvarra, rögtön azt éreztem, hogy hazaérkeztem. Azóta is nagyon szeretek a fővárosban lakni, miközben a családom továbbra is Szlovákiában él, így rendszeresen visszajárok a szülőföldemre is. Amikor nem koncertezel és nem a Sztárban Sztárban szerepelsz, mivel töltöd az idődet? Egy héten kétszer tanítok a Póka Egon Művészeti Akadémián zenei képzést és csoportos előadásokat a hallgatóknak. Ez a diplomát adó felsőfokú intézmény a magyar kortárs könnyűzenei oktatás egyik legfontosabb központja Budapesten. Szabadidőmben pedig Müller Péter írásait olvasom és spirituális témájú könyveket, vagy életvezetési előadásokat nézek a YouTube-on. Érdekelnek az utazási magazinok, az emberi sorsok, vagy csak arról egy izgalmas podcast, hogy kinek hogyan alakult az élete. Nyitott vagyok mások sorsára, de itthoni celebpartikra nem járok, mert olyan értékesnek tartom az időt, hogy felszínes dolgokra nem szeretem pazarolni. Idén betöltötted a 40. évedet. Végeztél számvetést a kerek ünnepen? Mi az, amit elértél és mi az, amit nem sikerült megvalósítani? Nem csináltam ilyen számvetést, mert egyszer egy bölcs tanító azt mondta, a célokat sziklába, az időpontokat homokba kell vésni, így nem érheti csalódás az embert. Egyetértek ezzel, és nem is akarok azon agyalni, hogy mit kellett volna 40 éves koromig elérnem. A legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint haladok az utamon, a többit pedig a sors elrendezi. A távolabbi tervek mellett mi a közelebbi? Megjelent egy videóklipem az Úgy vágyom című dalomhoz és egy új nagylemezt is kiadok novemberben. Ez lesz a tizedik albumom. Hamarosan országos koncertturnéra indulok, melynek utolsó állomását december 27-én a Müpá-ban tartjuk meg. A pályám során igyekeztem mindig minőségi és jó zenét csinálni, mert úgy látom, a közönségnek erre is igénye van. A magánéletedben milyen vágyaid vannak? Egészségesnek maradni és bejárni a világot. Nagyon szeretek utazni és különböző kultúrákat felfedezni. És persze a szüleimet, a testvéremet és a családomat is szeretném még sokáig magam mellett tudni. Ha most lennél fiatal és újrakezdhetnéd a felnőtt életedet, akkor is előadóművész lennél? Igen, és a rossz időszakokat sem hagynám ki. Kellenek a hullámvölgyek, a kudarcok, hogy utána értékeljük azt, amikor jobban mennek a dolgok. Szerencsére ez utóbbiból nekem sokkal több jutott.