Letaglózó

Quentin Tarantino 2003-ban igencsak meglepte a közönséget, amikor olyan csavaros gengszterfilmek, mint a Ponyvaregény vagy a Jackie Brown után lényegében egy szögegyenes bosszútörténettel jelentkezett. A Kill Bill főszereplője egy bérgyilkosnő, aki várandósan új életet szeretne kezdeni a szerelmével, de egykori megbízói nem hagyják. Párját megölik, de a támadásba ő is csaknem belehal, majd ötévnyi kóma után visszatér, és elégtételt vesz. A rendező lényegében kedvenc távol-keleti szamuráj- és harcművészeti filmjeinek írt szerelmes levelet, terjedelme miatt azonban a stúdió nyomására két részre vágva mutatták be extrém vízióját. Később azonban újravágta, majd egy filmmé fűzte össze őket, néhány speciális vetítést leszámítva pedig most először láthatjuk ebben a formában. Bár Uma Thurman ámokfutása már korábban is klasszikussá nemesedett, az új változat jóval grandiózusabbnak, igazi, nagybetűs, drámai erejű eposznak hat a maga négy órát is meghaladó játékidejével. Egységesebbnek is érződik, mint két részre szabdalva, ráadásul a jelenlegi hollywoodi filmek összevetésében is megdöbbentően frissnek hat.