● news.bsdnet.hu

Különös dolgok készülődnek a Dnyeszter mentén: Vlagyimir Putyin egyik elnöki döntése alapján Transznisztria lakói ezentúl könnyített, gyorsított eljárással kaphatják meg az orosz állampolgárságot.Hogy mi értelme vagy haszna van ennek? Megpróbálom elmagyaráznia Novaja Gazeta Evropaés a Moldovában megjelenőZiarul de Gardătudósításaialapján, de nem lesz sem rövid, sem egyszerű. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg. (Képünk illusztráció) Azt biztosan tudjuk, hogy ez év május 25-től fogadja az orosz nagykövetség Chișinăuban és az orosz külföldi konzuli szolgálat Tiraszpolban azokat a Dnyeszteren túli lakosokat, akik az új – egyszerűsített – eljárás keretében szeretnének orosz állampolgárságot szerezni. Ezt Vlagyimir Putyin május 15-én kihirdetett rendelete írja elő. A rendelet nagy felfordulást okozott, mivel a moldovai és az ukrán vezetők fenyegetést látnak benne. Tekintettel Moszkva korábbi hasonló lépéseire, ezt valóban így is kell értelmezni. Az orosz nagykövetség Moldovában május 25-én megkezdi az el nem ismert Dnyeszter-menti terület (vagyis Transznisztria) lakóinak orosz állampolgársághoz juttatását az egyszerűsített eljárás keretében. „A nagykövetség munkatársai minden tőlük telhetőt megtesznek a stabil és gyors ügyintézés biztosítása érdekében. A kiadott elektronikus sorszámok mennyisége fokozatosan bővülni fog” – tudatja a diplomáciai képviselet honlapja. A transznisztriai lakosok a dokumentumokat mind a chisinaui orosz diplomáciai képviseletnél, mind a tiraszpoli külső konzuli szolgálati irodánál benyújthatják. Ennek az irodának külön története van. A 2000-es évek elején valóban külképviseletként működött – a moldovai hatóságok elutasították az orosz külügyminisztérium többszöri kérését, hogy nyissanak konzuli képviseletet Transznisztriában. 2012-ben azonban Moszkva egyoldalúan úgy döntött, hogy teljes jogú diplomáciai képviseletet nyit az el nem ismert köztársaságban, amelynek igényeire a transznisztriai hatóságok egy önálló épületet biztosítottak Tiraszpol központjában. A konzulátustól csupán annyiban különbözik, hogy külföldi konzuli szolgáltatási irodának hívják. Putyin rendelete hatályon kívül helyezi az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke 1. részének 1–3. pontját a transznisztriaiakra vonatkozóan. Mostantól nem kell ismerniük Oroszország történelmét és az Oroszországi Föderáció jogszabályainak alapjait. Ráadásul nem vonatkozik rájuk az a követelmény sem, hogy „a tartózkodási engedély kiadásáról szóló döntés napjától az állampolgárság iránti kérelem benyújtásának napjáig öt éven át” Oroszországban kell tartózkodniuk állandó jelleggel. A rendelet hatálybalépése után a transznisztriai állampolgárság megszerzése nyilvánvalóan felgyorsul. Bár már így is (túl) sok az orosz állampolgár a térségben. Korábban Szergej Sojgu, az Orosz Biztonsági Tanács titkára egy interjúban kijelentette, hogy az el nem ismert köztársaságban 220 ezer orosz él. Ez valóban jelentős szám, mivel különböző becslések szerint összesen 300–450 ezer ember él ezen a területen. De ne feledjük, hogy az átlagos transznisztriai lakosnak az orosz útlevél mellett legalább még egy másik állampolgársága is van – Moldováé (az ország hatóságai szerint ez a transznisztriai lakosság több mint 90%-ára vonatkozik), Ukrajnáé, Romániáé vagy Bulgáriáé. Nem ritkák azok az esetek sem, amikor egy személy két, három vagy akár négy állampolgársággal is rendelkezik. A 35 éves el nem ismertség során a helyiek megtanulták a pragmatizmust és a túlélést. Számukra az útlevél gyakran nem identitáskérdés, hanem az élet megkönnyítésének lehetősége.* *Ne keressünk azonban európai analógiákat, ugyanis ez óhatatlanul tévútra vezetne minket. Már csak azért is, mert Oroszország kizárólag kötelességeket kínálhat az új állampolgárainak, előnyöket jóval kevésbé – és ezek között a kötelességek között legelöl áll a sorkatonai. Az orosz útlevél nem megnyitja a világot birtokosai előtt, hanem inkább lezárja, az orosz szociális ellátás inkább csak szimbolikus (bár a transznisztriainál valamivel jobb, hiszen ott a nyugdíjakat Chișinău kell fizesse, Tiraszpol nem fizet semmit, Chișinău viszont csak a Dnyeszteren innen fekvő bankokba hajlandó utalni, tehát a járandóság felvétele is kisebb kalandregény az idősek számára), Oroszországban a munkalehetőségek -körülmények és -bérek is sokkal rosszabbak, mint az EU-ban, ahová a moldovai útlevél birtokában bármikor elutazhatnak a transznisztriaiak, tehát nincs értelme összehasonlításokat tenni a magyar–román vagy román–moldovai kettős állampolgársággal, ugyanis ez a két utóbbi is inkább szimbolikus jelentőségű mostanra, de a felvételük legalább nem jár kellemetlenségekkel, és ezt az orosz állampolgárságról nem mondhatjuk el. Bár az orosz útlevél-kibocsátás a transznisztriai lakosok számára már évtizedek óta folyik, Putyin rendeletét nem szabad hétköznapi esetként kezelni. A háború kezdete óta az orosz vezető egyáltalán nem foglalkozott a transznisztriai kérdéssel. Nem nyilatkozott róla, és nem tett semmilyen lépést az el nem ismert köztársaság ügyében, amelyet Oroszország mindig is Moldova részének tekintett. Ebben az értelemben az állampolgárságról szóló rendelet riasztó jel, már csak azért is, mert korábban Moszkva minden hivatalos dokumentumban a nem elismert köztársaságot „a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiójának” nevezte. Most Putyin nem jelzi a hovatartozást, hanem úgy nevezi a régiót, ahogyan azt maguk a Dnyeszteren túli hatóságok hívják. A Kreml döntése mind Chișinău, mind Kijev részéről kritikus megjegyzéseket váltott ki. A moldovai elnök, Maia Sandu Moldovát fenyegető kísérletnek nevezte a rendeletet, amelynek célja az Ukrajna elleni háborúhoz szükséges emberanyag toborzása. Később megjegyezte, miszerint: „A Dnyeszter bal partján élők egyébként is az Európai Unió, nem pedig Oroszország állampolgárai akarnak lenni.” Az ukrán vezető, Volodimir Zelenszkij is reagált: „Tegnap Oroszország új lépést tett Transznisztria ügyében: az oroszok egyszerűsítették az állampolgárság megszerzésének eljárását a moldovai régióból származók számára. Ez a lépés különleges, és nem csupán azt jelenti, hogy Oroszország így új katonákat keres magának, hiszen az állampolgárság katonai kötelezettséget is magában foglal.” Volodimir Zelenszkij azt is kijelentette, hogy Oroszország ezzel Transznisztria területét a sajátjaként kezeli: „Moszkvában gyakran mondják különböző beszélgetőpartnereiknek, hogy állítólag csak a Donyec-medence érdekli őket. Valójában messze nem csak a Donyec-medence. Erre reagálnunk kell. Annál is inkább, mert az orosz katonai kontingens és a titkosszolgálatok jelenléte Transznisztriában számunkra is kihívást jelent.” Az ukrán elnök tudja, mit beszél. 2019-ben, amikor Zelenszkijt még csak nemrég választották meg Ukrajna elnökének, Vlagyimir Putyin megkönnyítette az úgynevezett Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok lakosainak az orosz állampolgárság megszerzését. Hogy mi következett ebből – az köztudott. Ezért a donbásszi esettel való párhuzamot a transznisztriai ügyben nehéz figyelmen kívül hagyni.* *Tegyük hozzá, hogy a cobasnai orosz katonai kontingens – mely elvileg egy raktárat ellene őrizzen – is el van átkozva az Ukrajna elleni invázió kezdete óta. Ugyanis nem lehet rotálni az állományt, aki 2022 februárjában ott volt, az ott is maradt, senkit sem lehet leváltani, mivel Transznisztria szárazföldi és/vagy vízi úton kizárólag vagy Ukrajna, vagy Moldova felől közelíthető meg, de légi úton sem jobb a helyzet. Ez az a bizonyos, állítólag 1500 fős elátkozott helyőrség, amit nem vettek különösebben figyelembe az Ukrajna elleni támadás előkészítése idején, és ott ragadtak. Aki haza akar jutni vagy szökni a legénységből, azt vagy az egyik, vagy a másik országban tartóztatják le, ugyanez érvényes a tisztikarra is. És ne feledjük: utazási nehézségekkel kell majd szembenézzenek azok a transznisztriaiak szintén, akik felveszik az orosz állampolgárságot és ennek birtokában kívánnak majd eljutni az Oroszországi Föderációba. A Tiraszpol-Isztambul-Moszkva légijárat még nem indult be. Mindazonáltal Moldova volt reintegrációs miniszterelnök-helyettese, az „Initiativa pentru Pace” nevű szervezet vezetője, Alekszandr Flenkja úgy véli, hogy helytelen Transznisztriát a Donbásszal összehasonlítani. Mint mondta: „Nem vonnék közvetlen párhuzamokat, legalábbis abból az egyszerű okból, hogy nincs közös határunk Oroszországgal..Pont ez a tény az egyik legfőbb oka annak, hogy Moszkva nem ismerte el Transznisztriát, ellentétben gyakorlatilag az összes többi, szintén Moszkva által létrehozott szeparatista régióval a volt Szovjetunió területén.” Állítása szerint a Kreml egyik szándéka az volt, hogy információs feszültséget keltsen – és ez sikerült is, mivel Moldovában mindenki a rendeletről beszél: „Vitáznak és találgatnak, vajon mi lehet ennek a célja? Mindez zavart és félelmet kelt. Ez nem lehet a gesztus fő célja, de az egyik célkitűzése igen.” Alekszandr Flenkja úgy véli, hogy a rendelet egyben Moszkva válasza is volt Chișinău legutóbbi lépéseire. Ezek során először is, azokat a transznisztriaiakat, akik az orosz fegyveres erőknél szolgálnak Transznisztriában, megfosztották moldovai állampolgárságuktól. Másodszor, Chișinău nemrég nemkívánatos személynek nyilvánította a teljes orosz katonai kontingenst, beleértve Dmitrij Zelenkovot, a Dnyeszter-menti orosz csapatok operatív csoportjának parancsnokát is. „Moszkvában feszült a hangulat, mert Chișinău nyilvánvalóan emeli a tétet. Moszkva most így válaszolt, azt üzenve, hogy ne nyúljatok a katonáinkhoz” – mondta Flenkja, hozzátéve, hogy az orosz kontingensek feltöltése szintén az Oroszországi Föderáció egyik célja. A volt miniszterelnök-helyettes felhívta a figyelmet egy másik szempontra is az orosz elnök hatáskörének a közelmúltbeli kiterjesztése kapcsán, amely a fegyveres erők külföldön történő bevetésére vonatkozik az „orosz állampolgárok védelme” érdekében: „Hogy átfogalmazzam a régi, szomorú viccet: Oroszországot azok az államok határolják, amelyekkel határos kíván lenni… Ha a Kreml úgy dönt, hogy egy adott országban vannak olyan orosz állampolgárok, akiket meg kell védeni, akkor ott meg fognak jelenni, és ott, helyben fogják őket megóvni.” Anatolij Dirun politológus, a transznisztriai parlament volt képviselője és az el nem ismert köztársaság volt elnökjelöltje úgy véli, hogy Putyin rendeletét úgy kell értelmezni, hogy Oroszország így mutatja ki jelenlétét a Dnyeszter mentén. „Oroszországnak vissza kellett térnie. Meg kellett mutatnia jelenlétét itt a regionális helyzet kontextusában, amely az ukrajnai háborúval és a Chișinăuval fennálló bonyolult kapcsolatokkal hozható összefüggésbe. Ki kellett jelentenie: támogatjuk Transznisztriát” – mondta Dirun. A rendelet szerinte többoldalú hatással bír. Véleménye szerint ezt követően a transznisztriai nyugdíjasok átkerülnek az orosz nyugdíjrendszerbe: „Ez az egész történet az orosz állampolgárság megadásával kapcsolatban politikai előkészítése annak, hogy Moszkva komolyabb pénzügyi támogatást nyújtson a régiónak. És különösen humanitárius támogatásra számítunk.”* *Azért kölcsön ne tessenek kérni rá... Transznisztria pénzügyi helyzete valóban jelentősen romlott, miután 2025 elején a régióba már nem jutott be ingyenes orosz gáz Ukrajnán keresztül. Moszkvának pedig fontos fenntartania a nem elismert köztársaság életképességét, hogy – mivel Oroszország részvételével semmiféle tárgyalás nem folyik a transznisztriai probléma rendezéséről – a jelenlegi helyzetet befagyassza a Moszkva számára kedvezőbb időkig. A helyzet csak akkor kezd majd valamelyest megoldódni, ha Kijev és Moszkva között meghatározzák a békés rendezés feltételeit. „Automatikusan belekerülünk ebbe a körbe, és a tárgyalások következő köre Chișinăut és Tiraszpolt is érint majd és bizonyos egyeztetések megélénkülnek.” – feltételezte Anatolij Dirun a „Novaja Gazeta Evropanak” adott interjújában. A helyzet azonban a moldovai sajtó szerint távolról sem ilyen világos. Ileana Racheru, a posztszovjet térség szakértője meglehetősen egyértelműen nyilatkozott a Ziarul de Gardă című, Chișinăuban megjelenő oknyomozó lapnak: „Oroszország már korábban is kiadott útleveleket (vagyis állampolgárságokat) a transznisztriai szeparatista régió lakóinak. Kétlem, hogy a régióban élő férfiak tömegesen fognak Oroszország kebelére térni, hogy aztán az ukrán frontra küldjék őket, és Putint szolgálva haljanak meg. Ha Moszkva valóban törődne a Dnyeszter bal partján élő állampolgárainak sorsával, nem tartana fenn a régióban egy szeparatista rezsimet, és nem telepítene oda megszálló csapatokat, miközben a gazdasági helyzet egyszerűen katasztrofális. Ez inkább a Kreml propagandisztikus húzása lehet, amely a Donyeckben és Luhanszkban alkalmazott intézkedésekhez hasonló lépéssel kívánja megfélemlíteni Chișinăut, miközben a moldovai hatóságok a régió reintegrációjára törekednek, és Moszkvát kizárják a tárgyalásokból. Ozerov, Oroszország moldovai nagykövete is ezért ragaszkodik a 5+2 formátumú tárgyalások újraindításához, amely Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt egyértelműen elavult. Ez de facto nem változtatja meg az ország biztonsági helyzetét. Nem hiszem, hogy bármi újat hozna a regionális biztonság terén, tekintve, hogy az orosz hadsereg nem képes előrenyomulni az ukrán fronton, és még az Oroszországi Föderáció hátországát sem tudják hatékonyan megvédeni Kijev dróntámadásaitól.” Ehhez Vadim Vieru ügyvéd, a Promo-Lex program igazgatója hozátette: „Ma az orosz útlevél értéke történelmi mélypontra süllyedt. Már nem nyújt biztonságot vagy lehetőségeket. Csak nemzetközi elszigeteltséget, szankciókat és a katonai behívás kockázatát hordozza. A térség lakói tökéletesen értik a helyzetet, és tömegesen választják a moldovai állampolgárságot. Ez garantálja a teljesen jogszerű bánásmódot, a szabad mozgást az Európai Unión belül és a biztos jövőt. Az orosz személyi iratok kiosztása egy haszontalan közpolitikai kísérlet marad. Erősen kérdéses, hogy hányan akarnak majd kapcsolatot létesíteni egy agresszor állammal. Az én előrejelzésem egyszerű: a valódi érdeklődés a nullához fog közelíteni. Már 1000 kérelem összegyűjtése is nagy csoda lenne. Maga a rendelet nem védelmi intézkedés. Ebben a konkrét esetben ez a geopolitikai kétségbeesés gesztusa, az orosz befolyás eróziójának vitathatatlan bizonyítéka.” Valeriu Pașa, a Watchdog.md közösség elnöke információs műveletnek látja a történteket. „Aki Transznisztriában úgy akarta, már régen megkapta az orosz állampolgárságot. Ezzel szemben a mostani lépésről beszélni fognak, és azt a helyzet változásaként fogják értelmezni. Azonnal összefüggésbe hozzák egy másik, nemrégiben hozott orosz döntéssel – azzal a törvénnyel, amely lehetővé teszi Putin számára, hogy külföldön is bevesse a hadsereget, ha „ott orosz állampolgárokat tartanak fogva”. A cél? Hogy erről beszéljenek Moldovában, mert 34 év után az ország vezetése végre konkrét lépéseket mer tenni, amelyek közelebb visznek az ország reintegrációjához. Az a gyorsaság, amellyel a propagandacsatornák közölték a „hírt”, arra utal, hogy ez egy előre megtervezett információs művelet. A cél az, hogy kihasználják a háborútól való félelmet mind a döntéshozók, mind a hétköznapi polgárok körében, akik azt mondják: „Inkább ne tegyünk semmit Transznisztriával, nehogy ez az őrült megtámadjon minket!”, sőt, az európaiak körében is, akik esetleg azt mondanák: „Mire kellene nekünk egy olyan ország, amelynek területén orosz állampolgárok élnek? Nehogy háborúba keveredjünk Oroszországgal!” Az igazság az, hogy ha Putyinnak lehetősége lett volna katonai úton megtámadni Moldovát, meg is tette volna. Ha úgy dönt, hogy bármely más államot megtámad – meg is fogja tenni. Az egyetlen dolog, ami megállíthatja és meg is állítja, az a tudat, hogy háborúval nem képes elérni a céljait. Máris van egy háború, amelyben elakadt. Moldova ma nem azért van biztonságban, mert „a medve nem támad”, hanem azért, mert az ukránok vérüket ontják, hogy ne engedjék tovább az oroszokat.” A magam részéről sok szempontból Valeriu Pașával értek egyet. Mire lenne jó egy olyan terület az Oroszországi Föderációnak, amit sem katonai, sem civil közlekedési eszközökkel nem képes elérni? Két lehetőséget tudok elképzelni. Az első szerint ha és amennyiben igaz, hogy Transznisztria hosszú ideje meg sem számlált lakosságának több, mint fele, esetleg kétharmada orosz (származású, anyanyelvű vagy érzelmű), és ezek felveszik az orosz állampolgárságot, akkor a régió tényleg kérvényezheti felvételét az Oroszországi Föderációba. Ha felveszik, ha nem, megindulhat a sorozás, ami megerősíti a cobasnai helyőrséget, sőt, akár tovább is fejleszti létszám tekintetében. Fegyverre, lőszerre nem lenne gondjuk, hiszen abból a cobasnai raktárban ismereteink szerint húszezer tonna van, amit még a volt Szovjetunió 14. Gárdahadserege hagyott ott. Sőt, került oda még a volt Csehszlovákiából és Kelet-Németországból is ez-az. Így hát egy kisebb, bár elavult eszközökkel felfegyverzett hadsereg állhat majd fel Transznisztriában, mely épp úgy megtámadhatja Ukrajnát, mint – magát Moldovát, szükség és igény esetén. Végső soron Donyeckben és Luhanszkban is valami ilyesmit láttunk lezajlani. Bármerre is támadnának, az utánpótlásuk továbbra is megoldhatatlan lenne, így ebből a haderőből mindenképpen ágyútöltelék lesz, de amikor Moszkva már perui és kongói állampolgárokat is toboroz, akkora az emberhiány, ez nem lesz szempont a Kreml számára. A második lehetőség valamivel enyhébb: ez a történet egészen egyszerűen egy későbbi, nagyobb ívű terv része. Az állampolgárságokat kiosztják, a régiót felveszik az Oroszországi Föderációba, a Transznisztriai Népköztársaság megkezdi szuverén állami létét enklávéként, miközben Chișinăuban kissé idegesen szemlélik a történteket, de – nem történik semmi, ugyanis a Dnyeszteren túli államocska „felszabadítására” csak akkor kívánnak sort keríteni, amikor odaérnek az orosz hadak, vagyis amikor egyáltalán lehetséges lesz. Erre, tekintve az orosz haderő ukrajnai előrenyomulásának jelenlegi sebességét, körülbelül akkor lesz mód leghamarabb, amikor a jelenleg legfiatalabb cobasnai bakának deréig érő ősz szakálla lesz és a térdén lovagoltatja a dédunokáját. Addig meg éljen meg mindenki úgy, ahogyan tud, az orosz kötődés azért fontos, hogy valamiképpen nehogy bekeveredjenek Moldova többi részével együtt az Európai Unióba. Tehát ez még nem maga a provokáció, ez még csak annak – és egy jövőbeli, Moldova ellen indítandó háborúnak – az előkészítése. Valljuk meg, egyik terv sem tűnik túl életképesnek, de minden egyéb ezeken kívül elképzelhetetlen. Szegény Transznisztriát az Isten jól eltette a saját háta mögé – és ott felejtette. Csak nehogy az Ördög találja meg. Szele Tamás