● news.bsdnet.hu

Európa „atomizálódik” – azaz számos európai állam gondolkodik atomfegyverek kifejlesztésén. Technikailag ez a legtöbb iparilag a fejlett kategóriába sorolt állam számára nem jelent kihívást. Hogy értelmes dolog-e milliárdokat belefeccölni? – az már más kérdés más kérdés. Európának alig pár száz nukleáris fegyvere van. A potenciális ellenfélnek,PutyinOroszországának –hivatalosan– körülbelül hatezer atomfegyvere van. Hogy ebbe beleszámítják-e a „kicsiket”, a Hiroshima felett 1945-ben robbantotthoz hasonló pusztító erejű taktikai atomfegyvereket – nem tudjuk. E sorok írója még nem látott olyan felsorolást amelyben kategorizálták volna az atomfegyvereket Így csak becslésekre hagyatkozhatunk. Az USA-nak már a kubai rakétaválság idején, a múlt század hatvanas éveiben 25-27 ezer atom-robbanófeje volt. A Szovjetunió ezt a számot a hetvenes évek végére érhette el. Azaz ma az oroszoknak a hivatalosan bevallott ötezerhatszáz-hatezer darab mellett lehet, hogy van még három-négyszer hatezer darab nem bevallott, raktárban porosodó nukleáris fegyvere. Ezzel és a ténnyel szembeállítva, az atomfegyverrel rendelkező nyugat-európai államok területe elenyészően kicsi a világ legnagyobb államához, Oroszországhoz képest, kérdéses, hogy Nyugat-Európának érdemes-e katonailag szembeszállni Moszkvával? Ha akarná, Magyarország is néhány év alatt ki tudna fejleszteni egy taktikai, fissziós (atommag-hasadáson alapuló láncreakciós) néhány kilotonna erősségű atomfegyvert. Ám a kifejlesztett robbanófejet el is kell juttatni a célig – az európai államok esetén ez nagy valószínűséggel Oroszország (és esetleg a Moszkvával szövetséges Belorusszia) iparának nagyságrendje. Ez jelenti a fő problémát. Repülőgéppel legfeljebb úgy lehet atom-robbanófejet célba juttatni, ha a gép egy rakéta első fokozatának szerepét tölti be, elindítja az atom-robbanófejes cirkálórakétát, taktikai ballisztikus rakétát. (Atom-robbanófejen ma már elsősorban a termonukleáris, több lépcsős, fúziós, atommag-egyesítésen alapuló láncreakciós magfegyvert értik. A köznyelvben azonban mindezt „atomfegyverekként” emlegetik.) Ezt, a repülőgépet, mint az atomrakéták első fokozatát alkalmazó módszert csinálják az ukrán háborúban az orosz, immáron több évtizede szolgáló, nem a legújabb, de bivalyerős két motorral repülő MiG-31K nehéz vadászgépek, amelyek atom-robbanófejjel is felszerelhető, de az ukrán háborúban eddig kizárólag hagyományos repesz-romboló, üzemanyag-levegő keverék alapú, vagy kazettás robbanófejet juttattak célba. Visszatérve az európai atomfegyver-fejlesztésekre ennek a programnak a fenti „hordozóeszköz”-probléma miatt csak a legnagyobb hadiiparú és beruházási eszközökkel rendelkező európai államoknak, elsősorban Németországnak és Olaszországnak van esélye. Ami a hordozóeszközt illeti, Németország már a második világháború utolsó szakaszában rendelkezett taktikai ballisztikai rakétákkal (és feltehetően meg voltak a tervek az „amerikai” rakéta, az interkontinentális ballisztikus rakéta – mai angol betűszó fogalommeghatározással ICBM megépítésére is.) A V-2 hordtávolsága 300-320 kilométer volt, ami körülbelül megfelelt a mai taktikai ballisztikus rakétákénak. Országonként a helyzet a következő: az USA NATO-ból való kiválása ma még szinte felmérhetetlen és megoldhatatlan problémák (mint a ballisztikus rakéták elleni védelem megszervezése) elé állítaná a magára maradt Nyugat-Európát, amelynek közös rakétavédelmében szinte kizárólagos szerepet játszanak az amerikai rendszerek. A tengeri (hadihajókra) telepítettAegisés ennek szárazföldi változata, az ugyancsak az amerikai haditengerészet által üzemben tartott Aegis Ashore rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen védő rakétarendszerek (BMD) Ezt a rendszert kiegészítendő)a nagyobb nyugat-európai államok, amelyek anyagi lehetőségei megengedik: saját, igaz, kevésbé hatékony rakétavédelmi rendszert állítanak fel. Ilyen például Németország, amely izraeli-amerikai közreműködéssel, az Arrow-3 ellenrakétára építve létesít saját védőrendszert. Ennek első eleme (a feltehetően Berlint védő) a brandenburgi Schönewalde-ban telepítve már elérte a működőképesség első fokozatát –írta a Tagesschau című lap. Franciaországnak – mint az egyetlen EU-tagállamnak - saját atom-ütőereje van, amelymintegy 290 nukleáris robbanófejből áll. A hagyományos francia bizalmatlanság aNATOés (kisebb mértékben) Európa iránt arra vitte a párizsi stratégiai tervezőket, hogy saját, francia rakétaelhárító rendszereket hozzanak létre. Sky Defender néven a francia fegyverkonszern, a Thales saját integrált lég- és rakétavédelmi rendszertkészít elő. Párizs az olaszokkal szövetségben az eddig Európával, a többnemzetiségű MBDA vállalkozással közösen gyártott SAMP/T (Mamba) közepes hatótávolságú lég- és rakétavédelmet szolgáló rakétáit most tovább korszerűsíti. Az új fegyverrendszer neve SAMP/T NG – és 2035-ig bevetésre készen kell állnia.