● news.bsdnet.hu

Ha volt tökéletes nap arra, hogy felavassák Fenyő Miklós emléktábláját, akkor ez az október 1-je az volt. Hiszen egybeesett a zene világnapjával, és bizony a legendás énekes-előadó maga volt a rock and roll. Nem véletlen tehát, hogy rengetegen gyűltek össze a Pozsonyi úton, hogy az egykori zenésztársakkal, barátokkal és persze Fenyő Miklós családtagjaival együtt emlékezzenek meg a jampik jampijáról. Az Origo az avatás után kérdezte a két „lurkót”, akik mindenkinél jobban ismerték az embert, aki egy komplett műfajt honosított meg Magyarországon a '60-as évek közepén, miután családjával együtt hazatértek a tengerentúlról. Origo: Mi az a szellemi örökség, amit ti visztek tovább? Dió : Én azt remélem, hogy a szavai azok, amelyeket én tovább vihetek. Ez az én misszióm. Gondozom az írásait, könyveit… Azt nem mondanám, hogy a nevében próbálok beszélni, de szeretnék a szószólója lenni. Én tehát a szavait viszem tovább, a bátyám pedig a zenéjét, de erről beszéljen inkább ő. Dáci : Ez pontosan így van. Gondolok itt most elsősorban arra a jövő március 12-ére tervezett nagykoncertre , ami egybeesik az ő nyolcvanadik születésnapjával. Szeretném megmutatni a zenei örökségét, amit tovább viszek és képviselek a jövőben is. Hogy azt követően merre tovább, az szó szerint a jövő zenéje. Origo: Fenyő Miklós nekünk egy legenda, de nektek az édesapátok. Milyen apa volt? Dáci: I gazságos, szerető és egyben nagyon szigorú apa volt. Következetesen megkövetelte tőlünk, hogy műveltek legyünk és minél többet tanuljunk, olvassunk. Elvárta a jó jegyeket, ahogyan azt is, hogy diplomát szerezzünk. Engem „odavert” a zongorához, míg a testvéremmel kicsit talán kevésbé volt szigorú. Ugyanakkor, ha minden elvárható feladatot teljesítettünk, akkor megkaptuk a teljes szabadságot. Élhettünk, bulizhattunk… Szeretettel és mosollyal teli gyermekkorunk volt. Dió : Egy apa-lánya kapcsolat mindig különleges. Vagy legalábbis más, mint egy apa-fiú viszony. A miénk is nagy szerelem volt, és mindig is az lesz. Igen, velem valóban engedékenyebb volt, mint a bátyámmal, de azért az alapkövetelmények felém is megvoltak. De tény, hogy én voltam a „kicsi lánya”. Origo : Fenyő Miklós akkor változott „jampivá” , amikor kívülről becsukta a lakásajtót, vagy otthon is mutatott abból a lazaságból, amilyennek a világ látta? Dió-Dáci: Is, is… Dáci: Nagyon szerette volna, ha mindketten ugyanolyan lazák lennénk, mint ő. Szerintem félig-meddig sikerült is ezt átragasztania ránk. Bár azt hiszem, hogy én egy jóval tartózkodóbb srác voltam, mint amilyen ő lehetett a maga idejében. A húgom jóval lezserebb forma volt, mint én. Origo: Őrzött olyan titkokat, melyekről számotokra csak a halála után hullott le a lepel? Dió: Nem! Ő egy nagyon nyitott ember volt és ennél fogva a mi kapcsolatunk is nyílt volt. Már gyermekkorunkban is őszintén, kertelés nélkül beszélt velünk és ez az idő múlásával egyre csak erősödött. Apu nagyon jó barátunk volt… Ő egy rendkívül őszinte ember volt és nem akart más képet kialakítani magáról sem bennünk, sem a közönségében, mint amilyen legbelül volt. Origo: Mit üzen számotokra ez az emléktábla? Dió : Én azt hiszem, hogy olyan emberek emlékének állítanak táblát, akik nagyon sokat adtak, és akikre nagyon fontos emlékezni. Ha majd eltelik harminc, ötven, hetven, vagy akár száz év, akkor is itt lesz ez a tábla. Majd ránéznek az akkori járókelők és látják, hogy itt élt és alkotott Fenyő Miklós . Rákeresnek majd a Google-on, vagy azon, ami akkor lesz és tudni fogják ők is, hogy ki volt a mi édesapánk.