● news.bsdnet.hu

Egy hónap múlva ilyenkor már minden diák boldogan dobja sarokba a táskáját, kezdődik a vakáció, a gyerekek álma és a szülők rémálma. Bár a júniusi készülődés izgalma negyven-ötven évvel ezelőtt is ugyanolyan volt, valamiben mégis más volt: esős napokon a srácok nem okostelefont nyomkodtak, mert az akkoriban még a Star Wars vagy az Orion űrhajó világában sem létezett – elképzelni sem tudtuk, hogy valaha egy kis zsebkészülékben elfér a világ összes tudása és a szórakoztatóipar minden terméke. Még azok a gyerekfilmek és sorozatok is, amiket a 70-es, 80-as években mindig újra néztünk és sosem untunk rá. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A szocializmus évtizedeiben a gyerekek a lakótelepi játszótereken, a házak közötti udvarokon vagy a Csepel bicikliket tekerve töltötték a vakáció napjait. Ma sokukat még a napsütés sem tudja kicsalni a szobából, 40-50 évvel ezelőtt viszont csak akkor maradtak a négy fal között, ha muszáj volt, mert elromlott az idő. Míg odakint esett, a gyerekek délelőttönként a tévé elé kuporodtak, és mivel egyetlen csatorna létezett, mindenki ugyanazt a szünidei matinét nézte. A terek kiürültek, és elindult a közös kaland. A Kádár-korszak kultúrpolitikáját bőven lehet kritizálni, de az vitán felül áll, hogy minőségi gyerektartalom készült, mégpedig tudatos szakmai döntés okán. A Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági Főosztálya a korszak egyik legerősebb műhelye volt. Se sorozatgyilkos utáni hajsza, se szex, de még csak ármány-cselszövés sem fordult elő soha ebben a világban. Szuperhősök, maffiózók, igazságosztó nyomozók, mitikus hősök helyett hétköznapi emberek élték az életüket kórházban a város szélén, mentőállomáson vagy épp csemegeüzletben, a pult mögött. Bármelyik tévéproducer körberöhögné azt, aki ma ilyen ötletekkel házalna a tévécsatornáknál, a nyolcvanas években mégis az egész ország imádta a csehszlovák tévésorozatokat. Ahogy Bálint Ágnes, a korszak legendás szerkesztője vallotta: „A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak éppen sokkal jobban.” A stábokban a szakma legnagyobbjai dolgoztak:többek között Csukás IstvánvagyJanikovszky Évaírta a történeteket, a rendezői székben pedig olyan nevek ültek, mint Fejér Tamás vagy Palásthy György. Nem spóroltak a színészeken sem: a legkisebb szerepekben is olyan óriások tűntek fel,mint Páger Antal,Zenthe Ferenc vagyHaumann Péter. Hiába ismételte a tévé minden szünidőben, sosem unt rá a közönség, a gyerekek mindig újranézték a vakáció alatt. A Tüskevár (1967) négyrészes tévésorozataigazi mentőöv volt: mivel sok gyerek nem szeretett olvasni, a regény pedig kötelező volt, sokan a sorozattal „puskáztak”. Tutajos és Matula bácsi barátsága azonban mindenkit beszippantott. Máig emlékszünk a városi fiú első, fájdalmas találkozására a természettel, a vízhólyagokra és a harapós csukára. A film hatására generációk akartak tutajra szállni a berekben. A korszak legborzongatóbb darabja a Vakáció a halott utcában (1979) volt. Egy csapat gyerek egy bontásra ítélt, elnéptelenedett utcában alakítja ki a főhadiszállását, ahol rejtélyes eseményekbe keverednek. Egy bűnöző, Kormos úr bukkan fel a környéken, és a gyerekek végül egy titkos alagúton keresztül, egy pince mélyén találják meg az ellopott értékeket. Az elhagyatott házak szellemváros-hangulata örökre belénk égett. AKeménykalap és krumpliorr(1973) története során a srácok cirkuszt szerveznek beteg osztálytársuk szórakoztatására. Szereznek egy oroszlánplakátot, és ehhez valódi oroszlánbőgést vesznek fel az Állatkertben. Ez idő alatt több majomnak is nyoma vész, a Vadliba őrs tagjai pedig, miután tisztázzák magukat, nyomozó őrssé alakulnak. A nagy jutalom, melyet az elvesztett állatokért tűznek ki, Bagaméri, az elátkozott fagylaltos fantáziáját is megmozgatja. Ő szintén nyomozni kezd, s ettől kezdve ez a konkurencia jelenti a legnagyobb gondot a Vadlibák számára. AzUtánam, srácok!az 1970-es évek egyik legmeghatározóbb magyar ifjúsági sorozata, amely a miskolci lakótelepek épülő világába kalauzolja a nézőt. A történet alapkonfliktusát a régi házak lakói és az új panelekbe költöző gyerekek közötti rivalizálás adja. A kezdeti ellenségeskedést azonban fokozatosan felváltja a barátság és az összefogás, amikor a srácok egy közös cél, egy rakéta megépítése érdekében egyesítik erejüket. Fejér Tamás rendezése a korszak hiteles lenyomata: a grundok, az építkezések és a szabadság élménye lengi be a képsorokat. A sorozat sikeréhez nagyban hozzájárult a Generál együttes ikonikus főcímdala és a karakterek őszinte megformálása. ASzeleburdi család(1981) a Faragó család hétköznapi káoszát mutatja be egy szűk lakásban. Az egyik legikonikusabb rész, amikor a két hörcsög, Guszti és Gizelka megszökik, a gyerekek pedig palacsintával próbálják őket előcsalogatni a gőzös padló alól. A film felejthetetlen momentuma, amikor a család meg akar szabadulni a túl nagyra nőtt fikusztól, de az éjszaka közepén belebotlanak egy rendőrbe, akinek azt füllentik: csak sétáltatják a növényt. A Kismaszat és a Gézengúzok (1984) egy ízig-vérig budapesti ifjúsági film. A történet egy véletlen félreértéssel kezdődik: egy svéd turista házaspár a bolt előtt veszekedve elhagyja a kisfiát, Ollét. A főszereplő kislány, Tercsi, a kisfiút egy utcai baleset után találja meg, és mivel azt hiszi, az elszállított sérült gyermeke, hazaviszi. A kislány és barátai egész Budapestet bejárva keresik a szüleit. Ebben segítségükre van Döme, a taxis (Bodrogi Gyula) és az egész budapesti taxis társadalom. A kalandos keresés végén Kismaszat épségben visszakerül a szüleihez a Római-parti kempingbe. A kisebbek kedvence a Hahó, Öcsi! (1971) volt.Öcsi, a kisfiú megelégeli, hogy a szüleinek sosincs rá ideje, ezért két mesebeli törpe, Kököjszi és Bobojsza segítségével elindul megkeresni az időt. A kalandjai során Öcsi még a hétfejű sárkánnyal is megküzd, és kiszabadítja a királylányt, hogy rendet tegyen a világban. AzÉgigérő fű(1979) egy megható történet az emberségről és az összefogásról. A Paripa utca 4-ben, ahol addig soha nem történt semmi, lakók, a gyerekek, és még a hivatali dolgozók elhatározták, hogy valóra váltják a nyugdíjba vonuló parkőr, Poldi bácsi álmát, aki el sem tudja képzelni az életét a park zöldje nélkül. Hogy ne legyen magányos a betonrengetegben, a lakók befüvesítik az gangos bérház udvarát, mert ahogy Poldi bácsi mondja: „Csak az a szép zöld gyep, az fog nekem hiányozni.” keménykalap és krumpliorr