● news.bsdnet.hu

[sz]Fehér Adél, Fotó: Magnific.com[sz] Május végén Magyarországon van egy nagyjából másfél órás időablak, amikor a világ még nem egészen kelt fel, de már nem is alszik. A legtöbb ember ilyenkor vagy a másik oldalára fordul, vagy félálomban próbálja kitalálni, miért ezt a rettenetes ébresztőhangot állította be a telefonján. Közben odakint már zajlik a természet egyik legprecízebben felépített, teljesen ingyenes koncertje: a hajnali madárkórus. Nem egyszerre kezdődik. Nem úgy, hogy egy láthatatlan karmester beinti az első ütemet, aztán a bokrokból, sövényekből, fák tetejéről és kerti kerítésekről egyszerre szakad ki a csivitelés. Inkább olyan, mint egy gondosan felépített fesztiválprogram, csak itt nincs VIP-sáv, nincs túlárazott pia, és a fellépők nem késnek, hanem elképesztő pontossággal érkeznek. Az első rendszerint a vörösbegy. Május végén, főleg az ország középső részén, nagyjából 4:20–4:30 körül indul a műsor. Nem véletlenül: nagy szeme van, jobban boldogul a gyenge fényben, így már akkor munkába áll, amikor más madarak még kivárnak. A dala nem kapkodós. Lassú, tagolt, szinte kimért frázisokból áll, mintha minden sor után hagyna egy kis csendet, hogy az ember — már ha ébren van — feldolgozhassa, amit hallott. Ha a vörösbegy a hajnali nyitóbeszéd, akkor a feketerigó a szabadon improvizáló jazz-zenész. 4:35–4:45 körül kezd. Folyékonyan, változatosan, szinte megállás nélkül énekel, és kevés olyan kerti madár van, amelyik ekkora invencióval variálná a saját témáit. Nem egyetlen motívumot darál, hanem tényleg úgy hat, mintha kitalálná, építené, cifrázná a dalt. Aki valaha hallotta már egy csendes reggelen, érti, miért lehet rá azt mondani: ez már nem csak madárhang, hanem műsor. A széncinege nem finomkodik, hanem hozza a könnyen felismerhető, két hangból álló füttyét, amelyben a második hang lejjebb van. 4:50 körül száll be a műsorba. Ismétli, ismétli, ismétli a dallamát, egészen addig, amíg már az is beazonosítja, aki egyébként annyit tud a madarakról, hogy vannak kicsik, nagyok, meg azok, amelyek mindig rossz helyre piszkítanak. A széncinege hangja olyan, mint egy természetes jelzőhang: egyszerű, tiszta, makacs. A kék cinege is csatlakozik 5:00 körül, vagyis nagyjából napkelte táján. Ő gyorsabb, magasabb hangon szól, finomabb és fürgébb, mint a széncinege. Ha nem figyelünk, könnyű összemosni a kettőt, de a kék cinege dala idegesebb tempójú, csillogóbb, apróbb hangokból épül. Mintha ugyanarra a reggeli témára valaki rátenne egy sokkal gyorsabb díszítést. Aztán megérkezik az ökörszem 5:10–5:20 körül, és ezzel a műsor hirtelen egészen abszurd fordulatot vesz. Ez a nagyjából tíz centis madárka olyan hangerővel és sebességgel képes énekelni, ami első hallásra aránytalannak tűnik a testéhez képest. Mintha valaki egy apró, barna tollgombócba beépített volna egy túlméretezett mechanikus zenegépet. A hangja gyors, pergő, sűrű, szinte lehetetlen, hogy ekkora testből ilyen intenzív áradat jöjjön ki. A barátposzáta és a csilpcsalpfüzike is benne lehet a kórusban 5:30 körül. Ők gyakran magasabbról, a lombok közül szólnak, amikor a reggeli koncert gyakorlatilag teljes hangerőn működik. Ekkorra a kert, az erdőszél vagy a park már nem csendes háttérzaj, hanem élő, rétegzett hangfal. Aki ilyenkor nyit ablakot, nem pusztán madarakat hall, hanem azt, ahogy a nap ténylegesen elindul. És ebben az egészben az a legszebb, hogy ez nem valami ritka, egzotikus természeti látványosság, amiért repülőre kell ülni, túravezetőt fogadni és belépőt venni. Ez mind ott hallható a kertekben, parkokban, fasorokban, külvárosi utcákban. Csak éppen borzalmasan korán történik. A természet ugyanis nem alkalmazkodik ahhoz, hogy az emberiség jelentős része éjfél után még sorozatot néz, híreket pörget, vagy teljesen értelmetlen videókba ragad bele. A hajnali madárkórus ráadásul nem tart örökké. Ez a különösen gazdag, korai ablak májusban és június elején a legerősebb, aztán a madarak saját menetrendje továbbviszi az egészet. Vagyis nem arról van szó, hogy majd egyszer, valamikor, ha éppen kedvünk lesz, felkelünk, hogy belehallgassunk. Hanem arról, hogy most van. Pár hétig. Aztán halkul, ritkul, átalakul. Úgyhogy ma este, bár hosszú hétvége van, reggelre tényleg érdemes beállítani az ébresztőt. Mert odakint néhány apró állat minden reggel előad egy olyan koncertet, amelyre nem kell jegy, nem kell app, nem kell regisztráció. Csak fel kell ébredni hozzá. Aztán, ha végeztek, akár vissza is fekhetsz aludni. [kapcsolodo]a-kerteszek-figyelmeztetnek-tegyel-otforintosokat-a-kertedben-levo-madaritatoba-iden-nyaron/[kapcsolodo]