● news.bsdnet.hu

A tengeri szélerőművek gyors európai terjedésének eddig elsősorban az energiapiaci, hálózatfejlesztési és természetvédelmi következményeiről folyt vita. Most azonban egy új szempont került előtérbe: a szélerőművek olyan mértékben módosíthatják a légáramlást, hogy az már a szárazföldre jutó csapadék mennyiségében is megjelenhet. Az Agrarheute beszámolója egy friss kutatás alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek mezőgazdasági következményei is lehetnek. A Communications Earth & Environment folyóiratban augusztusban közzétett tanulmány szerint a szélerőművek nagyszabású kiépítése az Északi-tenger térségében akár másodpercenként 2–3 méterrel mérsékelheti a felszínközeli szélsebességet. A kutatók a 2023-as állapotot, a 2030-ra várható kiépítettséget, valamint egy 2050 utáni, maximális offshore-fejlesztést feltételező forgatókönyvet modelleztek. A modell alapján a hatás nem egyszerűen a csapadék csökkenése, hanem annak területi átrendeződése. A szélturbinák energiát vonnak ki a légáramlásból, egyúttal turbulenciát okoznak. Ez fokozhatja Emiatt maguknak a szélerőműparkoknak a térségében több csapadék hullhat, miközben kevesebb nedvesség jut tovább a szárazföld felé. A kutatók számításai szerint a tengeri parkok felett a havi csapadék 12–18 százalékkal is nőhet. A túloldalon viszont már más a kép. A nagyszabású, 2050 utáni fejlesztési forgatókönyvben Németország, Hollandia és Nagy-Britannia egyes part menti területein 10–12 százalékos csapadékcsökkenést jeleztek a modellek, míg a dániai Jylland bizonyos részein a visszaesés meghaladhatja a 15 százalékot. A legerősebb hatást a kutatók a Dániában található Herning környékén kapták, amely az uralkodó szélirányt tekintve a tervezett Nordsøen I offshore szélerőmű-komplexum mögött fekszik. A mezőgazdaság számára különösen érdekes, hogy a modellek szerint nem egyszerűen az esős napok száma fogyhat. A közép-jyllandi részletes vizsgálatban az esős napok száma lényegében változatlan maradt, viszont módosult a csapadék intenzitása: a nagyobb csapadékot adó eseményekből kevesebb, a gyengébbekből több lett. Így összességében kisebb mennyiségű víz érte el a szárazföldet. A változás elsősorban a térségre jellemző délnyugati szél mellett jelentkezett. Ilyenkor a levegő az Atlanti-óceán és az Északi-tenger felől szállítja a nedvességet Európa partjai felé. A szélerőművek felett a modellezett csapadék ilyen helyzetekben akár 9–20 százalékkal emelkedett, miközben a parton jellemzően 5–8 százalékos csökkenés jelentkezett. A hatás ősszel és télen volt a legerősebb: egyes területeken a modell 10–20 százalékos csapadékveszteséget is mutatott. Az Északi-tenger térségében a következő két évtizedben nagyságrendekkel nőhet a szélerőművek száma. Németország célja, hogy 2030-ra legalább 30 gigawatt, 2035-re 40 gigawatt, 2045-re pedig legalább 70 gigawatt tengeri szélenergia-kapacitással rendelkezzen. A német hálózati hatóság szerint ehhez 2045-ig további 35 offshore hálózati csatlakozási rendszer kiépítésére lehet szükség. A német offshore-fejlesztések 2026-ra tervezett újabb tenderét ugyan 2027-re halasztották, a Bundesnetzagentur szerint ez nem veszélyezteti a 2045-re kitűzött 70 gigawattos célt. A mostani szélerőműparkok mellett modellezett csapadékhatás még viszonylag kicsi, és nagyrészt a tengeri területekre korlátozódik. A jelentős szárazföldi változások csak a nagyon nagy léptékű, 2050 körüli vagy azt követő offshore-kiépítés esetében jelentek meg. A kutatók maguk is hangsúlyozzák, hogy a 2050-es forgatókönyv egyfajta felső becslés: azt vizsgálja, mi történne, ha gyakorlatilag valamennyi jelenleg kijelölt fejlesztési területet intenzíven kihasználnák. A számítások ráadásul egy éghajlati modellre támaszkodnak, ezért a szerzők további, több modellel végzett vizsgálatokat tartanak szükségesnek. A tanulmány magyar szempontból sem érdektelen: azt mutatja, hogy a nagyon nagy energiatermelő infrastruktúrák már olyan méretűvé válhatnak, hogy regionális időjárási folyamatokat is módosíthatnak. A kutatás magyar szempontból azért is figyelemre méltó, mert Magyarország éppen most készül hosszú kihagyás után ismét jelentősebb szélerőmű-kapacitások kiépítésére. A kormány augusztusban jelentette be, hogy a következő négy évben mintegy 4000 megawattnyi új szélerőművi teljesítménnyel bővítené a hazai rendszert. Első lépésként a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legalább 700 megawatt hálózati kapacitásra ír ki pályázatot. Hivatalos: fellázadt az első magyar falu a Tisza-kormány széltornyai ellen, hozzájuk nem telepíthet Kapitány István szélturbinákatA lakosság szavazott a vas megyei Gyöngyösfalun. A község elutasította, hogy szélerőművek épüljenek a környékén. Korábban már több település is lázadozott. A kutatás tehát Magyarország számára is felvet egy fontos kérdést. Ha több ezer megawattnyi új szélerőművi kapacitás épül ki, annak tervezésekor a hagyományos természetvédelmi, tájvédelmi, zajvédelmi és hálózati szempontok mellett hosszabb távon érdemes lehet a légköri és mikroklimatikus hatásokat is vizsgálni. Különösen azért, mert a kormány jelenlegi terve már nem néhány új turbináról, hanem a magyar szélerőművi kapacitás nagyságrendi növeléséről szól. Ez az agrárium számára sem mellékes. Az új szélerőművek jelentős része mezőgazdasági térségek közelében épülhet, miközben a magyar növénytermesztés egyik legsúlyosabb problémája éppen a csapadékhiány és a talajok kiszáradása. Ezt jobb, ha tudja Kapitány István: újabb probléma derült ki a 200 méteres széltornyokról, a németek csak most szembesültek vele – egyszerre három városban állították le a szélturbinák építésétA müncheni repülőtér légiforgalma miatt nem épülhet meg hét tervezett szélerőmű a bajorországi Ismaning, Hallbergmoos és Moosinning közös projektjében. A német légiforgalmi hatóság szerint a szélerőműveket 52–75 méterrel alacsonyabbra kellene építeni, ami azonban gazdaságtalanná tenné a beruházást.