← Vissza

● news.bsdnet.hu

Én meghallgatlak. De téged érdekel, mi van velem?

WMN 2026-10-03 18:36
– Újságíróként gyakran veszek részt szándékosan egyoldalú beszélgetésekben. Az interjúk során ugyanis csak közvetítő vagyok, nem érdekes a személyem, az olvasók szája vagyok, helyettük teszem fel a kérdéseimet. Mindegy, ki vagyok, mit reggeliztem, jól indult-e a napom. A karakterem és a véleményem legfeljebb a kérdéseimen keresztül szűrődik be. És ez így van rendjén: azért ülünk le, hogy az interjúalany történetét, gondolatait tárjuk fel. Meg is lepődöm, ha a beszélgetőtársam váratlanul visszakérdez: te mit gondolsz erről, Adrienn? (A 26 év alatt ez a váratlan fordulat csak néhányszor következett be.) Ki merem jelenteni, hogy magánemberként is elég jó hallgatóság vagyok. Érdekelnek a történetek, türelmem is van általában követni még a kacifántosabbakat is. Szeretem a mély beszélgetéseket, amik meglepő módon pár mondatból állnak össze gyakran, a szerintem sekélyes „small talk” elől viszont menekülök. (Írtunk egyszer Gyárfás Dorkával egy közös cikket, amelyben azt vitattuk meg, a bájcsevej kommunikációs zsákutca-e vagy a társalgás művészete.) Attól még, hogy szeretek másokat hallgatni, a magánéletben nekem is szükségem van a kölcsönösség átélésére. Arra, hogy érezzem: valaki törődik velem és őszintén érdekli, mi van velem. Van az a pillantás, tudjátok, amikor valaki rajtatok felejti a tekintetét, és lesi az ajkatokat, hogy mit fogtok mondani. Ha hallgattok, kérdez. Vagy nem kérdez, de tartja a meghitt csöndet. Áldás szerintem rajtunk minden ilyen perc. Azt üzeni, hogy látlak. Fontos vagy. Létezel. És van az a pillantás, ami átsiklik az emberen. Lehet, lényeges mondatokat mondunk közben, de minek, a másik nem figyel. Nem veszi észre azt sem, ha elhallgatunk, ha mégis, az csak egy alkalom számára, hogy távozzon vagy belekezdjen egy monológba, amelynek szándéka szerint mi leszünk a közönsége. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én a közönynél sokkal rosszabbul viselem a tettetett érdeklődést. De sokszor bedőlök neki, és aztán szégyellem magam. Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat! Szükségünk van a támogatásodra. Kurucz Adrienn Kiemelt kép: Getty Images/draganab
Eredeti cikk megtekintése →