● news.bsdnet.hu

Az űrbányászat megadóztatásának ötlete egyelőre természetesen sokkal inkább a jövő gazdaságának szabályozási terve, mint működő adórendszer. Az űrbányászatban még nincs tényleges kitermelés iparági vagy kereskedelmi jelleggel, a kutatók szerint azonban éppen ezért lenne célszerű már most lefektetni az alapokat. A javaslat egyik kidolgozója Petr Zimčík, a NEWTON Egyetem Gazdasági és Adatelemző Központjának vezetője. Szerinte az űrbányászatból származó adóbevételek két fő célra fordíthatók: egy részük az országok között szétosztott globális űrerőforrás-osztalékot finanszírozná, másik részük pedig egy globális fejlesztési alapba kerülne. A rendszerhez egy, az ENSZ égisze alatt létrehozott többoldalú megállapodásra lenne szükség. Az egyik kiindulópont az ENSZ Világűrbizottsága (COPUOS) lenne, mely a világűr békés célú felhasználásával foglalkozik, ez azonban önmagában nem rendelkezik adóztatási vagy végrehajtási jogkörrel A részt vevő országok ezért egy külön nemzetközi űrerőforrás-adóhatóságot hozhatnának létre. Az adófizetés kikényszerítése továbbra is elsősorban a nemzeti hatóságok feladata lenne: az űrbányászati vállalatoknak az egyes országoktól kapott engedélyek feltételeként kellene elfogadniuk a nemzetközi adószabályokat – mutatja be a Mining.com cikke. A legnagyobb kérdések egyike, hogy mikor kellene adózni. A kitermelés pillanatában kivetett adó ugyan egyszerűen kezelhető lenne, de túl nagy terhet jelenthetne egy olyan vállalatnak, amely több milliárd dollárt költött arra, hogy egyáltalán eljusson az erőforráshoz. Zimčík ezért kezdetben inkább a gazdasági járadékot adóztatná. Ez azt jelenti, hogy a vállalat csak azután fizetne érdemi adót, hogy Ez egyben azt is jelentené, hogy egy kudarcba fulladt űrbányászati projekt nem kerülne azonnal hatalmas adóteher alá. A jövőben az űrbányászat sem feltétlenül a Földre szállított nyersanyagokról szólhat. A Holdon vagy aszteroidákon kitermelt anyagokat akár helyben vagy Föld körüli pályán is felhasználhatják, például űrállomások, üzemanyag-töltő állomások vagy holdi települések építéséhez. A javasolt rendszer ezért idővel több lépcsőből állhatna. A kitermeléskor kisebb adminisztratív illetéket, az értékesítés vagy felhasználás után nagyobb adót vethetnének ki, majd újabb elszámolás következhetne, ha a nyersanyag végül bekerül a földi gazdaságba. Az adórendszernek közben az inflációt, az árfolyamokat és a nyersanyagárak ingadozását is kezelnie kellene. A javaslat szerint az adózási küszöböket egy több jelentős devizából és nyersanyagból álló kosárhoz kötött stabil nemzetközi elszámolási egységben lehetne meghatározni. A terv legérdekesebb része Magyarország és persze több más állam szempontjából is az, hogy nem csak azok az országok részesednének az űrbányászati adóbevételekből, amelyek képesek lesznek a kitermelésre. A javaslat szerint a bevételek egy részét egy Global Space Resource Dividend, vagyis globális űrerőforrás-osztalék formájában osztanák szét. Az egyes országok részesedését a lakosság számán, a fejlettségi különbségeken és az űripari ökoszisztémához való hozzájáruláson alapuló formula határozhatná meg. A hangsúly ezen a ponton a hozzájáruláson van, hiszen az űripar kiépülésében nem csak azok az országok játszanak szerepet, melyek ténylegesen is képesek az űrben tevékenységeket végezni eszközök vagy emberek révén (műholdak működtetésétől az űrsétákig stb.). Hanem azok is, melyek tudáselemmek járulnak hozzá annak fejlődéséhez, ehhez pedig nem kell elhagyni a Föld talaját sem. Ez tehát a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy olyan ország is kaphatna az űrbányászatból származó nemzetközi adóbevételekből, amelynek nincs saját holdi vagy aszteroida-bányászati kapacitása. A másik rész egy globális fejlesztési alapba kerülhetne. Ebből klímaalkalmazkodási programokat, tisztaenergia-infrastruktúrát, bolygóvédelmi projekteket és a fejlődő országok űrinfrastruktúrához való hozzáférését finanszíroznák. A kutató szerint az alap irányítását függetleníteni kellene mind a bányászati vállalatoktól, mind az egyes kormányoktól. A döntéshozó testületben a részt vevő államok mellett független tudósok, közgazdászok és jogi szakértők is helyet kaphatnának. Az egész rendszer egyik legkényesebb pontja a tulajdonjog kérdése. A világűrjogi szerződés ugyanis tiltja a világűr és az égitestek nemzeti kisajátítását, miközben az égitestekről kitermelt erőforrások jogi státusza továbbra is nemzetközi vita tárgya. A javaslat szerint ezért világossá kellene tenni, hogy az adóbefizetés nem jelent tulajdonjogot sem egy aszteroida, sem egy ásványlelőhely, sem pedig a világűr egy adott területe felett. A kutatók szerint éppen ezért lenne célszerű már az űrbányászat felfutása előtt kialakítani a pénzügyi és adózási kereteket. Mire ugyanis az első komoly mennyiségű földön kívüli nyersanyag megjelenik a gazdaságban, már késő lehet kapkodva kitalálni, ki, mikor és mennyit fizessen – és mindenekelőtt azt, hogy ki részesedjen a pénzből.