● news.bsdnet.hu

A közelmúltban három tartományi parlamenti választás volt Németországban. De hiába tört előre jelentősen vagy nyert az AfD, mint Szász-Anhaltban és Mecklenburg–Elő-Pomerániában, még egyáltalán nem biztos, hogy kormányt tud alakítani. Németországban lassan kétpártrendszer alakul ki: az AfD és a többiek, azaz az egy blokkba tömörült baloldal, ahová ma már nyugodtan besorolhatjuk a CDU/CSU-unió pártjait is, mert ugyanazt a baloldali, woke-klímahisztis, gazdaságromboló politikát folytatják, mint a korábban a három év után megbukott Olaf Scholz kormánya. Ezért is nevezem a baloldalt már régóta romboldalnak. A balliberális német kormányoknak a klímahisztéria érdekében és a bárminemű szén-dioxid-kibocsátás ellen folytatott ádáz harcukban sikerült tönkretenniük a német ipar legfontosabb ágazatát, az autóipart. A legnagyobbak, a VW és a Mercedes is gyáraik bezárásával próbálják túlélni az őket fojtogató EU-s szén-dioxid-kvóták és szén-dioxid-kibocsátási megszorítások ipargyilkos béklyóit. Ez több százezer jól képzett ipari munkás utcára kerülésével járhat. Az, hogy a VW az osnabrücki gyárát eladta, és izraeli licenccel hadiipari berendezéseket akarnak ott gyártani, csak körülbelül 2300 munkahelyet ment meg. A Mercedes azzal zsarolja a szakszervezeteket, hogy – változatlan bérezés mellett – térjenek vissza a 40 órás munkahétre, vagy még több gyártási volument visznek el Magyarországra. De nézzük meg, hogy mit jelent az AfD előretörése Kelet-Németországban! A szász-anhalti patthelyzetben az AfD-nek és a CDU–SPD–Zöldek–Die Linke pártoknak is 39-39 parlamenti mandátumot sikerült összeszednie, míg az újonnan bekerült BSW-nek öt hely jutott. Mivel az AfD-vel egyik párt sem akar koalícióra lépni, de a BSW nem akar beállni a baloldali blokkba, hanem egy független miniszterelnököt preferál, ezért egyelőre csak abban tudtak megegyezni az AfD-vel, hogy az október 6-án alakuló ülését tartó parlamentben megválasztják az ország első AfD-s parlamenti elnökét és a BSW is kap egy elnökhelyettesi pozíciót. Azt, hogy a választás győztese Ulrich Siegmund miniszterelnök lesz-e, még nem tudni. Ha nem sikerül neki – szándéka szerint – a többi párt képviselőiből átcsábítani minimum hármat az AfD-hez, akkor új választásokat fognak kikényszeríteni. De a szász-anhalti választási törvény különlegessége miatt addig a mostani CDU-s Sven Schulze vezette kormány marad ügyvivőként hatalmon. Ez az interregnum elvileg akár a teljes ciklus végéig is eltarthat. A berlini választás nyertese 25,7 százalékkal a Die Linke, azaz a szélsőbaloldal lett. A párt Münchenben született török–német kettős állampolgár jelöltje, Elif Eralp zseniális húzásnak bizonyult, mert így mozgósítani tudták az eddigi választásokon meglehetősen passzív muzulmán szavazókat, és az ő szavazatukkal tudtak nyerni. Mivel a város 3,9 milliós lakosságának 42,7 százaléka migráns származású, nem csoda, hogy az ő szavazataiknak súlya jelentős. A baloldali pártok ezért is a migráció legvehemensebb pártfogói, mert így tudják szavazóbázisukat folyamatosan bővíteni. Az eddig kormányzó CDU jelöltje, Stefan Evers, csak 18,8 százalékot tudott összehozni. Az AfD ugyan 16,3 százalékkal jól teljesített, de a kormányzáshoz ezzel nem tud labdába rúgni. Az, hogy ki fogja Berlint kormányozni, ma még rejtély, mert a Die Linke, a körülötte a választási parti néhány résztvevője miatt kibontakozott botrány következtében páriává vált és nemigen talál maga mellé koalíciós partnert. Az történt ugyanis, hogy a hírhedt berlini Remmo klán feje, Issa Remmo megjelent a Die Linke egyik buliján. A libanoni származású Remmo család számos, nagy értékre elkövetett bűncselekmény miatt híresült el, például a berlini Bode Múzeumból eltalicskáztak egy százkilós aranyérmét, és a drezdai királyi palota Zöld Boltozat múzeumából a szász királyság mérhetetlen értékű ékszereit lopták el és olvasztották be. A botrányt csak tetőzte, hogy a Die Linke szövetségi parlamenti képviselője, Ferat Koçak egy szélsőséges palesztin terroristaszervezet szóvivőjével, Ibrahim Ibrahimmal együtt ugrált a partin a Die Linke győzelmét ünnepelve. Ibrahim a választás követő napon TikTokon üdvözölte a Die Linke győzelmét, és hangsúlyozta, hogy annak választási sikerét a magukénak is tudják, mert a Die Linke számos tüntetésen Izrael-ellenes, antiszemita transzparensekkel mindig is nagy egyetértéssel támogatta a palesztin ügyet.Koçak korábban a klánvezér fiával, Firas Remmóval is valamilyen együttműködésről e-mailezett. A választási győzelmet követő botrányok miatt viszont számos SPD-tag kijelentette, hogy semmiképpen sem akarnak koalícióra lépni a volt Német Szocialista Egységpárt antiszemita jogutódjával. A berlini Zöldek egyelőre visszafogottak ez ügyben, de például a Zöldek baden-württembergi miniszterelnöke, Cem Özdemir nyomatékosan kijelentette, hogy párttársai a Die Linkével semmiképpen se alakítsanak kormányt Berlinben. Igen ám, de akkor ki fogja majd Berlint kormányozni? A CDU–Zöldek–SPD együtt a 158 mandátumból 82, a Die Linke 47, az AfD 29 hellyel rendelkezik. A Die Linke–Zöldek–SPD-kombó stabilabb, 95 széket mondhat magáénak. A kérdés csak az, hogy a baloldali pártok az ideológiai kohéziós erő vagy a jó politikai ízlés szerint döntenek Berlin jövőjéről. A jelenlegi főpolgármestert adó CDU reménykedik, hogy Stefan Evers lehet a szenátus következő első embere. Az AfD Mecklenburg–Elő-Pomerániában is óriási előnnyel, 39,2 százalékkal nyerte meg a választást. A CDU 4,9 százalékos „teljesítményével” kiesett a parlamentből, ami az össznémet politikai establishmentet megrázta és megkérdőjelezi Merz kancellári pozícióját is, akinek a székét már a szász-anhalti vereség után szorgalmasan fűrészelik a CDU-alapszervezetek tagjai, noha a vezetőség és a CDU-s miniszterelnökök egyelőre lehajtott fejjel támogatásukról biztosítják a kancellári székhez ragadó Pinokkiót. A megroggyant Merz a szeptember 20-i választás estéjén az előzetes eredményhirdetést követő nyilatkozatában kijelentette, hogy ő továbbra is marad a kancellári és pártelnöki pozíciójában, és következetesen véghez akarja vinni a koalíciós szerződésben foglalt reformokat. De a nyugdíjrendszer átalakítása miatt szinte megoldhatatlan vitája van az SPD-vel. A német társadalom harminchat évvel az egyesítés után megosztottabb, mint valaha. Keleten jobban érzik a gyökeres változás szükségességét, ezért is támogatják az AfD-t, míg ez a folyamat nyugaton lassúbb, mert a kormányzó CDU politikusai gyávák bevallani, hogy zsákutcába kerültek, és az SPD-vel inkább csődközeli helyzetbe viszik az országot, mintsem ledöntsék a tűzfalat, és az AfD-vel közösen visszatérjenek egy észszerűbb, konzervatív politikához, amit a német nép egyre inkább követel. Forró lesz a német ősz!