● news.bsdnet.hu

Jelentős tényezője a magyar gazdaságnak az építőipar, ezért is szomorú látni a havonta megjelenő statisztikákat, amelyek az ágazat visszaeséséről árulkodnak. Megpróbáltunk a számok mögé nézni, és arra is kerestük a választ, mit hozhat a jövő. Ehhez Koji Lászlótól, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnökétől kértünk segítséget. – Ha a szűken vett építőiparról beszélünk, az a bruttó hazai termék (GDP) 6,1 százalékát adja. Ha ehhez hozzávesszük az építőanyag-gyártást és a tervezést, akkor körülbelül a GDP 13 százalékáról van szó. Kerekítve 140 ezer vállalkozás működik a szektorban, ebből mintegy 56 ezer a társas vállalkozás, az összes többi egyéni vállalkozó, önfoglalkoztató, mikro-, kis- és közepes vállalkozás – kezdte Koji László, majd felidézte, hogy 2025 elején még 400 ezer embert foglalkoztatott az építőipar, az év végén körülbelül 380 ezret. Látva a tendenciákat, a szám az idei esztendő végére 350 ezerre csökkenhet. Az elnök a szakmunkások kapcsán arról beszélt, hogy a korábbi időkkel ellentétben most nem tudnak Nyugat-Európába elmenni, mert az építőipar ott sincs sokkal jobb bőrben. Idehaza viszont a mikro- és kisvállalkozói körben találnak munkát, elsősorban Budapesten és az agglomerációban, ahol az a jellemző, hogy az esetek felében szóbeli megállapodással, részben feketefoglalkoztatással folynak a munkák, és elég sok a kókler is. Tehát a szakmunkásnak most két lehetősége van: az egyik, hogy elmegy a zavarosba, a másik pedig, hogy szakmaelhagyó lesz. – Attól félünk, hogy úgy járunk, ahogy a Covid idején a vendéglátás. Pillanatok alatt tömegesen kellett az ágazatban megválni a szakemberektől, akik jó része a mai napig nem ment vissza – tette hozzá. Adódik a kérdés: mit mutat az építőipar jelenlegi látlelete? A legnagyobb mértékben a közösségi megrendelések csökkentek, főleg, ha 2022-höz viszonyítunk. Az állami és önkormányzati beruházások egyharmadukra estek vissza. Ennek alapvető oka már 2022 év végén látható volt. A költségvetési nehéz­ségek miatt az előző kormány 5000 mil­liárd forintnyi beruházást halasztott későbbre. Eközben – mostanra – a nagybefektetők piaci aktivitása is fékeződött, a választások éve ugyanis törvényszerűen megtorpanást hoz. Azt pedig most nem látni, hogy a kormány hol tart a szóban forgó beruházások tárgyalásával és az újabb befektetők megnyerésével. A harmadik szegmenst az egyéb ágazatok jelentik. Az idén visszaesett a logisztika, a vendéglátás és az ipari szektor jelentős része. Ami talán változatlan maradt, az a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Koji László kitért a lakosságra is. Emlékeztetett: az előző kormány támogatásainak köszönhetően volt egy felfutás, elsősorban az energiamegtakarítást célzó otthonfelújításoknál, a lakásépítéseknél és -vásárlásoknál. Ez utóbbiakat hajtotta az Otthon start is. Az elnök szerint nagy meglepetést jelentett, hogy a program 92 százalékban a meglévő lakások adásvételét pörgette meg. Most ráadásul a korábbi programokat az új kormány felfüggesztette, így a lakosság jelenleg kivár. Rossz előjel, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint július végén 25 százalékkal kisebb volt az építőipar újonnan kötött szerződéseinek mennyisége a korábbi évihez képest, bár akkor is alacsony értéket rögzítettek. Koji László szerint ha ez így marad, akkor az építőipar még nehezebb helyzetbe kerül, és számos cég kimeríti a tartalékait az év végéig. A szakma most leginkább azt figyeli, hogy ki lesz a megrendelője. A legnagyobb ellenségnek az idő tűnik, miközben csak úgy sorjáznak a felvetések. Hogyan lehet ebben a helyzetben előkészíteni az építési beruházásokat? Miként lehet a befektetői kört gyorsan megnyerni, hogy Magyarországon fektessen be? S hogyan lehet a lakosság kivárását megváltoztatni? Ezekre a kérdésekre kellene választ találni, a folyamatokat Koji László szerint mint mindig, most is az aktuális kormányzatnak kell koordinálnia. A Tisza-kabinet képviselői számos alkalommal beszéltek arról, hogy érkeznek az uniós források. Az ÉVOSZ számításai szerint ebből a pénzből körülbelül 2000 milliárd forintot építési beruházások mentén kellene elkölteni, ha azokat a tervezett fejlesztéseket nézzük, amiket már ismerünk. Ez a következő három évre szólna. Ez azt jelenti, hogy éves szinten 650–700 milliárd forintról beszélünk. Mire lenne elegendő ez? Az első hét hónapban 650 milliárd forintnyi megrendelés érkezett közbeszerzéseken keresztül az államtól és az önkormányzatoktól. Ez éves szinten ezermil­liárd forintra egészülhet ki. Ha ehhez hozzávesszük az uniós pénzeket, akkor 2027-ben 1700 milliárd forintnyi összegről beszélhetünk. Igen ám, de az építőipar jobb éveiben, amikor az államtól nem is érkezett kiemelten sok megrendelés, 2500–2800 milliárd forintból gazdálkodhatott. Ezért Koji László szerint nem lehet hátradőlni, mindenképpen szükség van olyan programokra, amelyek a lakosságot helyzetbe hozzák. Mindemellett meg kell egyezni a nagybefektetőkkel jelentősebb beruházásokról. Mindez időigényes, ami azért okozhat gondot, mert a vállalkozások jelentősebb részének elfogyhat a tartaléka. A megrendelések hiánya fájó, ráadásul más problémákkal is szembe kell nézni. Hasonló volt a helyzet 2008 és 2014 között is, amikor gazdasági és pénzügyi válság volt, de most hatékonysági válsággal is meg kell küzdenie az ágazatnak. Ennek költsége is van, mert elvárás a fenntarthatóság, a környezettudatosság, miközben lépést kell tartani a robotikával és a digitalizációval. Mindezek mellett van még valami, ami NER-es kihívásként lehet megfogalmazhatni. Több vállalkozást átvilágít a kormányzat, a folyamat nem pusztán néhány nagy generálkivitelezőt érint. Mégpedig azért, mert több száz alvállalkozó és beszállító dolgozik ezeknek a vállalatoknak a munkáin. Itt a teljesítésigazolások és a kifizetések borzasztóan lelassultak, illetve megakadtak. Ez veszélyezteti a munkahelyeket is. Ennek következményeként az év végére elérheti a 300 milliárd forintot a lánctartozás összege. A szövetség elnöke a túlárazásokról is beszélt, sokszor hallani ezt manapság az állami megrendelések kapcsán. Ha ez igaz, azt szerinte roppant gyorsan ki kell vizsgálni, ugyanakkor rámutatott: a túlárazás a megrendelő és a nyertes generálkivitelező között fordulhat elő. Egy generálkivitelező azonban jó eséllyel nem engedi meg, hogy a több száz alvállalkozója és beszállítója túlárazza az ajánlatait, és azt elfogadja. Érdekes az is, hogy ki számít NER-esnek. Általában az, akinek 75 százalékban állami megrendelésből áll össze a portfóliója. Koji László azt a kérdést tett fel, hogy egy szakcég, egy épületgépész vagy egy villanyszerelő is nemkívánatosnak minősül. – Nincs azzal semmi probléma, ha átvilágítanak egy vállalatot vagy visszakérik a bebizonyított túlárazás miatt kifizetett összeget. A rend fontos – fogalmazott, majd azt mondta: voltak korábban is hasonló esetek, de akkor volt munka is. Most meg nincs. Végül úgy fogalmazott: az építőipar mindent kibír, az a kérdés, hogy milyen áron. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az év végével már nagyon nagy lesz az ár.