● news.bsdnet.hu

Miközben az Európai Unió tagállamai a több mint százmilliárd eurós megszorítási hullámra készülnek, a 2028 és 2034 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetési tárgyalások nem mennek zökkenőmentesen. Az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós költségvetési kerettervezete egy olyan radikális intézményi és strukturális átalakításról szól, amely alapjaiban írhatja felül Brüsszel és a nemzeti fővárosok viszonyát. A Politico által feltárt egyik legsúlyosabb, eddig keveset tárgyalt probléma nem a tagállamok között, hanem magán az Európai Parlamenten belül került a felszínre. A tárgyalásokon részt vevő tisztviselők arra panaszkodnak, hogy három különböző parlamenti bizottság – a költségvetési, a mezőgazdasági és a regionális fejlesztési – folyamatos hatásköri átfedései és belső csatározásai megbénítják és késleltetik a munkát. A vita középpontjában az új Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv (NRPP) áll. Az Európai Bizottság reformjának lényege, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben teljesen megszüntetné a különálló uniós zsebeket. Eddig ugyanis a mezőgazdasági támogatások és a regionális fejlesztési pénzek egymástól független csatornákon, saját szabályrendszer szerint áramlottak a tagállamokba. Brüsszel új terve viszont az, hogy ezeket a forrásokat egyetlen óriási, közös nemzeti számlába, az úgynevezett Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervbe olvassza be. Ezzel a lépéssel az Európai Bizottság kezébe kerülne a végső kontroll, ugyanis egy tagállam kormánya csak akkor hívhatna le pénzt erről az összevont számláról, ha cserébe szigorú brüsszeli feltételeket teljesít. Az agrárpolitikusok pontosan ettől a központosítástól ijedtek meg. Tisztában vannak vele, hogy ha a mezőgazdasági pénzek is bekerülnek ebbe a közös brüsszeli szuperkasszába, a gazdák támogatása azonnal a nagypolitikai csatározások túszává válik. Ha egy kormány összeveszik Brüsszellel egy politikai kérdésben, az Európai Bizottság az egész nemzeti számlát zárolhatja, így a vétlen gazdák sem jutnának hozzá a nekik járó területalapú támogatásokhoz. Az agrárlobbi kétségbeesett harca tehát arról szól, hogy a több mint 300 milliárd eurós mezőgazdasági alapot fizikailag kirángassák ebből az új, feltételekhez kötött brüsszeli rendszerből, és megőrizzék annak függetlenségét és biztonságát. Az idő pedig szorít: a parlament novemberre el akarja fogadni a saját álláspontját, hogy 2027 januárjában megkezdődhessenek a hivatalos tárgyalások a kormányokkal. A tagállamok között is nagyobb a széthúzás, mint valaha. A hat legnagyobb nettó befizető – Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, Svédország és Finnország – egy közös, Micheál Martin ír miniszterelnöknek címzett levélben nyomatékosította, hogy az Európai Bizottság kétezer milliárd eurós kerete teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Azt követelik, hogy a büdzsét további több százmilliárd euróval vágják meg, mivel a végső számlát azoknak kell állniuk, akik a fő pénzügyi terhet hordozzák. Ezzel szemben áll az Olaszország és Románia által vezetett, 17 országból álló blokk . Ők a Giorgia Meloni olasz kormányfő által koordinált szövetségben arra figyelmeztetnek, hogy a kohéziós és agrárpénzek megnyirbálása elmosná az európai projekt társadalmi támogatottságát. A 17-ek ráadásul egy sajátos ellenjavaslattal éltek: a megszorítások helyett halasszák el a koronavírus-járványok idejéről származó adósságok évi 25 milliárd eurós visszafizetését, és töröljék el a gazdagabb országoknak járó költségvetési visszatérítéseket. A vita közepén áll Írország, amely jelenleg az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét tölti be. Az ír diplomácia feladata lenne összeállítani az úgynevezett tárgyalási alapokat, amely számszerűsítené a kompromisszumos lehetőségeket a tagállamok számára a közelgő októberi brüsszeli csúcstalálkozóra. Írország a tárgyalási dokumentumban várhatóan eleve több mint 100 milliárd euróval fogja megkurtítani az Európai Bizottság eredeti, kétezer milliárd eurós keretét. Ezt a 100 milliárdot akarják a kohéziós és mezőgazdasági keretből elvenni. A brüsszeli kapkodás oka, hogy ketyeg a politikai óra. Ha a tagállamok nem jutnak dűlőre az idei év végéig, a 2027-ben esedékes francia, lengyel és olasz nemzeti választások végleg kisiklathatják a tárgyalásokat, mivel a kampányüzemmódba kapcsoló kormányok egyike sem engedheti majd meg magának, hogy Brüsszelben lemondjon a hazai gazdák pénzéről. Miközben a viták a kiadási oldalon folynak, a forrásoldal legalább ennyire problémás. Az Európai Bizottság ugyanis öt új uniós szintű adó bevezetését javasolja, amelyektől évi 66 milliárd eurós bevételt remélnek a koronavírus-hitelek törlesztésére. Bár Párizs határozottan támogatja ezt a csomagot, a 17 kohéziós tagállam levelükben előre rögzítette: csak olyan új adókat fogadnak el, amelyek igazságosak, egyszerűek és nem regresszívek, jelezve, hogy nem hagyják magukat hátrányos helyzetbe hozni a brüsszeli adóztatás által. Ha nem születik gyors megállapodás, António Costa, az Európai Tanács elnöke szerint 2028 januárjától megszakadhatnak a közvetlen kifizetések standard programjai , ami azonnali likviditási válságot jelentene az európai agráriumnak.