● news.bsdnet.hu

Hónapok óta alig kerül gomba a piacokra, és a gombászoknak most sem igazán érdemes útnak indulniuk az erdőkbe, mezőkre. Pedig ősz van – elvileg, más években kosárszámra hordták haza az erdő kincseit a szemfüles gombászok. Ahogy Varga Tamás biológus, szombathelyi gombász a HelloVidéknek mesélte, a 2026-os szezon finoman szólva is meglehetősen gyengén alakult. A csekély tavaszi, szedhető gombamennyiséget egy aszályos nyár követte, amely nemcsak a nyári gombatermést vetette vissza, hanem az őszi szezonra is komoly hatással van. A gombász a Nyugat-Dunántúl erdeiben eddig nagyon kevés gombával találkozott, de hasonlóan kedvezőtlen tapasztalatokat szerzett az ausztriai területeken is, amelyeket munkája miatt rendszeresen jár. Burgenland és Alsó-Ausztria erdői mellett a lakott területek környékét, a falvak melletti réteket és legelőket, valamint a városok és kisvárosok parkjait, füves-erdős részeit és kutyafuttatóit is figyeli – de egyelőre sok jó híre nincs. Még az osztrák nyugati határszélen is, ahol a szárazság ellenére volt némi csapadék, siralmas a helyzet, és a tavalyi év azonos időszakához képest idén töredékére esett vissza mind a megtalálható gombák mennyisége, mind a fajgazdagság. Varga Tamás szerint nem csupán arról van szó, hogy kevesebb gomba termett az erdőkben: az idei szárazság ennél sokkal többre figyelmeztet, szélesebb területen, többféle élőhelyen is komolyan érezteti hatását. Varga Tamás többször is megnézte a környéken a kedvenc helyeit, de a tavalyi év hasonló időszakához képest minimális fajszámmal és mennyiséggel találkozott. Olyan is előfordult, hogy egyáltalán nem talált gombát. Ahogy mesélte - nem is a nagy erdőségeket járta, hanem elsősorban a környezetében lévő füves, bokros területeket, parkokat, sportligeteket, kutyafuttatókat és a vízművédő bázisok melletti erdősávokat nézte meg. Ezeken a helyeken az elmúlt években rengeteg gombát és nagyon sokféle fajt talált, idén azonban egészen más a helyzet. Mint mondta, az egyik alkalommal mindössze négy gombafajt sikerült hazavinnie, ráadásul az egyikből, a vöröses nyálkás gombából egyetlen darabot talált. Egy esősebb, párásabb időszakban ebből korábban akár kétnaponta is friss kosárral tudott szedni, természetesen a megengedett mennyiségen belül. Hasonló a helyzet a fenyőtinórukkal is. A szemcsésnyelű fenyőtinóruból, amelyet ilyenkor más években nagy mennyiségben lehetett gyűjteni, most ugyanazokon a helyeken mindössze három-négy darabot talált. Csiperkéből pedig tavaly ilyenkor szinte Dunát lehetett volna rekeszteni. A különböző csiperkefajok közül több is tömegesen jelenhet meg megfelelő időjárás mellett. A kerti vagy mezei csiperke, illetve az erdőszéli csiperke például kilószámra gyűjthető, ha beindul a termés. A sárguló csiperke is látványosan, akár többméteres vonalakban vagy gombakörökben bukkanhat fel. Ehhez képest Varga Tamás idén összesen talán három darabot látott belőle, két különböző helyen. Amit most sikerült gyűjtenie, az a fenyőtinóruk egyik faja, a rózsás tönkű fenyőtinóru volt. Ez ragadós tönkalapú, egyébként finom, ehető gomba, amelyből már valamennyit sikerült szednie. Mint mondta, valószínűleg a vasárnapi bakonyi sertésborda gombás részét is ez adja majd. Varga Tamás szerint aki most mégis gombát keresne, annak érdemes lehet az erdősávok északi oldalát is megnéznie. Ezek a területek általában hűvösebbek, nedvesebbek, és a moha is jobban megtartja a nedvességet. Míg a déli oldalon sokszor teljesen kiszárad a talaj, az északi oldalon már előfordulhatnak tinórufélék. Ilyenkor felbukkanhat például a változékony tinóru vagy a vörös tinóru is, de természetesen nem minden tinóru ehető. Varga Tamás például kesernyés tinórut is talált, amely – ahogy a neve is mutatja – nem éppen élvezhető gomba. Az erdőkben jelenleg összességében még mindig nem ideálisak a körülmények. A szakértő szerint ezt nemcsak a saját tapasztalatai, hanem a különböző gombász Facebook-csoportokban megjelenő beszámolók is mutatják. Itt-ott már felbukkan egy-egy vargánya, nyári vargánya vagy ízletes vargánya, de többnyire csak néhány darabról számolnak be a gombászok. Attól, hogy egy-egy Facebook-csoportban megjelenik néhány látványos gombás fotó, még nem jelenti azt, hogy érdemes nekiindulni az erdőnek. Varga Tamás szerint ez most ugyanúgy igaz az Őrségre és a Kőszegi-hegységre, mint a Bakonyra. Somogyban és Zala bizonyos részein valamivel jobb lehet a helyzet, de a nyugati országrészben még nem jött el a Kánaán. A száraz körülményeket jobban átvészelő fajok közül elsősorban a fán élő gombák jelenhetnek meg. Több-kevesebb laskagombát már lehet találni, és érdekes faj a májgomba is, amely fiatalon egészen lédús, vöröses, húsos gomba, ráadásul ehető. Ugyancsak megjelenhet a sárga gévagomba, amely fiatalon, amikor még puha és nedvdús, szintén ehető. Varga Tamás szerint azonban ennél a fajnál nem mindegy, hogy milyen fán találjuk meg. Fűzön, cseresznyén vagy tölgyön is előfordulhat, és ha a gazdafának magas a csersavtartalma, az a gombában is feldúsulhat. Emiatt egyeseknél panaszokat, akár allergiás reakciót is okozhat. A szakértő szerint a sárga gévagombát érdemes tejben áztatni, majd másnap elkészíteni, például kirántva. A közeljövőben pedig a különböző tőkegombafajok és ehető tuskógombák megjelenése is várható, még akkor is, ha viszonylag szárazabb időszak következik. Persze nem csak az ehető gombák miatt érdemes figyelni az erdőt. A kénvirággombák vagy a világítótölcsér-gomba például látványnak sem utolsó, és remek fotótémát jelenthetnek. Ugyanis a gombáknál nem mindig csak az a kérdés, hogy mi kerülhet a tányérra: egészen különleges fajokkal is találkozhatunk. Ráadásul vannak nagy termetű, fán élő védett gombafajok is, amelyeket természetesen nem szabad gyűjteni. – tette hozzá. A gombagyűjtésnek van egy fontos szabálya is: egy ember egy nap alatt legfeljebb két kilogramm, nem védett vadon termő gombát gyűjthet. Idén ezt a határt egyelőre aligha nehéz betartani. Nem érdemes azonban leírni az őszt, Varga Tamás szerint gyakorlatilag bármi megtörténhet még, ennek pedig van egy érdekes biológiai magyarázata is: A kalapos gombák, amelyeket szívesen gyűjtünk és fogyasztunk, ugyanis spórákkal szaporodnak. A spóráknak pedig nagyon vastag a sejtfaluk, miközben rendkívül alacsony a víztartalmuk, ezért egészen szélsőséges körülményeket is képesek átvészelni. A téli mínuszok és a tartós fagy például nem feltétlenül tesz bennük kárt, hiszen ilyen alacsony víztartalom mellett nem képződnek bennük jégkristályok, amelyek roncsolhatnák a sejteket. Hasonló a helyzet – magyarázta - a hosszan tartó meleg és aszály esetén is. A vastag sejtfal védi a spórákat, ráadásul az UV-sugárzást is részben kiszűri, így a mechanikai és kémiai hatásokkal szemben is ellenállóbbak. Ezt a különleges, vastag sejtfalat sporodermának nevezik. Varga Tamás szerint ezért a spórák a normális időjárási szélsőségeket – egy tűzvész természetesen más kategória – akár évekig, sőt feltételezhetően évtizedekig is átvészelhetik. Ha pedig megfelelő körülmények érkeznek, újraindulhat a gombák fejlődése: Megkezdődhet a spórák csírázása, majd a gombafonalak képződése, ezekből pedig telepek alakulhatnak ki, végül pedig megjelenhetnek előttünk a jól ismert termőtestek: a tönk és a kalap. Én a magam részéről tehát egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy az idei aszályos nyár után még beinduljanak a gombák. Ehhez azonban mindenekelőtt megfelelő páratartalomra van szükség, hiszen a spórák csírázásához magas páratartalom kell, legyen szó erdei vagy réten élő gombákról. A páratartalomhoz pedig, mint tudjuk, víz kell. Elengedhetetlen tehát egy hosszabb, tartósabb csapadékos időszak. Ha egy adott területen több napon, akár egy héten át esik az eső, az már megadhatja a kezdőlökést. Hogy ezt követően pontosan mikor jelennek meg a gombák, az fajonként eltérő, hiszen különböző a fejlődési ciklusuk és annak üteme. Azt, hogy pontosan hol és mikor indulhat be a szezon, Varga Tamás szerint nem lehet előre megjósolni. Azokon a területeken viszont, ahol adottak a páraképződés feltételei, előbb és nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg a gombák. Az országban is vannak olyan vidékek, ahol ehhez kedvezőbbek az adottságok: jobb a talaj, több az árnyékos terület, és jellemzőbbek a nedvesebb, párásabb időszakok. Ilyen például Somogy, Zala és Vas vármegye egyes része, elsősorban az Őrség, illetve az Ausztriához közeli területek is hasonló adottságokkal rendelkeznek. Hogy lesz-e még idén igazi vargányaszezon, azt Varga Tamás sem tudja megjósolni. Abban azonban biztos, hogy lesznek jobb és rosszabb lelőhelyek, és szerinte a rókagomba is meg fog jelenni, ahogy itt-ott vargányát is szedhetnek majd a gombászok. Ha viszont érkezik egy kellemesen esős időszak, azt pedig párásabb idő követi, akkor akár hirtelen is berobbanhat a szezon. Ilyenkor egyszerre jelenhet meg nagyon sok olyan faj, amely normális körülmények között akár több hónapos különbséggel bukkanna fel. Varga Tamás már most is látott például lila tönkű pereszkét, amely jellemzően késő őszi, bár kora tavasszal is előforduló gomba. Ha megérkezik a megfelelő időjárás, egyszerre jelenhetnek meg a különböző pereszkék, tölcsérgombák, galócák, tinórufélék és vargányák is. Ez viszont akár rövid ideig tartó időszak is lehet. Ha egyszerre indul be sok faj, akkor résen kell lenni, mert nem biztos, hogy hosszú ideig tart a nagy gombadömping. Varga Tamás a saját tapasztalatai alapján ezt inkább október végére, november elejére várja, de hangsúlyozta: ha az időjárás másképp alakul, ez az időpont is könnyen változhat. És ha már különleges gombákról van szó, az óriáspöfeteg felhasználásáról sem maradhatott el a kérdés. Pláne, hogy a minap mi is kaptunk egy kosárnyira valót: négy, nagyjából labdaméretű gombát szedtünk egy háztáji kertben, ahol a körtefa alatt dugták fel a fejüket. Úgy tűnik, jól érezték magukat, mert egy egész kis kolónia nőtt ki ott. Varga Tamás szerint a pöffetegekhez hasonlóan az óriáspöfeteg is csak addig élvezhető, amíg fiatal és kemény. Ilyenkor a belseje még szép fehér, és késsel vastagabb szeletekre is vágható. Ahogy tanácsolja: az óriáspöfetegből rántott gombánál jobbat nem is nagyon lehet készíteni. A vastag szeleteket a hagyományos módon kell bepanírozni és kisütni, ráadásul szerinte a pöfeteg még a vargányánál is finomabb lehet rántva – de természetesen ez már ízlés kérdése. A fűszerezésnél pedig ahány ház, annyi szokás. Só mindenképpen kell, egy kevés bors is mehet rá, de akad, aki szerecsendiót is kever a prézlibe. A kisebb pöffetegeket is érdemes felhasználni, amíg a belsejük szép fehér és kemény. Ezeket fel lehet aprítani, más gombák közé keverni, majd tojással együtt megsütni. Így pedig máris kész egy újabb egyszerű, de különleges gombás fogás. Mi végül bolti csiperkével vegyesen, lecsós alapon készítettünk belőle gombapaprikást. Saját ízlés szerint kakukkfűvel és egy kevés magos, valódi dijoni mustárral ízesítettük, végül pedig tejszínnel habartuk be.