● news.bsdnet.hu

A rút kiskacsa, A kis hableány és még több mint száz mese szerzőjéről nehéz elképzelni, hogy naplóiban egészen másfajta történetek is szerepeltek. Hans Christian Andersen soha nem nősült meg, és saját feljegyzései alapján valószínűleg nem élt hagyományos értelemben vett szexuális életet. Ettől azonban egyáltalán nem volt mentes a vágyaktól. Andersen 1805-ben született Odensében, szerény körülmények között. Gyerekként kívülállónak érezte magát, később pedig különös külseje és érzékeny természete miatt is sokszor kilógott a sorból. Talán nem véletlen, hogy egyik legismertebb történetében, A rút kiskacsában is egy olyan szereplőt teremtett, aki sehova sem illik igazán. Felnőttként férfiak és nők iránt is érzett erős vonzalmat. A probléma az volt, hogy ezek a kapcsolatok többnyire nem teljesedtek be. Jenny Lind operaénekesnő például közel állt hozzá, Andersen azonban hiába rajongott érte, szerelmét nem viszonozták. Hasonlóan fájdalmas történet fűzte Edvard Collinhoz is. A férfi Andersen egyik legközelebbi barátja volt, de nem tudta viszonozni az író romantikus érzéseit. Andersen naplójában a szexualitásról is őszintén írt A meseíró naplói egészen más képet mutatnak, mint az „örök gyerek” figurája, amelyet később sokan kialakítottak róla. Andersen rendszeresen feljegyezte, amikor szexuális vágyat érzett, és az önkielégítésről is vezetett bejegyzéseket. Ezeket gyakran egy egyszerű jellel jelölte. A naplók alapján jól látható, hogy komoly belső harcot vívott a vágyai és az önmegtartóztatás között. Ez azért is érdekes, mert a róla szóló életrajzok sokáig főként azt próbálták megfejteni, hogy vajon férfiakhoz vagy nőkhöz vonzódott-e. Csakhogy a történet ennél bonyolultabb. A 19. században ugyanis a mai értelemben vett szexuális identitások és kategóriák még nem ugyanúgy működtek. Andersen esetében ezért utólag könnyű lenne ráhúzni egy címkét, miközben a fennmaradt levelek és naplók ennél jóval összetettebb képet adnak. Miért járt bordélyokba, ha nem akart szeretőt? Andersen állítólag prostituáltakat is felkeresett, de a beszámolók szerint nem feltétlenül azért, amiért elsőre gondolnánk. Gyakran inkább beszélgetett velük, majd hazatért. A szexualitás iránti kíváncsisága és saját vágyai tehát megvoltak, a testi kapcsolat azonban láthatóan egészen más kérdés volt számára. Éppen ez teszi olyan nehezen megfejthetővé a magánéletét. Későbbi életrajzírói Harald Scharff balett-táncossal való kapcsolatát is sokat elemezték. Egyes értelmezések szerint közöttük erotikus kapcsolat is kialakulhatott, mások szerint erre nincs elegendő bizonyíték. A meseíró életének különlegessége éppen az, hogy vágyai nem illenek szépen egyetlen kategóriába. Voltak férfiak és nők, akikhez erősen kötődött, voltak elérhetetlen szerelmek, és közben a saját szexualitását is szigorú szabályok között próbálta megélni. A róla fennmaradt történetek ezért nem annyira egy „titkos perverzió” bizonyítékai, ahogy azt néha szenzációhajhász cikkek beállítják. Inkább egy érzékeny, magányos ember belső világába engednek betekintést. Andersen 1875-ben halt meg. Amit viszont hátrahagyott, az nemcsak 156 mese, hanem egy meglehetősen őszinte naplóanyag is arról, milyen nehéz lehetett a saját vágyaival együtt élni egy olyan korban, amikor ezekről beszélni sem volt egyszerű. Egy apró lányról szóló Andersen meséje, amely boldog véget ér – valós ihletőjének élete azonban tragédiákkal volt tele. Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.